Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-23 / 47. szám

hajlama valami rokon jelenségek egymással. Eredetük mintha közös volna; mintha benn volna az a mai idők levegőjében; mintha csak az idők jelei volnának. — Vájjon nem lehetne-e a kinálkozó alkalmat felhasználni; egyik jelenséget a másikkal eleveníteni; ezt amazzal nemesbíteni ? Nem lehetne-e az előttünk hullámzó áramlat vizét a hitélet malmára hajtani? a készen levő laikus tésztához valami evangéliumi kovászt adni, miáltal az a mennyei kenyér anyagává változnék? Én e kérdésekre elmondom röviden tapasztalataimat, a melyeket már közel harmadfél éves működésemből meríthetek. Itt nálunk az iskolatanítónk az 1899. évi deczember hóban a nép lelkesebbjeinek óhajtására munkába vette egy olvasókör megalakítását. Minthogy már az én időmben az előtt is volt ilyen kísérletezés, de dugába dőlt; én nem sokat bíztam a kezdeményezésben. Mindamellett a tervezet megvitatásához én is hozzájárultam, magát a kivitelt a kezdeményező tanítónak hagyva. Néhány heti mozgolódás után az olvasókör megalakult. Csakhogy itt a község lakossága feles számban református és római katholikus lévén, és mivel a református felekezet magában gyenge lett volna egy olvasókör fentartására, tehát hogy a más felekezet hívei is tagok lehessenek: „polgári olvasókör" czímen, felekezeti jelleg nélkül alakíttatott meg. A megalakulás után mindjárt megtiszteltek az igazgatói állással, én azonban nem az igazgatóságot, hanem a jegyzőséget fogadtam el, a mire szinte felhivattam. Működésünket hirlapok járatásával kezdettük. Majd, midőn jövedelmünk engedte, olvasni való könyveket is hozattunk. Czélomra tartozik annak jelzése, hogy a népnek van kedve az olvasáshoz, különösen az ifjak — a jövő emberei — leginkább tél idején, a hírlapokért sűrűen látogatják az olvasószobát. A könyvféléket pedig haza viszik a családba, s ott olvassák az öregebbeknek, sőt másoknak is okulására, mulattatására. Az a valami pedig, a mi által egy ilyen olvasókört a vallásosság, vagy általában a magasabb czélok tekintetéből értékesíteni lehet, abban áll, hogy az ide szükséges olvasmányok megválasztása önkénytelenül is arra bizatik, a ki az ügyvezetők között a legiskolázottabb, s az irodalom terén legnagyobb jártassággal bir. így bízattam meg én is ezzel. A könyvek megválasztása már nem kicsinylendő, sőt szép és lélekemelő feladat. A szaktartalom, a terjedelem, közérthető stíl, könnyed, vonzó előadás, az olvasók műveltségi állapota mind tekintetbe jönnek. Mindenek felett pedig tekintetbe kell hogy jöjjön az a tény, hogy a mint rosz könyvekkel az olvasók gondolkozását meg lehet mételyezni, felforgató eszmékre, fajtalan érzelmekre tántorítani, szintígy lehet a lelket jó könyvekkel szelídíteni és jobbítani is, csak a megválasztás legyen helyes. S épen ez a dolognak ama fogantyúja, melynél fogva hitem szerint az olvasókört, főleg tiszta református helyen, a felekezeti vallásosság erősbítósére kitűnően fel lehet használni. Egy ilyen testületben a tagok benső világát, gondolatait, érzelmeit az igazgatja és alakítja, a ki az olvasókönyveket megválogatja; ilyen pedig a kisebb helyeken, falukon leginkább csak a pap lehet. — Nem állítanám ezt, ha erre tapasztalásom nem volna. Igaz ugyan, hogy az én kezem itt a megválasztásban a más felekezetűek miatt korlátozva van. A felekezeti tekintetek tiszteletben tartását házi szabályaink nyíltan kifejezik; egyoldalú felekezeti színezetű olvasmányokat tehát a dolog természeténél fogva nem volna tanácsos használnunk. De már mindemellett is konstatálhatok annyit, hogy a jól megválasztott olvasmányok igen sokat tesznek, Nemcsak magukra a kör tagjaira hatnak, hanem ezek által a család tagjaira és másokra is. A jó könyvek szelídítik a nép gondolkodását, nemesítik hajlamait, módokkal és eszközökkel ismertetik meg az élettel való küzdelemre; erősbítik hazafiasságát, észreveheiőleg szoktatják el a duhajkodástól, a korcsma-kereséstől és nevelik a pap tekintélyét hallgatói előtt. Sőt még az is valami, hogy az irodalmi termékekkel való kötelességszerű gyakori foglalkozás óvja magát a papot az elparlagosodástól, a mire pedig a falusi életnek erős kisértése van. Már ha valaki az olvasókörtől ennyi eredményt keyeselne: erre az a feleletem, hogy ón megpróbáltam néhányat a más oldalról ajánlott módok közül is, de sajnálatomra, egyikkel sem juthattam még csak en-> nyíre sem. Ügyanis annak idején rábírtam venni két vagy három hallgatómat arra, hogy a „ Kis Tükörilletve „ Szövétnek'1

czimű vallásos irányú néplapokra előfizessenek. — De az történt, hogy rövid időn mind felhagytak a járatukkal. Majd meg az elárúsítás végett hozzám küldött protestáns naptárt, Koszorú-füzeteket ősztől tavaszig kihirdettem a katedráról háromszor-négyszer, de bizony csak kevesen vettek belőle (ingyen azonban elvitték volna); végre pedig, midőn az olvasókörünk megalakult, a kelendőségük teljesen megszűnt. Legújabban meg, csak a mult évben, megpróbáltam a konfirmált ifjakat, hajadonokat vasárnap délután bennmarasztani a templomban, bibliaolvastatás végett. Először feljöttek, másodszor már csak ketten voltak, harmadszor senki sem. Node talán az ily sikertelenségekért az éri egyéniségemben, magyarán mondva: az ügyetlenségemben volna a hiba ! ? * Sokat mondhatnék az ily gyanúsításra. Mond* Nem; hanem abban, hogy gyülekezete a régi methódus szerint gondoztatván, még nem volt megérve az ilyen dolgokra. Egyszerű, természetes dolgok azok, a miket szerző megkisérlett; fájdalom azonban, hogy a mi gyülekezeteinket még az ilyenekre is előbb nevelnünk kell s csak azután tehetünk kísérletet. Elemein kell kezdenünk a dolgot; az ige igaz, lélekből fakadt s a szentírásnak teljesen megfelelő hirdetésével, az iskolások és serdültek gondos valláserkölcsi nevelésével, az egyháztagok látogatásával és felvilágosításával, hogy esak az első átalakító lépéseket megtehessük. A fő dolog pedig az, hogy a kezdő lépések sikertelenséoe el ne kedvetlenítsen bennünket. Tudjuk, hogy jót akarunk; addig kell tehát forszirozonunk a dolgot, a míg közönségünk elvégre is befogadja azt. Szerk. 9ő*