Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-02 / 5. szám

tanítóknak vezetése alá helyezendő ifjúsági körökben, ifjúsági egyesületekben akarja s törekszik neveltetni és vezettetni. Más szóval az óvó és elemi iskola által adott nevelést folytatni akarja a gyakorlati életben már mű­ködő érettebb ifjúsággal, nehogy az iskolában elsajá­tított magyar nemzeti miveltség az élet különböző ha­tásai alatt teljesen megsemmisüljön. A miniszternek e törekvése s a belmissziói törek­vések között megvan a teljes analógia. A mit ő a ma­gyar nemzeti kultura érdekében tenni jónak lát, ugyan­arra törekszenek a belmisszió hívei a protestáns egyház s vallás érdekei szempontjából. Mikor a belmisszió arra törekszik, hogy az ifjúságot az egyház felügyelete alatt álló s vallásosan irányított, de különben kulturális czé­lokat is szolgáló ifjúsági egyesületekben, daloskörökben, olvasó-egyletekben és hasonló intézményekben összegyűjtse és tömörítse, akkor semmi más érdek nem vezeti s nem vezetheti, mint a jelenleg minden gondozás nélkül álló ifjúságnak elvonása az erkölcstelenségtől s haszontalan, esetleg anyagilag s szellemileg kárt okozó foglalkozástól s illetőleg tétlenségtől. Valóban örvendek a miniszter ez elhatározásának s törekvésének; örvendek nemcsak azért, mert ezáltal közvetlenül nagy szolgálatokat fog tenni hazánknak kulturális és erkölcsi tekintetben, de különösen azért, mivel ez arra fog vezetni, hogy egyházainkban nagyobb gondot fordítsunk ifjúságiink vallás-erkölcsi vezetésére. Mert ha majd az állami iskolák tanítói magok köré gyűjtik volt tanítványaikat, hogy őket szellemileg ós erkölcsileg vezessék, lehetetlenségnek tartom, hogy pél­dájok után egyházaink is munkára ne induljanak. Ily módon Wlassics lesz Magyarországon az ifjúsági egye­sületek felvirágoztatója. Egytől azonban tartok: attól nevezetesen, hogy későn kezdtünk és kezdünk ebbe a munkába Neveze­tesen akkor, a mikor a saját kárunk fog arra kénysze­ríteni; a mikor látni fogjuk, hogy ifjuságunk egyházunk­tól teljesen elfordulva oly körökben keresi szellemi táplálékát s erkölcsi támogatását, a mely körök a prot. egyházaknak nem kedveznek, sőt azoknak ellenségei. Kettőzött igyekezettel és gyorsított munkával azonban ezt még ki lehetne kerülni. Meg vagyok róla gjőződve, hogy a mennyiben a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak komoly tö­rekvése az ifjúság szellemi és erkölcsi gondozása, öröm­mel fogja venni ós bizonyára támogatni is fogja azokat a prot. ifjúsági egyesületeket, a melyeket a belmissziói törekvés létesít, mert jól tudja, hogy az ily egyletek csak támogatói lehetnek az ő eszméjének. Köztudomású tény, hogy hazánkban az ifjúság keresztyén gondozása nagyon gyarló lábon áll. Mi pro­testánsok ebben a tekintetben hátrább vagyunk, mint a római katholikusok, a kiknél a középiskolákban mű­ködő Mária-kongregácziók a művelt ifjúságot, s a nép körében fennálló legény-egyletek az iparos és földműves ifjakat nagy éberséggel óvják, védik a szocziálista-kom­munista erkölcsi mételyektől és csaknem fanatizálják a római kath. hithűségben. Valóban elszomorító dolog, hogy a protestánsoknak annyiszor magasztalt egyházi autonómiája s nem egyszer feldicsért egyháziassága mellett (a mi különösen az esperesi évi jelentésekben gyakori), a valódi helyzet az, hogy a konfirmált ifjú­ságra a magyar protestantizmus úgy szólván semmi gondot nem fordít. Az egész magyar protestantizmusban alig van néhány evangéliumi ifjúsági egyesületünk. Nem szégyenletes-e, hogy ennek a fényes múltú és nagyra hivatott egyháznak alig van érzéke a társadalommal, a világgal szemben való keresztyén kötelességei iránt? Nem elmaradottságunknak jele-e az, hogy míg előbb vallási és erkölcsi, nemzeti és kulturális vezetők vol­tunk e hazában, most hátul kullogunk s irányítást, ve­zetést kívülről, felülről várunk és fogadunk el? Hová lett a protestáns öntevékenység, önkormányzás, öntör­vényhozás híres erénye? Ideje, hogy az elvilágosultság és tespedés álmából fölébredjünk Lássuk be már egyszer, hogy a protestáns tevékenységnek és életnek is a gyülekezetben van a súlypontja, miként egyházi szervezetünknek is a gyüle­kezet az alapja. A gyülekezeti tevékenységnek pedig ma különösen két tényezőjére kell a legnagyobb gondot fordítanunk; a nőkre és az ifjúságra. A ki ezeket bírja, azé a jövő. Vegyük tehát minél előbb és minél lelkiismerete­sebb keresztyén gondozás alá a serdülő ifjúságot! Eperjes. Mayer Endre, theol. tanár. TÁRCZA. Jézus isteni volta. (Folytatás.) Más oldalról az a F felelet hangzik, hogy Jézus belelovalta magát az Istenfia elnevezésbe. Ezt a fel­fogást igy rajzolják körül: Jézus egy napon valami rendkívüli erőt fedez fel magában, meglepetéssel veszi észre, hogy neki sikerült valami csodát végrehajtani, a mi nagy tetszésben részesül. Ujabb csodák következnek. A sokaság egekig emeli a csodatevő férfiút. Félig ön­kéntesen, félig önkéntelenül fogadja a rátukmált mél­tóságot és mikor aztán egy szerepet elkezd játszani, azt aztán játszania kell továbbra is. Csakhogy ő — a mint mondják — mind e mellett sem volt csaló, hanem mind jobban beleélte magát a Messiás és Istenfia sze­repébe és végül aztán maga is hitt benne. Ez a nézet még a puszta tagadásnál is képtelenebbnek és méltat­lanabbnak látszik. Jézus egyéniségének szembetűnő vonása az őszinteség. Semmi nyoma benne a tetszésnek, fenhéjázásnak. Benne minden őszinte, tiszta, szolid és biztos. A ki magát valami szerepbe belelovalj elébb-utóbb kiesik a maga szerepéből. Jézus a halállal 9*

Next

/
Oldalképek
Tartalom