Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-19 / 42. szám

régibb reminiszcencziáink vannak kötve, ő nem érintkezik); liogy ő mivel foglalkozik, hogy az ő politikája micsoda, azt senki közülünk nem tudja. Hát hol van ott az erkölcsi kapocs lehetősége fentartva, hol a földet tisztán plutokratikus alapon kezelik ? Mi át tudunk érezni feladatokat, megfelelő erkölcsi erők alapján helyre tenni azon meglazult szálakat, a melyek összekötötték ezelőtt a társadalom különböző rétegeit. De hogyha nemzedékrőlnemzedékre ily hirtelen megváltozik a helyzet s oly emberek képviselik, ha ma csak még kisrészben is a földbirtokot, de a jövőben nagyobbrészben képviselhetik, a kiket nem köt a néphez semmi, sem politika, sem vallás, sem anyanyelv, sem emberismeret, sem az együttélésnek, a növekvésnek bűvös-bájos emlékezete, — kérdem, hol van akkor az erkölcsi kapocs? Hol van lehetősége kizárva annak, hogy annak a szegény munkásnak, a ki látja, hogy Ő semmi más, mint tisztán és egyedül csak pénzszerző masinája a plutokratikus hatalomnak, — ne váljon legjobb meggyőződésévé, hogy oly állapotok segíthetnek csak rajta, mint a melyet az előbb a franczia példával vázoltam? Tán messze megyek és visszaélek türelmökkel, de csak a konzekvenciákat akarom levonni. Nekünk érdekünkben áll, mint embereknek s mint világpolgároknak, ezeket a meglazult szálakat erősbíteni; érdekében áll ép úgy a nagybirtokosnak, mint nekünk középbirtokosnak lefelé és mint a kisbirtokosnak fölfelé keresni az összekötő szálakat, a melyeknél fogva embertársainkat, gazdatársainkat lássuk egymásban. És mint a mostani törvényhozás örök dicsőségére fog állani az, hogy a legkisebb gazdasági munkáson kezdette meg a jótékonyság reformművét, úgy kell nekünk is megindulni ezen irányban; és még ezenfelül van egy, tán szivünkhöz legközelebb álló ok, s ez az, hogy magyarok vagyunk, hogy a földet akarjuk lehetőség szerint magyar kézben tartani, magyar munkások által műveltetni meg, mert minden csepp izzadság, a mely a barázdába belehull, termőtalajává válik az igazi hazaszeretetnek, s ezen érzelemben azt hinném semmi se helyesebb, semmi se dicséretre méltóbb, mint az a törekvés, hogy találjuk meg ezen összeköttetéseket, miket ezen gazdakörök létrehozatalával ápolni és fejleszteni akarunk. Azt a szellemet, a mi az esztergomi bazilikára van felírva, hogy „Keressétek az odafönt levőket", kell nekünk minden körülmények között táplálni és keresni az összekötő szálakat s keresni a szálakat, melyek nagybirtokosainkat egyrészt még jobban idekössék ehhez a földhöz, és fájdalom, már arra is szükség van. hogy a legalsó munkásokat is idekössék a földhöz. E kérdés helyes eldöntésében van a magyar társadalom jövője. György Endre. ISKOLAÜGY. A budapesti egyetem s a jogi szakoktatás. A budapesti egyetem s a jogi szakoktatás czím alatt Ballagi Géza országgyűlési képviselő nagyon érdekes röpiratot írt és adott ki Budapesten az Athenaeum nyomdájában. A röpirat megírására közvetlen okul a budapesti egyetem jogi karának a nyáron megjelent „Emlékirata" szolgált, a melyben a jogi kar „fájó érzéssel" veszi tudomásul, hogy „a miniszter még mindig nem hajlandó azzal a végzetes iránynyal szakítani, melynek a két egyetemünkön folyó állami jellegű jog- és államtudományi oktatás vallaná kárát" ; még egyszer ós utoljára fölhívja a miniszter figyelmét azokra a veszedelmekre, a mik a tervezett reform esetén okvetlenül elő fognak állani. A jogi kar emlékirata a jogi oktatás reformjának kérdésében részint a gyökeres átalakítás elvének hódol és azt sürgeti, hogy a jogi képesítés kizárólag állami és egyetemi legyen, hogy a jogakadémiák helyett egy harmadik és majd egy negyedik állami egyetem állíttassék; részint a legszélsőbb konzervativizmusnak hódol, a mikor azt követeli, hogy a mostani tanulmányi és vizsgálati rend változatlanul fentartassék, hogy a doktorátus az ügyvédi vizsgálatnak továbbra is előfeltétele legyen s közszolgálatra ép úgy minősítsen, mint áz államvizsgálat. Ezzel szemben a miniszter törvénytervezete, számot vetve a történeti viszonyokkal és az állam anyagi erejével, a jogakadémiákat nem akarja elpusztítani, hanem hatályos és közvetlen állami ellenőrzés mellett az egységes jog- és államtudományi vizsgálati jogot a jogakadémiáknak is megadja s ezzel a jogakadémiákat versenyképes intézetekké kívánja fejleszteni, de a doktorátust kizárólag az egyetemi jogi fakultások számára tartja fenn. A reform tehát a jogi oktatásnak különösen két nagy baját szándékozik megszüntetni. Először a minősítés különféleségét, a melynél fogva ugyanegy pályára vagy azonos képzettséget igénylő különböző pályákra különböző belértékű vizsgák képesítenek. Másodszor tapintatos deczentralizáczióval a budapesti egyetem jogi karának túlzsúfoltságán akar segíteni, mely egyrészt koczkáztatja, sőt meghiúsítja az oktatás sikerét, másrészt a tanárokat az örökös vizsgáztatással a tudományok művelésétől elvonja. Ballagi eme röpiratában nagy tudással és nyomon járó érveléssel határozottan a miniszteri tervezet mellé áll. Meggyőzőleg kimutatja, hogy a kizárólag állami jogi képzés, ha elvileg talán előnyösnek és liberálisnak látszik is. de a magyar állam anyagi erőtlensége miatt tényleg kivihetetlen. Azután ez a minden áron való államosítás a magyar jogi oktatás történetének sem felel meg. A jogi szakoktatás hazánkban sohasem volt ki-