Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-19 / 42. szám

zárólag állami feladat; a régebbi állami jogi oktatásban pedig nem sok volt a köszönet. Köztudomású, hogy a Mária Terézia-féle úgynevezett állami közoktatás leple alatt egyrészről a klérus hatalmi törekvései, másrészről az összbirodalom tendencziái húzódtak meg. Továbbá kimutatja a röpirat, hogy az egyetemi emlékirat „a protestáns jogakadémiákkal szemben határozott roszakaratot árul el, s a mellett, hogy a protestáns jogi iskolák lételét a protestánsok dogmatikai felfogásával ellentétbe helyezi, az emiitett intézek múltját és jelenét olyan színben tünteti föl, hogy a nagyközönség előtt lehetőleg diskreditálja őket". Az egyetem memoranduma a protestánsoknak még a jogi iskolákhoz való törvényes jogát is el akarja vitatni, vagy legalább is gyengíteni iparkodik. Nem azt mondja, hogy a protestánsoknak törvényes joguk van felsőbb iskolákat állítani, hanem azt írja, hogy a protestánsok „jogot formálnak" a felsőbb oktatásban való részvételre. Mintha az 1790/91. évi XXVI. t.-czikk nem volna a magyar törvénykönyvben! Az egyetemi röpiratnak e történet ferdítő irányzatosságára helyesen jegyzi meg Ballagi, hogy a magyar „protestáns egyház történelmi jogon is méltán ragaszkodhatik" az ő jogi iskoláihoz, a melyek a szabadéivűség, a humanizmus és magyar nemzeti eszmék és a tudományos haladás szolgálatában állva, ha anyagi tekintetben nem mórkőzhetnek is az állam hasonló intézeteivel, de a nemzeti kultura mindenkori igényeinek ép úgy megfelelnek, mint ezek. A protestáns iskolákban uralkodó szellem a magyar nemzeti állam szellemével azonos, s az újkori államalkotás nem egyéb, mint a protestáns világnézlet diadala. Midőn Luther, Kálvin, Zwingli a papi és világi rend közti egyenlőséget hirdetik, hogy a hierarchia hatalmát megtörjék; midőn a középkori jogviszonyok felforgatásával a népfelség elvének szereznek érvényt; midőn a Corpus Juris Canonici helyett a Bibliát, mint az igazság egyetlen kútforrását adják a nép kezébe, hogy emanczipálják a népet az ál-tekintély s az államot a hierarchia uralma alól: ily módon tulaj -donkópnn ők konczipiálják a modern nemzeti állam eszméjét. A hazai jogi oktatás története pedig a legjobb példa annak illusztrálására, hogy a magyar protestantizmus mindig a legszorosabb viszonyban volt a nemzeti állani kiegészítésére irányuló törekvésekkel. Ezért — mondja helyesen Ballagi — határozottan állítom, hogy a magyar nemzeti állam a legmegbízhatóbb és legjobb munkásaitól fosztaná meg magát, ha a protestánsokat közművelődési tevékenységükben bármikép is korlátozza. A protestánsok éltető eleme minden téren a szabadság: szabadság a politikai és egyházi életben ép úgy, mint a tudományok birodalmában. Végül a memorandum amaz okoskodása ellen fordul Ballagi, a melynek az a veleje, hogy ám engedje az állam, hogy az egyházak is tartsanak jogi iskolákat, de a minősítő vizsgák tartásához való jog egyedül csak az államot illesse meg. Ezt a követelést a röpirat a felekezeti jogakadémiák lassan ölő mérgének, szárnyuk lemetszésének tartja és határozottan fölállítja a prot. jogakadémiák lenni vagy nem lenni kérdését. A dolog úgy áll, hogy vagy fenn kívánjuk tartani a felekezeti jogakadémiákat, vagy nem. Ha igen: akkor tegyük lehetővé rájuk nézve, hogy a versenyben megállhassanak. Ha pedig nem : akkor ne kínozzuk őket tovább lassan ölő méreggel, hanem végezzünk velők rövidesen. Ám a miniszter az első alternatívát választotta, a jogakadémiáknak minősítő vizsga-jogot szán, de oly szigorú feltételek mellett, hogy „az államhatalom az egyes vizsgák megítélésénél fontos érdekeinek megfelelő befolyást gyakorol." Befejezésül csattanósan mutat rá a röpirat arra az érdekes jelenségre, hogy a felekezeti jogi oktatás ellen épen a budapesti egyetem fújja meg a liarczi riadót, az az egyetem, a melynek falai között az utóbbi években a felekezeti velleitások valósággal megdöbbentőleg elhatalmasodtak. Ez a Ballagi röpiratának eszmemenete, a mely azt hiszem, híven kifejezi a protestáns közgondolkozást, a mely teljességgel nem örülne annak, hogy jogakadémiái a memorandum által javasolt kiéheztetés ós kihalatás áldozataiul essenek, hogy mellettök és velők szemben a kizárólagos „állami jogi oktatás" jelszava alatt a Kováts-Concha-féle klerikális és reakczionárius ízű egyetemi jogtudomány üljön diadalt. Es ezt egyszer már egyenesen és határozottan megmondani ideje volt. Nem szabad tovább tűrni sem azt, hogy a budapesti jogi kar túlzsúfoltsága valósággal nevetségessé tegye a jogi szakoktatást, sem azt, hogy a jogakadémiáknak Trefort óta szokásos rendeleti úton való miniszteri kormányzása lételök törvényességét tovább ingassa, fejlődésöket mesterségesen hátráltassa. Nagyon itt az ideje, hogy a jogi szakoktatás törvényhozás útján rendeztetvén, a jogakadémiák oktató és minősítő joga törvényesen szabályoztassék. A miniszteri tervezet erre a történelmileg egyedül jogosult, erre a nemzeti kultura szempontjából teljesen indokolt s az állami befolyást is kellően biztosító álláspontra helyezkedett a jogi szakoktatás reformálásának kérdésében. A református konvent és a református közvélemény is egészben véve helyesléssel és megnyugvással fogadta a miniszteri tervezetet. Ballagi röpirata tartalmas apologiája ennek a protestánsok által helyeselt miniszteri álláspontnak és erőteljes polémia a budapesti jogi kar igazságtalan és roszakaratú támadása ellen. Ez a támadás is egyik jele a változott időnek, melynek szinte jelszava lett: a honnan csak lehet, kiszorítani a protestánsokat. Azért résen és ébren legyünk, hogy megtarthassuk ós tovább fejleszthessük, a mink van. Ballagi röpirata komoly és időszerű figyelmeztetés a vigyázásra és önvédelemre. Váradi F.