Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-19 / 42. szám

pontjából? Itt van a punctum saliens! Azt mondják a tervezők, hogy egyházi, közigazgatási ós törvényhozói testületeink nem mindig úgy vannak összealkotva, hogy az egyházi közvélemény és közóhaj hű kifejezői volnának. Tegyük fel, hogy az igaz. Engedjük meg, hogy gyűléseink fent ós alant, nem mindig azt az álláspontot foglalták ós foglalják el, a mit elfoglal a közvélemény. De azt kérdjük, ki vagy mi ennek az oka ? Vájjon az egyházmegyei gyűléseken nem ott vannak-e a papjaink egyenként? Az egyházkerületi közgyűlés képviselőit nem az egyházmegyei gyűlések; a konventi képviselőket nem az egyházkerületi gyűlések, s az egyházmegye, a kerületek hivatalnokait, tanácsbiráit, s a zsinat képviselőit nem a lelkészek vezetése és irányítása alatt álló presbitériumok választják-e? S vájjon az egyházmegyei ós egyházkerületi értekezleteknek nincs-e megadva a mód és az alkalom arra, hogy az egyházi közvéleménynek korlátozás nélkül kifejezést adjanak? Bizony igen. S ha mégis másként áll a dolog? Ügy ne vessen szemére a papság senkinek se másnak semmit, mint csak önmagának. Fáj kimondanom, de nem hallgathatom el, hogy papságunkat a saját gyengesége, közönyössége, előre nem látása sodorta abba a helyzetbe, hogy vezető súlyát, irányító befolyását elvesztette. Bizony nem egyházalkotmányunk szervezete, mert hiszen abban mindenütt a teljes paritás elve érvényesül, hanem ez a tényleges, ele felette sajnálatos helyzet juttatta papságunkat ebbe a szellemi erkölcsi inferioritásba. S miért vezetik a világiak a közvéleménynek nem mindenkor megfelelő irányban az egyház ügyeit? Azért, mert nem neveltük azokat igazán egyházias gondolkozásra, és mert a választásoknál igen ritkán tekintünk arra, hogy a világi elem egyházias érzésű ós hitszilárd-e, hanem megelégszünk azzal, hogy nagy neve, nagy állása vagy sok vagyona legyen. így azután nem csudálkozhatunk rajta, ha hivatalos testületeink elj arasa első sorban nem az egyház közérdeke, hanem politikai ós más természetű tekintetek által irányíttatik. Hogy ezen a helyzeten szükséges volna a változtatás, az eltagadhatatlan. De ennek nem belső forradalmi úton kell megtörténnie, hanem a törvényes forumokon ós a törvényes formák keretében. Nem kongresszusra van itt szükség, hanem az egyházi közszellem megújhodására. Arra, hogy papságunk, tanulva s magát képezve, igyekezzék tudásával, tekintélyével és erkölcsi súlyával érvényesíteni önmagát. Azután pedig arra, hogy kormányzó testületeink összealkotásánál ne jelszavak, nevek ós vagyon után induljon, hanem azokat válaszsza meg, a kikről tudja, hogy az ő véleményét képviselik. Nagyon szükséges, hogy a zsinat összeülóse előtt egyházunk közvéleménye ós közóhaja tiszta, határozott kifejeződóst nyerjen. Erre azonban épen nem szükséges külön kongresszus, a mely talán 150, talán 100, vagy épen 50—60 elégületlen ós besavanyodott résztvevőjével lármát csapjon. Erre csak az szükséges, hogy gyűléseinken, értekezleteinken, az egyházi ós a politikai lapokban fejezzük ki nyíltan bajainkat ós keressünk rá gyógyszereket, s azután meg az szükséges, hogy a megválasztandó zsinati képviselők valóban e közvélemény képviselői legyenek. Mindezek alapján ismételten is csak azt mondjuk, hogy a református kongresszus egyoldalú hierarchikus jellegében törvényeink szerint meg nem engedhető; szelídebb, paritásos jellegében pedig nem szükséges. Hamar István. Társadalmi harmónia.* Ellentétben az előttem szóló urakkal, a kik tudomásom szerint lelkészek s a kik kizárólag a tárgyalt ügynek anyagi oldalával foglalkoznak, engedtessék meg nekem, hogy a fölvetett gazdaköröknek s gazdaköri szervezkedésnek erkölcsi oldalával foglalkozzam. Előttem szóló helyesen utalt arra, hogy a magyar gazdatársadalom nagyon is bővében van a hibáknak, a mint ő magát kifejezte, hogy az az osztály, a melyhez magam is tartozom, a középbirtokos igen gyakran túlköltekezik, uraskodik s az őseitől örökölt vagyonát árverésre juttatja, Igen gyakran ós sajnos, sok helyen úgy tapasztalom, hogy kisgazdáink körében sokkal nagyobb pusztítást okoz a pálinka, semmint okozott a török- és tatárkorszak ; úgy találom, hogy a gazdatársadalom legalsó oldalán, a gazdasági cselédeknél igen sok esetben megvan a hűtlenség és restség hibája, s teljesen igaz az, hogy a gazdatársadalomnak minden fokán vannak igenis hibáink s ezeket a hibákat igenis orvosolni kell s ezeket a hibákat nem fogja orvosolni a törvényhozás, mert annak keretén kivül esik; ezeket a hibákat kell, hogy orvosolja maga a gazdatársadalom. Már magában véve az fényes eredmény, hogy a gazdatársadalom különböző fokán álló egyének összejöttek mai értekezletünkre, ezen hibák javítása érdekében tanácskozni és a teendőket mérlegelni. Méltóztassék most megengedni nekem, hogy összehasonlítást tegyek azon két kép között, a mely külföldi * Ezt a rendkívül tanulságos beszédet György Endre a pozsonyi gazda-kongresszuson tartotta. A nép erkölcsi megizmosításának fontos problémáját fejtegeti social-ethikai szempontból. A Bernát István szerkesztette ..Magyar Gazdák Szemléje" czímű gazdasági folyóiratból vette át a Szerk. 85*