Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-19 / 42. szám

XVIII. szászad végén dult küriarchia és hierarchia egymás ellen való ádáz küzdelmének. Tisztelettel kérdem : megengedhető-e ez ? Bizalommal kérdem : van-e szükség arra, hogy egyházunk sok belső baját ilyen veszedelmes bajjal tetézzük ? Az ilyen mozgalom legelső sorban is meg nem engedhető ós minden törvényes eszközzel megakadályozandó ; mert nemcsak hogy oly súlyos gyanút támaszt egyházunk világi rendű vezetői ellen, a kik általában véve nem szolgáltak rá ily méltatlan gyanúsításra, de olyan ellentétet állít fel a lelkészi és világi elem közt s oly hierarchikus tenclencziát foglal magában, a mely egyházkormányzatunk évszázados ós törvényileg megállapított rendszerével a leghatározottabban ellenkezik. P. szerint is, K. szerint is csak a papságnak, mint ilyennek kellene a kongresszuson megmondani az elhallgattatott és mellőzött igazat s fejezni ki a hamisítatlan »egyházi közvéleményt a De vájjon, nem egyházunk alkotmányának ós törvényes rendjének felforgatása volna-e, ha a papság, elszakítva magát a világi elemtől s azzal ellentétbe helyezkedve, önmagát tekintené az »egyház«-nak s véleményét az »egyház« közvéleményének? Bizonyára igen, s nem vezetne ez másra, mint egy olyan veszedelmes belső meghasonlásra papi ós világi elem között, mint a milyen meghasonlás dúlt egyházunkban az 1790/91-diki zsinat alkalmával, s a mely lehetetlenné tette csaknem egy évszázadig egyházunk alkotmányának kiépítését. Egyházfogalmunk és törvényileg megállapított egyházalkotmányunk szerint maga a papság se nem egyház, se nem kormányzó ós törvényhozó hatalom, hanem a lelkészi és világi elem együttvéve, az egyetemes papság evangéliumi alapelvének megfelelőleg. Kongresszust tartani tehát, a melyen csak a papság venne részt s az diktálná a megalkotandó törvényeket s a világi elemet kizárná magából: nemcsak hogy egyházunk alkotmányával ellenkeznék, de az ellen olyan támadás is volna, a mely nagy rázkódások nélkül nem maradna ós a legveszedelmesebb belső meghasonlást idézné elő. Ma meg épen olyan viszonyok közt élünk, hogy minden erőnket egyesítenünk, nem pedig egymással szembe állítanunk kell, hogy megállhassunk. Megpecsételtetnék egyházunk romlása, ha a külső ellenségekkel való nehéz küzdelem közben még bensőleg, egymással is meghasonlanánk s egymás ellen küzdenónk. Nemcsak az egyházalkotmányi alapelv, de a czólszerűség ós a hasznosság is azt parancsolja, hogy a lelkészi és világi elem egyetértőleg tömörüljön jogaink biztosítására, egyházunk építésére. Ám ha szelídebb formájában tekintjük is a kongresszust, abban a formájában t. i., hogy azon lelkészi ós világi elem egyaránt résztvehessen : akkor sem tartjuk azt törvényileg megengedhetőnek. Nem, mert egyházi törvényünk megállapítja azokat a szerveket és forumokat, a melyek keretében s a melyek előtt az egyházi közvélemény megnyilatkozhatik. Ezeken a szerveken ós forumokon kivül másokat teremteni, a melyekben és a melyeken az állítólagos egyházi közvélemény úgy nyilatkozzék meg, hogy necsak kérjen ós tanácsoljon, hanem parancsoljon is: egyházalkotmányunkkal a leghatározottabban ellenkezik. A református kongresszus peclig ilyen parancsoló szerepet kivánna játszani. Sőt ha a legszelídebb formában, nevezetesen, ha a lelkészi ós világi elem együttes részvétele mellett tisztán tanácsadó, javasló vagy kérő egyházi gyűlésnek terveznék azt az egyházi kongresszust, akkor is azt kell mondanunk, hogy az se nem szükséges, se nem czélra vezető. Vannak a magyar református egyháznak a hívek egyetemének megbízásából minden fokozaton törvényesen összeállított olyan hivatalos és egyháztársadalmi szervei, a melyeken elfogulatlanul, minden nyomás nélkül, szabadon megnyilatkozhatik az egyházi közvélemény. Ott vannak a hivatalos egyházi szervek a presbitériumokban, az egyházmegyei, az egyházkerületi gyűlésekben ós a törvényhozó zsinaton. Egyháztársadalmi úton még nagyobb szabadsággal megnyilatkozhatik az egyházmegyei és kerületi értekezleteken, az immár megalakult belmissziói társaság évi közgyűlésein. Hova s miért kell ezeknél több fórum, s miért van szükség még kongresszusra? Nem tudjuk megérteni. Ila van az egyháznak közóhajtása, közvéleménye, ezeken a forumokon megtalálhatja megnyilatkozását, akár egészen hivatalosan, akár félhivatalosan; s ha oly erőteljesen ós határozottan nyilatkozik meg, hogy félre nem lesz érthető; a felsőbb forumok bizonyára nem fognak azzal ellentétbe helyezkedni. De ha mégis ellentétbe helyezkednének ? Ez a gyanakvó kórdós az, a melyből az egyházi rendes szerveken kivül álló s azokat befolyásolni akaró kongresszus eszméje kiindult. Ámde ebben egy igen súlyos vád foglaltatik, s ebből a szempontból is el kell bírálnunk a kérdést. Miért nem volnának elégségesek és megbízhatók egyházunk közigazgatási és törvényhozó magasabb szervei? A megalkotás szempontjából? Nem; mert e szervekben, a paritás elve szerint, egyenlő arányban van képviselve lelkészi és világi elem. Egyenlő erő áll egyemással szemben, illetve egymás mellett; a lelkészi elem tehát sehol sem szenved rövidülést. A tényleges összealkotás szem-