Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-05 / 40. szám

gyéliumi szellemben munkálkodunk, némelyeket visszariasztunk, de a kiket megnyerünk, sokkal biztosabb alapon nyerjük meg, s kitartásukban, hűségükben jobban bízhatunk. S ki tudja, amaz eleinte visszariasztottak közül is, nem fognak-e sokan hozzánk csatlakozni, ha látják, hogy jelszavunkhoz hívek is maradunk, s munkánk nem a n agunk munkája, hanem az Űr bennünk munkálkodó lelkének gyümölcse. De igazán annak kell lennie. Nekünk teljes hittel és bizalommal az Űr erejére és segítségére kell támaszkodnunk ós soha nem keresnünk a magunk érdekét, érdemét, a magunk akaratát, dicsőségét, hanem gyermeki bizodalommal és engedelmességgel követni a mi Úrunknak minden parancsát,, sziklaszilárd meggyőződéssel, hogy bármit kiván tőlünk, erőt is ad annak kivitelére. Es épen ezért, még egy nagyon komoly szót akarok szólani azokhoz, a kik már bizonyosak az Isten megváltó kegyelmében, melylyel őket új, lelki életre keltette, a kik már a Krisztus szerelmétől hajtatva, benne állnak a munkában, s a kik közé az Úr kegyelméből magamat is hálaadással sorozhatom. Fogjuk föl e missziónkat a lehető legkomolyabban. Tegyük az Úr Igéjét minden cselekedeteink zsinórmértékóvó, érezzük át, hogy rajtunk, a kik már bebizonyítottuk, hogy egyesületi tevékenység, igehirdetés, beszéd és írás által az Úr szőlőjében munkálkodunk, sokaknak szeme nyugszik, s keresi nemcsak nyilvános működésünkben, hanem életünknek minden mozzanatában amaz új életnek megvalósulását, melyet hirdetünk. Ne feledjük, hogy igehirdetésünkkel, bibliamagyarázásunkkal, egyesületileg szervezett munkásságunkkal soha se fogjuk a kellő eredményt elérni, ha a magunk lényében nem állítjuk az emberek elé a Krisztus felséges tökéletességének bár halvány és töredékes, de mégis felismerhető visszasugárzását: alázatosságot, szeretetet, önzetlenséget, szolgálatkészséget, türelmet ós szelídséget. Oh a léleknek mily föltótlen odaadása szükséges, hogy ez isteni erények belóplántáltathassanak a mi önző, kevély, akaratos, uralomra ós elismerésre vágyó emberi természetünkbe! De épen ez a föltótlen odaadás az, a mire szükségünk van, s egyúttal ez az, a mit legnehezebben, legtöbb lelki küzdelem árán tudunk megérteni. Már az Úréi vagyunk, s még mindig szeretnénk valamit megtartani a magunk természetéből és akaratából, még1

mindig szeretnénk, legalább egy s más aprólékos, ártatlannak tetsző dologban megalkudni a világgal, nehogy különczöknek láttassunk. Pedig sokkal jobb, ha inkább különczöknek tart a világ, mint következetleneknek. Eletünk másokra való hatásának kérdésénél ez utóbbiban rejlik a valódi veszély. Ez a veszély azonban tulajdonkópen egy még sokkal nagyobb ós fontosabb veszélyt rejt magában, azt, hogy épen azért, mert akaratunkat egy vagy más pontban nem akarjuk alávetni az Ur akaratának, abban a pontban nem is nyerünk teljes világosságot, mert mint az apostol mondja : »Az Ur azoknak adj a az 0 Szent Lelkét, a kik neki engednek®. Tehát mindazok, a kik attól félnek, hogy az Úrnak egynémely, emberi felfogás szerint, szigorúnak tetsző parancsát teljesítve ezáltal másokat az evangyólium elfogadásától elijesztenek, annak a kimondhatatlan veszteségnek teszik ki magokat, hogy az Űr nem fejtheti ki bennök ós általok mind azt az erőt, életet, a lelki gyümölcsöket érlelő életerőnek azt a teljességét, melyet, ígérete szerint, mindazoknak ad, a kik egészen és teljesen 0 benne maradnak, ós cselekszik mindenben az 0 akaratát. Nagy ós komoly gondolatok ezek ; méltó végczélja lehet mindnyájunk lelki törekvéseinek, hogy az Úr dicsőségére tudjunk cselekedni, s hogy minden cselekedetünk, szavunk, de sőt gondolatunk és érzésünk is, megvalósítása legyen az Ő akaratának, véghezvitele a reánk bizott szent missziónak. Ha azt tüzzük ki életünk czóljául, ha buzgó imádkozással, az Ige tanulmányozásával, akaratunknak, szivünknek, életünknek teljes odaadásával e felé a czél felé törekszünk: akkor otthon családunkban, házunk népe közt, a társadalomban, az egyletekben, az egyházban ós a hazában, folyvást a legigazabb és legüclvösebb belmissziót fogjuk végezni. Vargha Gyuláné. Belmissziói tanfolyam. A belmissziói egyesület alapszabályait megalkottuk és elfogadtuk. A belmissziói egyletet még ezentúl kell majd megalkotnunk. Egyik feladata lesz a belmissziói egyletnek, hogy az ország minden részében belmissziói tanfolyamokat tartson s ezek által belmiszsziói munkásokat neveljen. A belmissziói egylet ugyanis csak akkor lesz igazán megalkotva, ha százak ós ezrek munkáját mozgatja és irányítja. Méltán örülhetünk azért, hogy a Lorántífy Zsuzsánna-egylet a Budapesti Ref. Ifjúsági Egylettel s más egyletekkel egyetértve, belmissziói tanfolyamot tart, s így a még a szervezkedés nehéz feladatai előtt álló belmissziói egyletnek munkáját megkönnyíti. Rövid ugyan az idő, a mire a most tartandó belmissziói tanfolyam kiterjed, de mégis nagy haszonnal lesz az előadások és intézmények látogatása mindazokra nézve, a kik azokat látogatják.