Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-05 / 40. szám

Az előadásokból ki fog tűnni, hogy mennyire nem meddő kegyeskedés az, a mi a belmissziói munkák mö­gött áll s hogy valóban csak élő hit által lehetett a meglevő, számos, a társadalom minden sebeivel foglal­kozó belmissziói munkákat megindítani. Az intézmények látogatása meg fog győzni min­denkit arról, hogy ha ily intézményeket evangyéliumi szellemben alkotnának mindenfelé, akkor a protestáns keresztyénség igazán isteni eredetű, isteni erőket szét­terjesztő, erőteljes, fenséges intézménynek bizonyulna. A kik a most tartandó, szerény s rövid ideig tartó bel­missziói tanfolyamon részt vesznek, a következő bel­missziói intézményekkel ismerkedhetnek meg: 1. Bibliai vasárnapi iskola és előkészítő óra. 2. Fiatal lányok otthona. (Rózsa-utcza 15. sz.) 3. Varró óra. (Lorántffy-egylet.) 4. Ifjúsági egylet. 5. Keresztyén szövetség. 6. Nagypénteki társaság otthona. 7. Prot. Árvaház. 8. Tabitha-egylet. 9. Prot. irodalmi társaság s annak kiadványai. 10. Diakonissza-intézet és prot. kórház(Bethesda). 11. Bibliaterjesztő társulat. 12. Traktatus-társulat. 13. Zsidómissziói iskola. 14. Mértékletességi egylet. 15. Egyházi értekezlet. Mennyi áldást nyerhetne egy-egy nőegyleti vagy ifjúsági egyleti tag vagy egy ifjú theologus, sőt egy-egy gyakorló lelkész is, ha két héten át e mentő, óvó, építő, sok tekintetben még csak gyermekkorát élő, de fejlődés­képes intézményeket s az azokkal kapcsolatban levő összejöveteleket látogatná ! Különösen ajánljuk a dunamelléki egyházkerület gyűlésére készülőknek, hogy hozzák magukkal nejeiket vagy leányaikat, toldják meg a gyűlés idejét pár nap­pal és vegyenek részt a tervezett tanfolyamon. A vidéki egyletek, theologiai vagy tanítóképző­intézetek pedig küldjenek egy-egy ifjú embert, hogy ez otthon, társai előtt számot adva az itt látottak és hal­lottakról, lássa el azokat megtermékenyítő eszmékkel s kezdeményezzen olyan keresztyén tevékenységet, a mely alkalmas arra, hogy a nagyon is gyenge hitet szilárdítsa s az erkölcsi élet sebeit, bizony gyakran nagy sebeit orvosolja. Mi pedig örülni fogunk, ha a vi­dékiek megjegyzéseikkel buzgóbb és kitartóbb munkára serkentenek. Vegyünk közönséges intést egymás hite által. (Róm. 1, 12.). Sz. A. ISKOLAÜGY. A tanári fizetési fokozatok eltörlése érdekében. Az Országos Református Tanáregyesület kérvénye az Egyház­kerületekhez. Főtiszteletű és Méltóságos Egyházkerületi Közgyűlés! Az országos református tanáregyesület folyó évben Debreczenben tartott alakuló közgyűlésének egyik fontos tárgyát képezte a tanári fizetési fokozatok kérdése. — Beható és alapos tanácskozás után azzal bízta meg a közgyűlés az egyesület központi igazgatóságát, hogy a tanári fizetési fokozatok megszüntetése iránt intézzen fölterjesztést a főt. _és mólt. Egyházkerületekhez. Midőn jelen fölterjesztésünkkel ezen határozatnak kívánunk eleget tenni: legyen szabad egyúttal előad­nunk azon indokokat, a melyek egyesületünket ezen javaslat elfogadására bírták. A fizetési fokozatok egyházi intézeteinkben az állami tanintézetek mintájára, az államsegély hatása alatt jöttek létre. A magy. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr ugyanis, midőn az egyes fentartó-testüle­tekkel egyházi tanintézeteink államsegélyben részesítése tárgyában szerződést kötött, minden szerződésben kikö­tötte, hogy az illető intézetnél bizonyos számú, maga­sabb fizetéssel ellátott rendes tanári állás létesítendő. Azon egy pár intézetünk is, a mely államsegélyben nem részesül, ezen államsegélyes intézetek példájára léptette életbe a fizetési fokozatokat. Alig pár éve csak, hogy ezen fizetési fokozatok életbe léptek s a tapasztalás már is arról győzött meg bennünket, hogy a segítésnek az a módja, a mely a tanárok anyagi helyzetét fizetési fokozatok felállítása által igyekszik javítani: újabb, még pedig súlyos veszedelmet rejt magában, mert alkalmas arra, hogy meglazítsa a ref. tanárság közszellemét és az egyes tanárkarok kebelében meghasonlásra vezessen. A fizetési fokozatok felállításánál a kitűzött czél az volt, hogy e fokozatokba való előléptetés, a szolgá­lati időn kivül, a szakképzettség, a tanításban felmutatott siker, lelkiismeretesség és buzgóság, általában a tanári pályán szerzett érdemek alapján történjék, s intézeteink egy részénél valóban a magasabb fizetési fokozatok betöltése, illetőleg a tanároknak e fokozatokba való elő­léptetése, minden egyes esetben a fentebbi elveknek megfelelően külön szavazás által történik. Elismerjük a fentebbi elveknek szép ós helyes voltát, de megmásíthatatlan meggyőződésünk, hogy azok­nak megvalósítása csaknem lehetetlen. Az igaz érdemet megismerni sehol sem oly nehéz, mint épen a mi pályán­kon. A tanár munkája a magvetőé: igéje hányszor hull a családban elhanyagolt, elrontott talajra; zsendülő haj­tásait hányszor fagyasztják el szomorú családi viszonyok, a növendékek alkalmatlan egyénisége, s ezer más körül­mény, a melyek sokszor a mi szemeink előtt is rejtve

Next

/
Oldalképek
Tartalom