Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-05 / 40. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-utcsa 4. ssám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 9 kor., egész évre: 18 koroaft. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: A belmisszióról. Vargha Gyuláné. — Belmissziói tanfolyam. Sz. A. — Iskolaügy: A tanári fizetési fokozatok eltörlése érdekében. Dóczi Imre és Benkó Imre. — Nép- és szakoktatásügy a székely kongresszuson. — Belföld: A M. Prot. Irodalmi Társaság közgyűlése. Tudósító. — Misszióügy: Belmissziói értekezlet Hódmező-Vásárkelyen. Hamar István. — A ker. ifjúsági egyesületek krisztiániai világkongresszusáról. Makay Lajos. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Gyászrovat. — Különfélék. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Az új évnegyed küszöbén tisztelettel kérjük előfizetőinket, szíveskedjenek az előfizetésöket minél előbb megújítani, hogy a Lap küldése fönnakadást ne szenvedjen. A belmisszióról. (A hódmezővásárhelyi Belmissziói Értekezleten tartott felolvasás.) Az utóbbi években nemcsak egyházi, hanem az egyház munkája iránt érdeklő világi körökben is gyakran találkoztunk a belmisszió szükséges vagy szükségtelen voltának kérdésével. Sok szó esett e tárgyban, olyan is, a mi a dolgot megvilágította és előbbre vitte, de olyan is elég, a mi növelte a zavart, a kérdést bonyolultabbá tette, az ügyet hátramozdította. Nagy merészségnek tetszhetik azért sokak előtt, hogy e nehéz kérdéshez mégis, nő létemre, hozzá merek szólani. De előre bocsátom, hogy a kérdésnek nem azzal az oldalával fogok foglalkozni, mely a vitákra a tulajdonképi tárgyat szolgáltatta, nem a belmisszió életbe léptetésének ós keresztülvitelének külső módjával, hogy annak vezetését az egyház vegye-e kezébe, vagy egyes egyesületek, hanem magának a dolognak legbensőbb lényegére szeretnék néhány egyszerű, de teljes meggyőződéstől áthatott megjegyzést tenni. E belmissziói értekezletek, melyeknek egyikére most itt összegyültünk, ezelőtt néhány évvel azzal a szándékkal indultak' meg, hogy azokon egy belmissziói egyesület szervezése határoztassók el és vitessék a határozat eredmónyekópen keresztül. Mint mindnyájan tudjuk, a belmissziói egyesület máig sem alakult meg, sőt épen maga ez eszme volt nagyon sokakra nézve a botránkozásnak köve, melyen fönakadtak. Magának a hivatalos egyháznak mellőzését, háttérbe szorítását látták abban a gondolatban, hogy a belmisszió vezetésére külön egyesület alakuljon, s ezt az egyesületet talán még az egyház ellenlábasának is hajlandók voltak tekinteni. E kérdések sok kellemetlen félreértést, vitatkozást, eredménytelen szóbeszédet idéztek föl. — Nem akarok velők foglalkozni. Azok, a kik a belmiszsziói egyesület megalakításának szószólói és előharczosai voltak, talán nem vetettek eléggé számot azzal a körülménynyel, hogy egy ilyen egyesületnek nemcsak munkálkodása, hanem már megalakítása is olyan nagy nehézségbe, ellentállásba ütközik. Talán nem vetettek eléggé számot azzal, hogy épen azok, a kiknek kezébe legelső sorban is le van téve egy nép valláserkölcsi állapotának és fejlődésének ügye, ily fontos kérdéseknél még azon fognak fönakadni, hogy a belmissziói munkásság kifejtésére ez vagy amaz a forma alkalmasabb-e s e mellékes dolgok megvitatásánál nem fogják eléggé tekintetbe venni magát a lényeget. Erőltetni a dolgot nem lehet, de nem is szükséges. A belmissziói egyesület, mint szervezet, úgyis csak külső, következósképen mellékes dolog: szervezése valaminek, a mi lényegében már úgyis létezik. Iia megalakulván nem volna egyéb hivatalos testületnél, úgy se volna benne köszönet. Ha ellenben megvan a munkálkodni kivánó keresztyénekben a missziói lélek, úgy az most, vagy később majd talál magának formát, s ha elég erő és élet hatja át, képes lesz, minden ellenállások daczára is, öntudatos, szervezett munkásság kifejtésére is összetömörülni. De ennek szükséges föltótele volna, hogy általános, határozott legyen, úgy az egyháziak, mint a világiak közt az a tudat, hogy itt nemcsak tapogatózó, esetleges, elszórva föllépő, hanem rendszeres, következetes, egyöntetű munkásságot kell kifejteni; szükséges föltótele, hogy világos, öntudatos missziói lélek ébredjen föl egész társadalmunkban. Akár belmissziói egyesülettel tehát, akár a nélkül annak