Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-26 / 4. szám

halála pótolhatatlan veszteség, mivel Tiele, mint tudós, egyike volt a legkiválóbbaknak, kinek neve hazájának határain túl is messze hangzott. Tiele minden tekintetben az a férfiú volt, kire hazája, mint egyik büszkeségére tekinthetett". Temetése e hó 14-ikén volt Leidenben. A család kérésére csak két szónok beszélt a sírnál: a leideni egyetem rectora: van der Hoeven, s a remonstrans testvérközösség nevében de Meyjer. Mindkét szónok a kiváló tudós mellett főleg az embert rajzolta a megboldogultban, ki magát az egyoldalúságtól meg tudta óvni, és a ki, daczára tudományos foglalkozásának, meleg érdeklődéssel viseltetett a társadalmi állapotok és mozgalmak iránt, s szerető férj és hűséges jóbarát volt. Hogy ezek, a kik hozzá, mint emberhez közel állottak, mit vesztettek: azt csak ők maguk tudnák megmondani; hogy a tudományos világ mit vesztett, azt tudják mindazok, kik Tielenek tudományos működését figyelemmel kisérték, s bizonyára soknak ajkain hangzik el a fohászszal vegyült óhajtás, melyet innen Európa kebeléről küldünk a leideni groenesteegi temető felé: „Sit tibi terra levis!" Pápa. Dr. Antal Géza. IRODALOM. ** A keresztyén bevétele és kiadása. Egy lelkipásztor naplójából. Németből fordította Vargha Gyuláné. Budapest, 1902, a Református ifjúsági egyesület kiadása. 44 lap, ára 20 fillér. — Kitűnő vallásos irat, tele keresztyén hiterővel és életbölcseséggel, a melyet minden müveit keresztyén lelki épüléssel olvashat, de különösen a lelkészek, kezdők és idősebbek, forgathatnak nagy lelki haszonnal. Egy tapasztalt és korosabb lelkipásztornak egy kezdő lelkészszel való együtt működéséből vett tanulságos rajz, a melyben a való igazság meggyőző ereje tesz maradandó hatást a lélekre. Az ilyen füzetet minden lelkésznövendéknek és segédlelkésznek újból és újból el kellene olvasni. Ingyen vettétek, ingyen adjátok: ez az alapeszméje. Alapeszméje az, hogy a valódi keresztyén ingyen vesz mindent az Isten kegyelméből, és ingyen köteles adni mindent keresztyén szeretetből. Melegen ajánljuk a megszerzését és gyakori olvasgatását. ** Kis Enekeskönyv. A keresztyén hívek lelki épülésére régi és újabb szerzők műveiből szerkesztette Kovács Sándor. Pozsony, 1901., az Ev. theológusok Otthonának kiadása. 189 lap, ára egyszerűen kötve 1 kor. 50 fillér, díszkötésben 4 korona. — Idők jele, idők tanulsága, hogy íróink és közönségünk figyelme és érdeklődése kezd az erősebb hitű, tisztább kegyességű régi protestánsok művei felé fordulni. A modernség hitszegénysége és erkölcsi üressége teljességgel nem elégíti ki a lelkeket. Kovács Sándornak a régiek műveiből szerkesztett Imádságos könyve nagy kelendőségnek örvend. Most ugyancsak ő, iskolai és magán használatra, Kis Enekeskönyvet szerkesztett régi és újabb szerzők műveiből. A kis kötet 221 éneket és néhány imádságot tartalmaz. Az énekek között 100 általános tartalmú, 71 ünnepi, 39 a polgári év különböző alkalmaira, a többi másféle alkalmakra való. A régi szerzők közül Balassi Bálint, Batizi András, Szenczi Molnár A., Petrőczy Kata Sz., Pécseli Király Imre, Rimay János, Pálóczi Horváth Á., Lengyel Imre, Kiss János; az újabb énekköltők közii 1 Székács József, Tompa Mihály, Szász Károly és Béla, Lévay József, Szabolcska Mihály, Sántha Károly, Fejes István, Pósa Lajos, Torkos László, Payr Sándor, Kovács Sándor, Zábrák Dénes stb. énekeiből vett föl darabokat a szerkesztő. A közölt darabok általában véve nagyon szépek, énekköltészetünk legjavából valók, a melyeket valódi lelki épüléssel olvashat a keresztyén ember. Akárhányat örömmel látnánk a megújítandó református Enekeskönyvben is, s erre fel is hívjuk a revideáló bizottság figyelmét. E mellett a középiskolai tanulókra nézve a Kis Enekeskönyv mintegy kiegészítője az irodalomtörténeti oktatásnak, mert a magyar énekköltés történetét csinos szemelvényekben mutatja be a gyűjtemény. De az éneklés szempontjából nem egészen czélszerű a Kis Enekeskönyv. Először azért, mert a könyvben egyáltalában nincsenek dallamok, hanem csak dallamokra való utalások. Másodszor azért, mert a megnevezett dallamok jobbára az ág. h. evangélikusok énekeskönyveiből valók, ezeket pedig a református közönség nem ismeri. Ez okoknál fogva a szöveg tekintetében kitűnő Kis Enekeskönyv a református körökben nehezen fog elterjedni és népszerűségre jutni, noha sok református szerzőtől vannak benne gyönyörű szép énekek. Esetleg új kiadás alkalmával czélszerű lesz, ha a szorgalmas és szakavatott szerkesztő erre a körülményre is kiterjeszti a figyelmét. (F.) ** A Heidelbergi Káté, ötvenkét egyházi beszédben. Ily czím alatt dr. Antal Géza, pápai theol. tanár a következő irodalmi jelentést és megrendelési felhívást küldte be hozzánk. „A Heidelbergi Káté magyarázásának újra fölvételét egyre erősebben sürgetik egyházunkban. A hithűség bomlása újra erre a minden izében hiterősítő könyvre tereli lelkészeink figyelmét, s keresik az eszközöket, melyek segítségével ezt a, népünknél régebben kedvelt nagy tekintélyű symbolikus könyvünket a néppel újra megkedveltessék. Érzik s érezzük mindnyájan, hogy igaza van dr. Schaff Fülöp amerikai hittudósnak, ki a Heidelbergi Kátéról, szereztetésének 300-adik évfordulóján ekként emlékezik meg: „A Heidelbergi Káté tankönyv az ifjúság-, s építő irat a meglett korúak számára. Öregbiilésével mit sem vesztett erőben és frisseségben, sőt nyert tekintélyben és móltóságban. Hány száz káté jelent meg utána, s hány száznak enyészett el még neve is! Az öreg Heidelbergi Káté pedig ma is él az evangéliumi keresztyénség szivében s használják oly országokban és nyelveken, a melyekről szerzőik nem is hallottak". A Heidelbergi Káté alapos ismertetését s inegkedveltetését csekély erőmtől lehetőleg előmozdítani 8*