Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1902-09-21 / 38. szám
lelkész az evangéliumról Belgiumban stb. Mint látjuk, a protestantizmus a maga egységében lesz itt képviselve. Kár, hogy a hazai 2 prot. egyház képviselőt nem küld a Bund nagygyűlésre ! Felváltva tehetnék azt évről-évre I Gondolkozzunk a kérdés fölött! Valóban megérdemli! Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. NEKROLOG. Bányai Géza. Fájdalmas szivvel olvastuk e lap hasábjain azt a szomorú hírt, hogy Bányai Géza a t.-szelei egyház buzgó lelkésze 1902. június 28-án elhunyt. Fájdalmunk méginkább növekedik, ha életének főbb mozzanatairól emlékezünk. Lelkipásztori munkálkodása, áldásos, meleg szive és költői lelkülete rokonszenves, kimondhatatlan testi szenvedései s az ezek hordozásában 14 éven keresztül tanúsított béketűrése tiszteletet gerjesztők. Én mint kezdő káplán, mellette működtem, sok szép s nemes lelki tulajdonságáért megtanultam őt tisztelni, becsülni, szeretni; mindenek felett szerető szivéhez oly közel jutottam, hogy haláláig állandó levelezésben állottam vele: azért a kegyeletnek végső adóját óhajtom leróni most, a mikor emlékezetét megújítom. Felsőbányai Bányai Litteráti Géza született Kolozsvárott 1853. június 29-én, felsőbányai Bányai Litteráti Károly és Huss Anna igen jómódú és tekintélyes szüléktől. Atyja gyógyszerész volt, édes anyját 1 l jt éves korában elvesztette, s 9 éves volt, midőn atyja másodszor megnősült. Atyja túlságos szeretetével halmozta el egyetlen fiát, s oly nevelésben részeltette, a mi egyáltalában nem felelt meg az ő későbbi állásának, a menynyiben az erdélyi mágnás fiúkkal egyforma gyermekéletet folytatott. Később, midőn a sors csapásai folytán a szülők tekintélyes vagyona elveszett, a túl szeretettel elhalmozott gyermeknek is meg kellett érezni az anyagiakban való hiányt, s igen nehezére esett sok mindenről lemondani. Az elemi s a gimnáziumi tanulást Kolozsvárott végezte, s itt tett érettségi vizsgát 1872. évben. A mikor előtte állott a pályaválasztás, ő ideális gondolataival, magasztos érzelmeivel s költői lelkületével a papi pályára lépett, ámbár szülei s közeli rokonai minden áron le akarták beszélni e pályáról, de ő mégis e magasztos pályát választotta életczéljául. A theologiai tanfolyamot Budapesten végezte, s 1877 őszén ismeretei gyarapítása czéljából Tübingába ment, honnét haza jövet 1878 márcziusban Nagy-Enyeden, a hires Bethlen főiskolából papi diplomát nyert, s azonnal Nagy-Petribe (Kalotaszeg vidéke) meghívták papnak, ugyanezen év június havában Nagy Péter erdélyi püspök pappá szentelte. Ebben az igen kis jövedelmű egyházban boldog is lett volna, ha kissé több lett volna a jövedelem; de ez a megélhetést alig biztosította, s az ő igényeit sem elégítette ki, mert költői lelkülete nem talált szellemi táplálékot. Vágyott nagyobb körbe, hol a szellemi munkálkodásra nagyobb tér nyilik. így egy óv múlva elhagyta kis egyházát, s Dobos János volt czeglódi lelkész közbenj folytán egy szintén kicsiny, a kezdet nehézségeivel küzdő leányegyházba került Tápió-Szelére. gondolván, hogy kezdetnek ez is jó lesz. Ha hosszas betegsége fel nem lép, talán kezdet is lett volna e hely, mert jó szónok, kedves egyéniség volt, s szellemi képzettsége folytán szép remónynyel kecsegtette is a jövő; az isteni gondviselés azonban azt végezte felőle, hogy necsak kezdet legyen T.-Szele, hanem működésének helye, s földi életének szenvedésekkel teljes napjai is itt végződjenek be. Itt telepedett le nejével, Dobos Erzsivel, a volt czeglédi lelkész leányával, kivel azonban kevés idő múlva kölcsönös egyezség felbontotta házasságát, s magánosan élt 1885-ig, a mikor újra nősült s elvette Bartha Gizellát, Czeglód város volt polgármesterének leányát, kivel boldogan élt, s a ki beteges férjének hű gondviselője volt. T.-Szelén a számos intelligens család között fel is találta a lelkének megfelelő környezetet; de igen sokat kellett fáradni, küzdeni, míg a semmiből jövőt tudott alkotni. Ám azért nem csüggedett el, hanem apostoli buzgalmával azon törekedett, hogy a kezdet nehézségeivel küzdő egyházat virágzásra emelje. A hívek száma idejövetele alkalmával alig volt 300 lélek, s mikor szemét lehunyta, közel 1300 lélekké nőtte ki magát az egyház. Odamenetele alkalmával se iskola, se tanítói lak, se paplak, se templom, de még csak fundus se volt; ő maga is csak szerény bérházban lakott. Munkálkodása folytán szerzett papi s tanítói jövedelmet; a Haleszben egy kis torony s haranggal ellátott tanítói lakást, benn T.-Szelén csinos paplakot építtetett. Legfőbb vágya azonban az volt, hogy midőn már a leányegyházat anyásitotta, templomot is építtessen hívei számára. E kedves és merész terve megvalósításáért nagyon sokat küzdött, mindent megmozgatott; országos gyűjtést rendezett, helyben s a vidéken összeszedegette a filléreket. E gyűjtési munkában nekem is volt osztályrészem; örömmel végeztem én is e fárasztó munkát, egyszer kevesebb, máskor több összeggel számolhattam be előtte. Kimondhatatlan örömöt érzett ilyenkor. Végre sok fáradságos óv küzdelmei után örömmel tekinthetett fáradságának művére, mert felépült a díszes templom 3 haranggal s orgonával ellátva, s az 1900. év szeptember 30-án ünnepélyesen felszenteltetett. E templom volt fáradhatatlan munkálkodásának koronája; a súlyos testi bajokkal küzdő férfi ekkor érezte a legnagyobb örömöt, elfeledkezett a testi szenvedésekről, a rokonok, régi ismerősök, s szerető hívei közepette ezen a napon a jókedv és boldogság költözött hajlékába. Oh, de ez a buzgó tevékeny lelkipásztor nagyon sokat, 14 éven át folytonosan szevedett; de keresztyén béketűréssel szenvedett, példásan szenvedett. Súlyos testi bajairól senki előtt soha nem zúgolódott, hanem keresztyéni megadással, Istenbe vetett reménységgel
