Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-21 / 38. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-ntcza 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: FéKvre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Hegedűs Sándor főgondnoki székfoglaló beszéde. — Belföld: Hegedűs Sándor beiktatása. — A pesti ref. egyházmegye közgyűlése. Tudósító. — A f.-baranyai egyházmegye közgyűlése. Morvay Ferencz. — Külföld: Külföldi szemle. Dr. Szlávik Mátyás. — Nekrolog: Bányai Géza. Fábián Zoltán. — Irodalom. — Egyház. — Iskola — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Szerkesstői üzenatek. — Pályázatok. — Hirdetések. Főgondnoki székfoglaló beszéd. A dunántúli egyházkerület szeptember 15-diki közgyűlésén a pápai ref. templomban elmondta Hegedűs Sándor. Hálatelt szívvel e nagy kitüntetés ós bizalom miatt, borulok le Isten előtt és erőt kérek tőle nagy feladatom teljesítéséhez. Félve közelítek e székhez, melyből csaknem négy évtizeden keresztül érdemeitől körülvéve intézte egyházkerületütik ügyeit Tisza Kálmán. Eszembe jutnak Jonathánnak a búcsúzó Dávidhoz intézett szavai, midőn azt mondá: »Annak okáért élni fog a te emlékezeted, mert üres leszen a te helyed«. Attól félek, hogy mikor e szókben ülök, akkor is üres lesz. Mert nem az elfoglalása teszi azt hatalmassá, nagygyá, hanem a betöltése, azzal a hitbuzgósággal, lelki erővel, bölcseséggel és tetterővel, a mely felett Tisza Kálmán rendelkezett. Es ha mégis reményt, bátorságot merítek a megtiszteltetés elfoglalására, első sorban tőle veszem a példát. Egyéni érzelmeimnek, fájdalmaimnak nem akarok itt kifejezést adni; a fájdalom gyengít és a gyengeséget terjeszteni nem akarom. Nem temetni jöttem. Azt akarom, hogy Tisza Kálmán mindig közöttünk legyen ; bölcsesógóvel, kitartásával, óvjon a túlzásoktól ós tanítson az előrehaladásra. Nem méltatom őt, az államfórfiút; a politikát egyházi dolgokba keverni nem szeretem. Nagy volt ő, mint protestáns, mint kálvinista, A történelmi fejlődós alapján állott mindig. Nem markolt az eseményekbe, nem provokálta az eseményeket, de a mit az idő szükségképen felvetett, a kérdéseket okos körültekintéssel, mindig egyházunk javára iparkodott megoldani. Ha végig tekintünk azokon az intézményeken, azokon a főbb kérdéseken, melyek működése alatt felmerültek, azt látjuk, hogy bármelyiket veszszük is elő, a népoktatást, a középiskolai ügyet, a zsinati törvényhozást, a közalapot, a lelkészi gyámintézetet, a nőnevelést, az Irodalmi Társaságot, a belmissziót: mindenütt iparkodott az egyház javát intézményekben biztosítani, kültámadások ellen megóvni, de egyúttal oly szervezettel látni el, mely a haladás minden tényezőjét képes fölvenni és értékesíteni. Az állammal szemben való viszonyában az egyházat úgy óvta meg, hogy az államnak a nemzeti és hazafias törekvésében mindig segítségére volt és mégis az egyházi önkormányzatot a maga érintetlenségében mindig biztosította. S midőn látta, hogy egyházunk anyagi ereje kulturális feladataink, sőt egyházi kötelességeink teljesítésében is elégtelen, oly eszközöket iparkodott biztosítani számára, a melyek, ha részben állami támogatással jöttek is, az egyház belügyeinek érintetlenségét mindig megóvták. Ezért ón azt hiszem, hogyha az ő példáját követem, ha az ő életéből merítek tanulságot, bármily csekély erőm van is, szorgalommal párosítva és az önök bölcs támogatásától erősítve, képes leszek megfelelni ennek a nagy, nemes és nehéz feladatnak. Tisza Kálmán nem általános jelszavak után indult; bölcseségét mindig az életből merítette és az életbe vitte vissza. Azt hiszem, mindnyájunknak ez a kötelessége, mert a mely egyház az élet szükségleteivel szembe állítja magát, az épen úgy elpusztul, mint a melyik az élet követelményeinek meg nem felel. De remélem, hogy segítő erőt nyújt az a szerencsés körülmény is, hogy ezzel a szép és nagy egyházkerülettel az első kapcsot, az ón most már elnöktársam, ifjúkori barátom, a püspök úr Őméltósága készítette. Ne reám nézzenek, midőn megítélni akarnak, hanem reá. Felkérem őt, hogy némileg biztosítékul szolgáljon az ón gyengeségem mellett, mert ő annyira ismeri az egyházkerület ügyeit, annyi odaadással, bölcseséggel. szeretet-