Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-05 / 1. szám

tyén egyházi életben mindig az evangéliumból merített erkölcsi erők döntenek, mind az egyéni hit, mind az egyházi tevékenység hatályossága tekintetében. A mint Jézus tanítja és az élet bizonyítja : csak a jó fa teremhet jó gyümölcsöt; senki sem szedhet a tövisről szőlőt vagy a bojtorjánról fügét. A mely egyén vagy nemzet e világból táplálkozik, e világ szerint gyümölcsözik is. Szintúgy az egyházak is. Ezeknek is az az élettörvényük: csak a Krisztus életcsirájából származhat és nőhet krisztusi élet. Ezért a Krisztus földi egyházának arra kell törekednie, hogy mindig tisztán tartsa, buzgón hirdesse és serényen érvényesítse a Krisztus által reá bizott evangéliumi igazságokat, erőket és szentségeket, Ezért csak az az egyház vonz, terjed, épít, alkot, emel és boldogít maradandólag, a mely az Úr gyújtotta gyertyát nem oltja el és az evangélium olaját nem elegyíti fel. Történjék ez az oltás vagy elegyífés akár hierarkhiai érdekből, akár a világgal való megalkuvásból, egyre megy: az elemberiesített, akár hierarkhiás, akár világias keresztyénség többé nem oltja be, nem szüli újra, nem szenteli meg sem az egyén, sem a nemzet lelkét, mert a hozzá tapadt emberi gyarlóság megfosztotta az isteni ható, újjászülő és teremtő erőtől. Ezek az általános tanulságok, a hiterösítés munkájára alkalmazva ekként részletezhetők. A hiterősítés munkásai mikor látják munkájok sok akadályát és tevékenységük csekély sikerét, ám azért ne veszítsék el kedvöket és ne lankadjon a kitartásuk. Gondolják meg, hogy munkájok szellemi és erkölcsi magvetés. A magvetés pedig még a természeti világban is időt kiván, gondozást követel, a míg kicsírázik, szárba szökken, kalászt fejleszt és magot érlel. Az erkölcsi magvetés gyümölcsözésére sokszor még több idő és még gondosabb ápolás szükséges. Különösen azt ne felejtsék soha a keresztyén magvetők, hogy a keresztyén ige gyömölcsözésének az a valódi törvénye, a melyet a nagy apostol így fejezett ki: Pál plántál, Apollos öntöz, de az Úr adja az áldást. Igen, igen. A keresztyén életeredésnek ez a törvénye : ember magot hint, csemetét ültet, s öntözi, ápolja is, de az Úr ereje növeli azokat. A munka emberé, az áldás Istené. Embernek tehát arra legyen gondja, hogy jó magot vessen s azt szorgalmasan öntözze ; a növekedést az áldást bizza Istenre, az élet Urára. A keresztyén lelkipásztor és gondnok, tanító és családapa, író, és bármely munkása az Úr szántó földjének, mindig azt tartsa szem előtt, hogy jól művelje meg a földet, jó magot vessen belé, s a vetését gondosan ápolja, öntözze : a többi az Úr dolga. Mi csak azt a nagy igazságot tartsuk szüntelen a szemeink előtt: ki mint vet, úgy arat. A hiterősítés munkamezején a mi magyar protestáns egyházunkban első sorban az ifjúság és a művelt nők hitének gondozására kell nagy súlyt fektetnünk ; de azután a művelt férfiak és a nép evangélizálását is meg kell kezdenünk, illetőleg tovább kell folytatnunk. A nők és az ifjúság a jövő egyházának zálogai. E mellett azonban élő hitre kell ébresztenünk és segítenünk egyházunk minden névleges tagját, mert az egyház ereje tagjainak hitbuzgóságában rejlik. Azért a hol megkezdték, folytassák, s a hol még nem kezdték meg, minél előbb kezdjék meg egyházunk vezetői az egyháztársadalmi munkásságot az újesztendőben. Lássák be^ azt a tapasztalati igazságot, hogy a templomi igehirdetés ma már elégtelen az egyháztagok lelki gondozására, mert a kételkedők és hitetlenek elvből kerülik az Istenházát; az ő leikökhöz csak a társadalmi igehirdetés útján lehet hozzáférni. De a fentebb érintett nagy tanulságok az egyházépítés mezejére is kiterjesztendő fontos igazságok. Azt a sok orvosolni, építeni, javítani, fejleszteni valót, a mi a mi elmaradott egyházunkban immár halasztást nem tűr, helyesen, áldásosán és közhaszonra szintén csak az evangéliumi örök igazságok szem előtt tartásával lehet fokozatosan megcsinálni. Az egyházi reformokat is csak az evangélium zsinórmértéke szerint lehet sikeresen véghezvinni. Azért vagyunk evangéliumi keresztyének, hogy mind hitünket, mind cselekedeteinket az evangéliumhoz mérjük. Más alkalomra tartom fenn azt, hogy az egyházépítés reformmunkáiról, fontosabb törvényhozási teendőinkről szóljak. E tárgyak nagy száma és nagy jelentősége külön tárgyalást követel. De azt már most kiemelem, hogy minél evangéliumszerűbbek valamely prot. egyház törvényei, annál áldásosabbak azok úgy az egyház egyetemére, mint az egyháztagok életére nézve. Az evangéliumi egyházak külső törvényeinek is az evangélium örök törvényei szerint kell igazodniok. Ebben a szellemben irányozva újesztendei egyházi tevékenységünket, bizton remélhetjük, hogy munkánk javára lesz egyházunknak, s az emberi munkát megáldó Isten áldására is számíthat. Azért kérjük a munka és az áldás Urát: adjon nekünk a jó munkára erőt és kedvet, jó munkánkat pedig koronázza meg az ő áldó kegyelmével ! Szöts Farkas.