Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-14 / 37. szám

Istenben hivő ós bizó vallásos kedélynek elvadulása is. Ezen jelenségekkel szemben magasra kell emelni ós életbe léptetni az evangélium igazságait, melyek ma is legfőbb erejét képezik a protestantizmusnak. Dolgozni, küzdeni kell mindnyájunknak, hogy bízhassunk belügyeinknek jobbrafordulásában. Ez nézetem szerint első ós fő feladatunk; mert szellemi megújhodás nélkül nem lehet jó eredményt várni. Azonban ezen belső megújhodás szükségességén kivül egyházunk külső viszonyaiban is sok a kivánni való. íme előttünk áll egész nagyságában a változott új viszonyok miatt égetővé vált fontos kérdés : az állam és egyház közötti jogviszonynak végleges rendezése, mely a lefolyt évben az 1848 : XX. t.-cz. végrehajtáséinak erösebb követelése alakjában merült fel. Kétséget nem szenved, hogy nemcsak a magyarhoni ev. protestáns egyházaknak, hanem az egész magyar nemzetnek egyik legnagyobb és legnehezebb kérdése, mely a nép millióinak igen fontos anyagi, szellemi és erkölcsi érdekeivel áll szoros kapcsolatban, mely kérdéshez tehát könnyelmű kézzel nyúlni nem szabad. Ennek a kérdésnek szerencsés megoldásához nem csupán eróly és lelkesedés, hanem körültekintő óvatosság, nagy tapintat ós bölcseség kívántatik. Mert ime a mindennapi tapasztalás mutatja, hogy ezen a téren könnyebb előidézni a harczot, a bizalmatlanságot, s ennek gonosz kísérőjét, gyanúsítást ós a viszályt, — mint az óhajtott jó eredményt. Ötvennégy éve annak, hogy a szóban levő törvény meghozatott; — és még mai napig sincs végrehajtva! Mórt? Vájjon azon nagy idők törvényhozóiról fel lehet-e tételezni, hogy a törvényben kifejezésre juttatott tökéletes vallási jogegyenlőség ós viszonosság elveit nem akarták volna végrehajtani? Vájjon csupán az utódok gondatlanságán mult e, hogy a félszázad alatt felnőtt új nemzedékek se voltak képesek ezeket az elveket megvalósítani? Nézetem szerint nem a gondatlanságon, nem jóakaraton mult, hanem a bekövetkezett nehéz viszonyok hatalmán, melyek erősebbek voltak az embereknél. Épen azért a körülményekben fekvő nehézségek miatt nem lehet egyes egyéneket bűnösökként állítani oda csak azért, mert a szóban levő törvény végrehajtáséinak módozataira nézve eltérő véleményben vannak! En legalább úgy ismerem a helyzetet, hogy a czélra és óhajtásokra nézve egy hajszálnyi különbség sincs közöttük; de a végrehajtás módozataira nézve, a hány ember, annyi a különböző felfogás! És ebben áll, csekély nézetem szerint, a legnagyobb baj, a legerősebb akadály. Egyetértés nélkül nem lehet nagy elveket megvalósítani, sem jó törvényeket alkotni. Ezt bizonyítja" a történelem és a tapasztalás. Én, Főtisztelendő ós Mólt. egyházkerületi közgyűlés, a mi ev. egyházunk gyászos és dicsőségteljes történelméből azt tanultam, hogy a hány alaptörvény hozatott ev. egyházunk szabadságának, jogegyenlőségének ós viszonosságának biztosítására a bécsi békekötés óta egész az 1848: XX. t-cz. meghozataláig: azoknak egyikét sem vívta ki csupán evang. őseink hősiessége ós bölcsesége, hanem kivívta velők együtt a többségben volt római kath. vallású szabadelvű és igazságszerető hazafiaknak és államférfiaknak segítsége és egyetértése. És ebben a történelmi tényben én nagy tanúságot és biztos útmutatást látok a teendőkre nézve. Ma is csak úgy érhetünk czélt, ha sikerül a közvéleményt, a római kath. polgártársakat, a nemzetet s a kormányt meggyőznünk ügyünk igazságáról ós törvényes voltáról. A mai kormány teljes jóakarattal van ügyünk iránt ; az évi állami dotácziót fokozatosan emeli, csekély javadalommal biró papjainkat és tanítóinkat, alsóbb ós felsőbb iskoláinkat segélyezi; sőt a mostani vallás- ós közoktatásügyi miniszter a jelen évi költségvetés tárgyalásakor azt is kijelentette, hogy nem zárkózik el annak komoly megfontolásától sem, »hogy a budgetbe évenként felvétetni szokott dotácziót nem volna-e helyesebb, czélszerűbb egy^törvénnyel fixiroznicc. Természetesen csak akkor, ha erre a kellő adatok kezében lesznek. De legyünk igazságosak. Valljuk be őszintén, hogy mi és velünk együtt a többi testvér prot. felekezetek mai napig sem tudtuk akképen formulázni törvényre alapított jogos kívánságainkat, hogy azokból az 1848: XX. t -czikk szellemében egy jó törvényjavaslatot lehetne készíteni. Valljuk be, hogy a hivatalos protestáns egyházak még ma sincsenek tisztában egymás között azokkal az alapelvekkel, melyek szerint az állam és egyház közötti jogviszony a mai kornak megfelelően rendezendő volna. Népünk megterheltetésónek hiteles adatai még ma sincsenek összegyűjtve és az állami adó terhével összehasonlítva. Az óhajtott törvény alapját képezendő anyag ma sincs se összeállítva, se kellőleg áttanulmányozva ! Ezek nélkül pedig jó törvényt alkotni lehetetlen. Mindezek felemlítósóvel nem azt akarom mondani, mintha az 1848 : XX. t.-cz.-ben foglalt nagy elveket általában megvalósítani nem le-