Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-26 / 4. szám

káté nyomán, kár volt egészen elhagyni. — Ha kátét magyarázunk, élénken fogjuk ezek hiányát érezni. — Ezt mondhatom a 106. és 107-ről is, melyek parafrázisai a Heidelbergi Káté vonatkozó kérdéseinek. — Ilyen a keresztségről szóló 111., az úrvacsorával foglalkozó 113., a megjobbulásra intő 115. dics. is. Az ó ember megölését, új ember felöltözését zengő 117. ezenfelül szép bűnbánati ének is. Innen a 130-ig mind kimaradt. Pedig használato­sak voltak közülök — nemcsak káté magyarázatkor, hanem máskor is — a 122., 123,, 124., 127, a melyek kimaradása sok helyt okoz kedvetlen érzést Ilyenek még a 131-, 133. és a szép bűnbánati ének: 136. Ismétlem hogy a katekhizmusi énekek kiküszö­bölését időszerűnek nem mondhatom. A hétköznap reggeli énekekre, sőt az esteliekre sincs észrevételem, miután a kihagyottak helyett (me­lyek közül a 149. épen rosz volt) új énekek fognak alkalmaztatni A bűnbánatiak mind megmaradtak, s újak is jön­nek hozzájuk. Az úrvacsorai énekek közül kihagyottak nem is voltak gyakori használatban. Ezt mondhatjuk az úrvacsoravétel után való éne­kekre is. Ezzel áttérünk az időszaki és alkalmi énekekre. Tavaszi ének csak egy maradt meg, a 179. Ellen­ben kimaradtak a 180—183. sz alattiak. Ezek közt kedveltebbek voltak a 180., 181. és 183. Nyári ének egy se maradt, holott kedvelt vala mind. Szűk termés idején 187. kimaradt. Szűk termés és drágaság idején 188—190. Ebből csak a 190. van átdolgozva. A 189. igaz, hogy ezzel nagyon rokon, de nagyon használatos volt. Őszi és szüreti énekek. Tulaj donképen csak bor­termelő helyen voltak használhatók. A borra való un­talan hivatkozás alkalmatlanná tette arra, hogy őszszel másutt is alkalmazzák. Kimaradásukat nem lehet saj­nálni. 191—195. Szárazságkor mondandó énekek. 196—200. Mind kihagyták. Pedig a 199. kivételével nagyon is sűrűn használták. Nem tudjuk, mi intenczió vezette a bizott­ságot, hogy az e nemű énekeket kihagyta, holott az Esőért való hálaadás 2 dicséretét (201—202) átdol­goztatta. Hálaadást kérésünk teljesülése után mondunk, s ha az jogosult, ennek is helye van. Hosszas és káros esőzés 203—205., nálunk ritkán fordul elő, többször a szárazság. Azért, ha kimaradtak, nem nagy kár. Eddig sem igen használták. Egi háború után. A mai kor gyermeke nincs már oly félelemmel eltelve e fenséges tüneménynyel szemben. Kimaradása tehát nem kár. Kivált ha helyettesíti az erdélyi énekes gyönyörű himnusza. Házi tűz miatt lett romláskor 207—208. Szintén nem kár, ha kimaradnak. Istennek hála! ma már nem olyan mindennapi veszedelem az. Kgi tűz miatt lett romláskor. Szintén helyesen maradt ki a 209. és 210. dicséret, Káros árvizek idején mondandók. 211— 214. Kérdés, hogy ezek is jogosan maradtak-e el? E rettenetes csapás legkeservesebben és legtöbbször a víz mellé húzódott magyar hitfeleinket éri, kik mély keservökben, hol öntsék ki panasz j aj szavaikat ? Mikor az árvizek megtérnek. 215. kimaradt. Pedig a hálával túl telt kebelnek meg kell nyilatkoznia az ének és imádság szárnyain. Téli énekek 216—219. A 218. kivételével mind el­maradt, holott mindnyáját örömmel énekelte népünk. Király koronázása és halálakor 220—222. kimarad­tak. Azonban a már említett király-zsoltárok által pótol­hatók. Bíró-tételkor 222—224. kimaradtak s ma már nin­csen is értelmök. Hadakozás idején 225—226.- kimaradtak. Nem is voltak valami kitűnők, s pótolhatók is zsoltárokkal. Ellenségen vett győzelemkor 227- 229. Szintén ki­maradtak. De hogy helyesen-e, erre határozottan nem felelhetek. A győzelemtől mámoros nép a világot sze­retné tele kiáltani, s ne adna-e hálákat Istennek? Békeségkötéskor 230—232. Szintén kimaradtak. S legalább egygyel pótolni kellene. Templomszenteléskor 233 —234. A .második elesett. Ez nem baj, mivel ily alkalomra több szép zsoltárunk van. Préd. beállításakor 235. Megmaradt, Ó-esztendő utolsó napján 236—238. Az utolsó el­maradt. Azonban újabbak bőven pótolják. Összefoglalva már ismertetésünk eredményét, a bizottság meghagyott a régiek közül 96-ot, ebből én még kettőt törölnék: a hétköznapi III. sz. kezdőt és a 77. dicsé­retet; maradna = 94 Ellenben átdolgozással felveendőnek tartanám a 3, 9, 13, 17, 18, 20, 21, 22, 26, 38, 43 (egészen), 58, dicséreteket ós a 36 hiányzó űrnapra a káté kérdéseihez képest alkalmaznék még 36 éneket. Továbbá a 180, 181, 183, 184, 185, 186, 196, 197, 198 és 200, a (211—14 közül) s alkalmas árvízkor mondandó és a 215 helyett, azután a 216., 217., 219 dicséreteket dolgoztatnám át, vagy pótoltatnám újakkal. Végül kellene még 1 háborús időben győzelemért való hála és egy békekötéskor mon­dandó ének, tehát összesen = 65, melylyel a dicséretek száma 159-re emelkednék. De előbb nézzük meg: mi pótlást nyerünk az erdélyi énekesből s az új munkákból? Nagy-Váty. Morvay Ferenez. A kaposvári egyház köréből. Nagytiszteletű Szerkesztő Úr! A „Prot. Egyh. és Isk. Lap" folyó év 3. számában „Gyülekezetek külön­valasa " czímű közleményre vonatkozólag legyen szabad kiegészítésül és helyreigazításul az alábbiakat meg­írnom . Ugyanis Kaposvárott csak református egyház s ennek temploma is van. Az ág. ev. híveket, kik ma már szép számmal vannak, [hittestvéri szeretettel gondoztuk s gondozzuk még ma is, de egyesült egyházról szó nem lehet. Most vagy külön egyházzá alakulnak, vagy a meg­újított geresdi egyezség 10—20. §-ai alapján csatlakoz­nak, a mitől ugyan vonakodnak; bár egyezkedni haj­landók, hogy a ref. egyház szükségleteihez fizetnek lélekszámuk és vagyoni viszonyaikhoz képest 1901. clecz. 22. közgyűlésük határozata szerint. A mire azonban a kaposvári ev. ref. egyház presbyteriuma, az 1901 decz. 15-iki közgyűlés határozata s ettől nyert megbízatása alapján decz. 30. presb. gyűléséből az alábbiakat vála­szolta. Ugyanis, hogy nem veheti tárgyalás alá az evang. hittestvérek ama kívánságát, hogy külön egyesség köt­tessék, mert ilyen, a törvény által nem ismert egyesség

Next

/
Oldalképek
Tartalom