Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1902-08-31 / 35. szám
össze vannak és össze lesznek kapcsolva: csakugyan megvalósulhassanak. A mit ezúttal a legnagyobb örömmel kell konstatálnunk, az nem más, mint az, hogy ennek a törvényjavaslatnak az alkalmából, maga a minisztérium olyan hangon beszélt a protestáns jogakadémiákról, a milyen képen ezekről még ily helyen nem beszéltek soha. Azok, a kik a jogakadémiáknak nem barátjai, a kik — elfogultan — azt hiszik, hogy a vallásfelekezetek által fentartott e tanintézetek a meg nem engedett vallási elfogultságnak és szűkkeblű felekezeti törekvéseknek melegágyai: azok épen ezt veszik rosz néven a miniszternek. De mi, a kik nemcsak nyiltan hirdetjük, de minden tettünkkel, minden igyekezetünkkel bizonyítani óhajtjuk azt, hogy a protestáns vallásfelekezeteknek semmi de semmi törekvései nincsenek, a melyek ne volnának egyszersmind hazafiasak és nemzetiek: mi ezt a meleg szózatot igaz örömmel és a legbensőbb elismeréssel vettük. „Úgy véljük, —• ezt olvassuk a tervezet indokolásában, — hogy nem lenne helyes oly rendszabályokat tervbe venni, melyek az eddigi történeti fejlődés ellenére a reformtól várható előnyöktől megfosztanák a felekezeti főiskolákat. A felekezeteknek alkotmányunk szerint joguk van a jogakadémiákhoz. Ha van és ezt a törvényhozás megváltoztatni nem óhajtja, úgy az államnak nem szabad arra a kétes szerepre vállalkoznia, hogy e jog gyakorlását az államvizsga szervezetének módozatai révén hiúsítsa meg. Az államnak, azt hiszszük, nem szabad a szervezetet és ínnak keretében az egyes államvizsga bizottságok székhelyeit úgy állapítani meg, hogy a felekezeti jogakadémiák a többi jogakadémikkal való párhuzamos fejlődésükben e megállapítások miatt legyenek megakasztva.... Az államra anyagilag is hátrányos lenne de „az állam erkölcsi méltóságával sem lenne összeegyeztethető\ hogy a midőn a jogi oktatáshoz és a minősítéshez fűződő érdekeit a felekezeti tanügy érdekeivel ekkóp összhangba hozhatja, ne ezt az utat válaszsza, hanem oly rendelkezéseket tegyen, a mely rendelkezések következtében a felekezeteknek alkotmányos joga válnék hatálytalanná. E tervezet ezen okok miatt az eddigi jogállapotoknak megfelelőleg, a felekezet által fentartott jogi főiskolákat is a legteljesebb mértékben bevonja a reform körébe s így •— mivel a reformnak érvényesülése a jogakadémiák megnépesedésével jár, — felekezetek jogos érdekeit épen nem csorbítja Nem lehet protestáns ember, a ki igaz örömet ne érezne ezeknek a szép és igaz szavaknak a hallásán. Nem lehet protestáns ember, a ki ne ismerné el azt, hogy e vallásfelekezetnek törvényileg biztosított fontos joga felől eddig hivatalosan nem beszéltek így. Nem lehet protestáns ember, a ki ebből ki ne érezné, ki ne olvasná a bizalmat és az elismerést a jogakadémiák s közöttük a protestáns jogakadémiák eddigi működése iránt.' De ne legyen protestáns ember, a ki e szép szavaknak hallatára, már mostan a reformok megvalósulásának előestéjén is, fel ne tegye magában azt, hogy minden lehetőt megtesz a reformoknak keresztülvitele érdekében, hogy méltóvá igyekszik tenni a vallásfelekezet öt jogakadémiáját (az eperjesi ág. hitv. evangelikus, s a debreczeni, kecskeméti, m.-szigeti és sárospataki ev. ref jogakadémiákat) miniszternek erre a bizalmára és felkaroló törekvésére. Vajha fokozottabb mértékben ós teljesen feléjök fordulna a mi protestáns jogakadémiáink felé a hazai protestáns közönségünknek is az a meleg szeretete, bizalma, megbecsülése és érdeklődő támogatása, a melylyel fontos intézményeit szokta környezni szüntelen! Vajha belátná azt, hogy a mit jelenlegi kiváló miniszterünk akar: annak az előmozdítása mindnyájunk édes és szent kötelessége! Szeressük protestáns jogakadémiáinkat egész szívvel és lélekkel s munkáljuk odaadó hűséggel ezeknek küszöbön álló felvirágoztatását! Protestáns jogtanár. ISKOLAÜGY. Az Eötvös-alap és a Tanítók Házai. Hl. Miután előző két czikkünkben az Eötvös-alapot mintegy pragmatikus módon elég részletesen megismertettük : ily utat követve áttérünk a Tanítók Házai ügyére s mai állására — nem feledkezvén meg a végén a Wlassics-árvaalapról is rövid megemlítést tenni.1 Az 1889. év őszén egy „tanügybarát" 100 frtot adott át Péterfy Sándornak, az Eötvös-alap elnökéney egy létesítendő „tanítók otthona" javára. Ez az adománvolt kezdete hazánkban a tanítók házai ügyében megk indult mozgalomnak. Az eszme a tanítói körökben élénal visszhangot keltett s a Népnevelők Lapjában azonnág többen foglalkoztak vele. Indítványozták, hogy a tanítóst", közadakozásból állítsa fel a „Magyar Tanítók Házáata hol a nevelési s a közösen érdeklő ügyeket megvitkehassák és a vidéki tanítóknak néhány szobát rendel90. zésökre bocsáthassanak. Az Eötvös-alap-egyesülét 18, febr. 2-ki díszülésén foglalkozott először ez ügygyei mikor Péterfy Sándor mondotta el nézeteit, vázolv^1 1 ' hogy szükséges volna az Eötvös-alappal kapcsolatban oly intézetre a fővárosban, a melyben a vidéki néptanítók felsőbb iskolába járó gyermekei mérsékelt díj mellett teljes ellátásban és felügyeletben részesülnének; a főva " rosi tanító- és tanáregyesületek pedig hivatalos helyiségeket és tancskozási termet nyernének. Péterfy ez alka " lommal az intézetet a „magyar tanítók Ferencz Józsefházának" nevezte. A szintén ugyanezen évben megtartott IV. egyetemes gyűlés Péterfy Sándor javaslatára kimondotta, hogy: „a magyarországi tanítók nemzetünk ezeréves fennállásának jubileumára országos tanítói házat fognak létesíteni." A gyűlés színhelyén első adakozók dr. Verédi Károly fővárosi tanfelügyelő, és Bede Dániel, hosszúfalusi áll. tanító Brassómegyéből, voltak 50—50 frttal. 1 L. az idevonatkozó adatokat bővebben : A II. Orsz. és Egyet. Tanügyi Kongresszus Naplója I. köt. első rész 129—13í. és 180—184. old.; továbbá: Az Eötvös-alapra vonatkozó Közlemények 1890—91-ki füzeteiben, végül a Tanítók Házai Szabályzatában stb. B. I.
