Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-31 / 35. szám

PROTEST EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-ntcsa 4. szánt, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: A nagy egyházközségek. It. Dr. Kiss Áron. — A protestáns jogakadémiák jövője. Protestáns jogtanár. — Iskolaügy: Az Eötvös-alap és Tanítók Házai. Benke István. — Tárcza: Cromvvell Olivér. Molnár János. — Belföld: Zelenka Pál ág. hitv. ev. püspök az 1848: XX. törvényczikkről. . — Irodalom. — Egyház. — Iskola. —• Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. A nagy egyházközségek. II. Ha most az így körvonalozott teendőkre visszatekintünk, szemünkbe fognak tűnni egyes kérdések, melyek várják a magyarázatot. Ilyen először a papválasztás ügye. A nagyegyházak kívánják, hogy ez a dolog megkönnyíttessók számukra. A meghívást nagy egyházaknál nem tartom helyén. Nincs ennek szankcziója. Egypár émber határoz s azután úgy a mint a zsinati törvényben van, alaktalan semmiség is. A próbapapolás megengedhető a választó egyház bármelyik templomában. Sőt ón helyesnek tartanám, ha egyes nagy papokat, rokonszenves egyházi embereket olykor-olykor egy-egy szónoklat tartására máskor is meghívnának. Megtörténhetnék ez kis egyházakban is, hol egy-egy nagy tekintélyű ember megjelenése jótékony támogatására volna a törekvő fiatal papnak. A vallástanítók a képesített elemi vagy polgári iskolai tanítók közül választatnának az egyháztanács által. A jótékony egyesületeket azért óhajtom bevonni, mert ezek az egyházi élettel kapcsolatos teendőket végeznek, az egyháznak erkölcsi s legalább az egyháztagoknak anyagi pártolására számítanak stb. Autonómiájukat érintetlen hagynám, de az egyház alkotmányának, az isteni tisztelet rendjének, szimbolikus könyveinknek, énekeskönyvünknek a respektálását megkívánnám tőlük, ha magukat református egyesületeknek akarják nevezni. Nincsen olyan társadalom, mely a keblében alakult egyesületeket felügyelet nélkül hagyná, miért tegyen kivételt épen a ref. egyház? Az anyagi ügyekre nézve sok lenne a mondani valóm. Az olyan nagy egyház, mint a budapesti, folytonosan adósságokat fizet s újabbakat csinál, mert ősi fundácziói nincsenek s népessége sokkal gyorsabban nő, mint a vagyona. Itt tehát valami radikálisabb kura lenne szükséges. Utaltam már rá, hogy népességünket az egész haza szaporítja, tehát ez a körülmény jogot ad az államsegélyhez is. Ez az egyik expediens. A másik az egyházkerülettel állít szembe bennünket. Miért legyen a püspök budapesti fungens pap ? Tudom, hogy a protestantizmus elve megkívánja, hogy a püspök olyan eklézsiás pap legyen, mint a többi paptársa. De ez a papság lehet pusztán tiszteletbeli is. Viselje a püspöktartás költségeit teljesen az egyházkerület s mentse meg a nagy egyházakat a püspöktartás fényűzésétől. Különben is a püspök eklézsiája az egyházkerület s annak az adminisztrácziója elég terhet ró akármily erős vállra. Az is könnyítene rajtunk, ha a kettős papság rendszere megszüntettetnék. Mire való két pap egy papságban ? Nem czélszerűbb-e mindegyiket külön területen külön teendőkkel megbízni ? De ha mindezek a könnyítések elérhetők lesznek is, marad még szükséglet elég, melynek fedezése teljesen az egyházközség kötelessége lesz, Ezeket a szükségleteket a Szinay-féle indítvány szerint is, de mindenki szerint is egyházi adóból kellene fedeznünk. Fedeznék is e költséget az egyházi adók, ha be tudnók azokat hajtani. De nem tudjuk. . . . Menjünk sorba. Első az adókulcs megállapítása. Tartunk ma is úgynevezett pénzszedőket, a kik az egyházi adóhivatal által kezükbe adott névsorokat nyilván tartják, ki jött be, ki ment el a járásukból felírják, új adófizetőket tudakolnak ki stb., ezek ismerik az egyesek fizetőképességét s a papság lelkész-elnökével, gondrto-