Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-31 / 35. szám

kával előirányozzák az adót, a papság kis egyh. tanácsával átvizsgáltatják s beküldik a nagy egyháztanácshoz. Ilyen formán megy vagy me­hetne a dolog. Az eredmény azonban nem elégíthet ki bennünket. Puky Gyula, a pesti egyház volt nagyér­demű gondnoka felvetette nálunk, hogy a polgári hatóságot vennők itt igénybe, s akkor az ered­mény mindenesetre más lenne. Ugyan így nyilatkozik Szinay is. Ezt azon­ban csak a Felség által szentesített Zsinati Tör­vények alapján lehetne reménylenünk, mert máskép Budapest nem hajlandó reá. Ha nagy városoknak törvényhozásilag köte­lességükké tétetnék a gyülekezetek felkérése esetén, az adószedés : akkor az adóhivatal vetné ki adóforint után (?) az egyházi adót a reform, hívekre. Hogy milyen lenne e dolog hatása, nem tudom. így egyelőre jónak látszik s anyagi ered­ményekkel kecsegtet. Morális hatásáról még egyelőre nem nyilatkozhatunk, A gyülekezet tag­jainak az összeírása és folytonos nyilvántartása miatt azonban a mostani pénzszedők, minden papság területén, mint összeírok, megmarad­nának. Ez a nagy egyház aztán elég élénk testület lenne vagy legalább annak kellene lennie. Pap­ságai saját hatáskörükben nagy tevékenységet fejthetnének ki, s mert a külső hatóságokkal csak a nagy egyház első lelkésze, esperese (ne­vezzük így), s gondnoka által érintkezhetnének, egészen az egyházi beléletet kellene művelniök, s ez tenné működésüket igazán becsessé. Csak­hogy ehhez erős szervező elme s a teendőket nemcsak megértő, de át is érző tagokból álló egyháztanács kell. És ilyen fajta ember van itt Pesten elég. Csak tudjuk felkeresni s ne néz­zük mindig a csillagokat, mert a gödörbe esünk. Legyünk az egyházi ^életben mentül nagyobb tekintettel az egyesekre s mentül kevesebbel arra, hogy az egyházi élet lépcsőül is szolgálhat a polgári pályán való emelkedésre. Iparkodjunk, hogy az egyház ne adminisztráló gép legyen, de a hivek élő szövetsége. A nagy egyházak dolga tehát, mondjuk csak újra, nem a jogok arányos megosztásában álló jogegyenlőség kérdése s az egész ügy nagyon kicsinyes dologgá zsugorodik össze, hacsak abból áll, hogy a nagy egyházak az egyházmegyék alatt állanak-e vagy nem ? Az egyházi élet itt a fö s e tekintetben kell mindent megtennünk s ezért kell szervezkednünk, míg nem késő, hogy egyes hamis irányok egyházszervezetünket alá ne ássák s más oldalról a baptisták karjaiba ne hajtsák a népet s puseytákká ne tegyék az esztetikai részletek iránt fogékony női nemet. Ha tehát a nagy egyházak ügyének rende­zése végett értekezlettartásra kerül a sor, aján­lom e tárgyra vonatkozólag a következő pon­tokat. , 1. A nagy egyházak az egyházmegyék ható­sága alól vétessenek ki, s ruháztassanak fel oly jogokkal, mint a milyenekkel az egyházmegyék élnek. 2. A nagy egyházak minden polgári és más egyházi hatósággal szemben egységes testületet képezzenek ós espereseik s gondnokaik által képviseltessék magukat. 3. A nagy egyházak a vallásos élet sike­resebb vezethetése szempontjából a szükség sze­rint papságokra oszoljanak. 4. A nagy egyházak az egyházkerületre adandó szavazatoknál úgy szavazzanak, hogy minden ötszáz családra jusson egy-egy szavazat. Mindenik papság egyháztanácsa külön szavazzon s szavazatát a nagy egyház esperesi hivatalához küldje be, a honnan e szavazatok, mint az egyház szavazatai küldessenek be az egyházkerületre. 5. A nagy egyházak a szükség szerint az államsegélyből is támogatandók. 6. A püspöktartás költségei teljesen a ke­rületeket, vagy esetleg az egyetemes egyházat terheljék. Ez általánosabb természetű pontok után menjünk át a részletekre. r ." 7. A nagy egyházzá alakulás módja. Az oly egyházak, melyek népességök, földrajzi helyzetük, a keblükben kifejlett vallásos élet, vagy az ál­talok fentartott intézetek fontosságánál fogva azt hiszik, hogy feladataik sikeres megoldása szempontjából az önállóság nagyobb mértékére van szükségük, körülményeik fontos kifejtése mellett kérvényt adnak be az egyházmegyére, melynek addig kötelékébe tartoztak, s folyamod­nak állopotuk gyökeres megvizsgáltatásáért. Az egyházmegye a vizsgálat után határoz s véle­ményét a folyamodó egyház kérvényével együtt mindenesetre felterjeszti az egyházkerületre. Az egyházkerületi gyűlés a szükség szerint új vizs­gálatot rendel el s a határozathozatal után az egész ügyet elöntés végett a konventre ter­jeszti fel. Az egyházmegye vagy az egyházkerület maga is kezdeményezheti egyes gyülekezetek nagyobb egyházzá nyilvánítását. 8. A nagy egyházak belső szervezetét az illető egyházak maguk készítik el s ez a szer­vezet annyiféle lehet, a hányféle az egyház. A szervezetet az egyházkerületi gyűlés hagyja jóvá. 9. A nagy egyházak, a hány ezer családfő

Next

/
Oldalképek
Tartalom