Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-17 / 33. szám

késett is a protestáns egyház, mondjuk, a protestáns papok körében: további „tétlenkedésnek" már itt sincs többé helye. Mert szemünk előtt látjuk az új korszak beálltát, melynek áramlata a régi irányzatokat lassanlassan elhantolja s előtérbe lép az emberiség anyagi küzdelme. Ebben a küzdelemben egyes fajok, népek és osztályok nem csupán a létért való harczot, vivják egymás közt és egymás ellenében, hanem lázas tevékenységet fejtenek ki az anyagi kérdésekben azért, hogy a kulturát minél magasabb színvonalra emeljék, mint a mely által a különféle nyelveken beszélő embertársainkat legkönnyebben lehet egymáshoz vonni. Az ilyen értelemben vett anyagi küzdelem tehát a protestáns papoktól is megköveteli, hogy az önsegélyezés valamelyes módját a maguk körében is meghonosítsák, illetve az eddiginél szélesebb alapokra fektessék. A jó példa megvan: a tanítók „Eötvös-alap "-jánál. Épen azért ezt az üdvös intézményt nemcsak maga magáért, hanem buzdítás és példaadás kedvéért is bemutatni idő- és alkalomszerűnek találtuk épen most, midőn a jövő napokban, Szentistván-napja körül, ez az egyesület szokott közgyűléseit tartja s működéséről a nagy közönségnek beszámol. Ha lapozzuk a millenniumi országos és egyetemes tanügyi kongresszus Naplóját, ennek II-dik kötetében az alap történetéről és 1897-ig terjedő működéséről elég részletes és tájékoztató adatokat olvashatunk. Azutántól fogva pedig egész mostanig eligazítanak az Eötvös-alap elnökségétől évenként füzet alakjában kiadni szokott azon Közlemények, melyek az Eötvös-alapra vonatkoznak. Alábbi adatainkat tehát mi is eme kettős hiteles kútforrásból merítettük, úgy azonban, hogy a nagy terjedelmű anyagot, ismertető tisztünkhöz képest csak röviden, mintegy dióhéjba szoríthatjuk a következők szerint. Említettök, hogy az Eötvös-alap eszméje Péterfy Sándorban érlelődött meg. 0 volt annak megteremtője, éltető lelke és bámulatos kitartással, csüggedetlen erővel küzdő bölcs vezére mind a mai napig. 0 1870-ben a Bécsben tartott XlX-ik általános német tanítógyűlésen megjelent, hogy az ott szerezhető ismereteket és tapasztalatokat az I-ső magyar egyetemes tanitógyűlés, sikeres előkészítésére fordíthassa. Ekkor ismerkedett meg Péterfy a Pestalozzi-alappal, mely a tanítók özvegyeinek és árváinak segélyezését tűzte ki czélul. S már 1870. aug. 17-én az I-ső egyet, tanítógyűlésen ezt az indítványt tette: „Mondja ki az egyetemes gyűlés, miszerint Magyarország néptanítóit egy országos egyletben egyesíteni kivánja, melynek többek közt főczélja, egy országos, a tanítók árváit befogadó árvaház fentartása lehetne. Bízzon meg a gyűlés hazánk egyletei közül egyet az „Országos Tanitó-Egylet" tervrajzának elkészítésével és közzétételével". Az indítványt hideg közönynyel fogadták annyira, hogy nem akadt tag, a ki az árvaháznak felállítására csak szóval is reflektált volna. Ez a körülmény Péterfyt elkedvetlenítvén, gondolatával egyideig nem foglalkozott. Midőn később Zichy Antal tanfelügyelő a „Tanítók Országos Segélyegyesület"-ének eszméjét vetette föl, Péterfy ennek létesítése körül ismét nagy buzgóságot fejtett ki; de mivel a vidéki társak támogatása csekély volt, a tervezett országos egyesület a „Budapesti Tanítók Segélyegyesület"-évé zsugorodott össze. Báró Eötvös Józsefnek 1871-ben történt halála után szomorú napok következtek a tanítóságra. Az 1875-ben megalkotott törvény a nyugdíjintézetből kizárta azokat a kartársakat, a kik J870. előtt működtek. Az ugyanezen évben tartott II. egyetemes tanítógyűlés már pénzsegélyben sem részesült a kormány részéről. Ide járult az a mellékkörülmény is, hogy az 1874. év végén beállván a bécsi pénzválság, ennek következtében egyes fővárosi nagykereskedők, változott anyagi körülményeik miatt, a Pétertitől hozzájuk ajánlt szegénysorsú házi nevelőket (a vidéki kartársak Budapesten tanuló gyermekeit) elbocsátották. Mindez nagyon fájdalmasan érintette a Péterfy nemes lelkét, melyben most végleg megérlelődött az Eötvös-alap megteremtésének eszméje. S miután idevonatkozó indítványát 1875 elején a „Népnevelők Lapjában" kifejtette, azon év május 16-án a II. egyetemes tanítógyűlés kebeléből kiküldött ötvenes bizottság elé terjesztette — felajánlván a maga részéről azt a 200 forintot, melyet a II. egyet, gyűlés végrehajtó bizottsága a Napló szerkesztéseért szavazott meg. A bizottság nagy lelkesedéssel fogadta az eszmét, s a szabályzatot megállapítván, kebeléből az Eötvös-alap gyűjtésének eszközléséről gondoskodó kis testületet küldött ki 18 taggal, kik az ország nevesebb tanügyi férfiaiból állottak. A megalakulás napján a Péterfy által letett 200 frttal együtt az Eötvös-alapnak már 475 forintja volt. Az Eötvös-alapot gondozó eme bizottságnak főfeladata kezdettől fogva az volt, hogy az érdeklődés minél tágabb körben felébresztessék; hogy mind a napi sajtóban, mind a tanügyi szaklapokban oly czikkek jelenjenek meg, melyek a közönséget az Eötvös-alap czélja és szervezete iránt felvilágosítsák; hogy kérő leveleket intézzen a kormányhoz, az egyházi főhatóságokhoz, a a vármegyék és városok hatóságaihoz, a pénzintézetekhez egyes kiválóbb tanügybarátokhoz és a kir. tanfelügyelőkhöz; végül, hogy a tanító-egyesületekhez, nagyobb érdeklődéssel viseltető kartársakhoz, egyes népoktatásügyi intézetekhez időszakonként gyűjtőíveket is küldjön, s általában minden alkalmat felhasználjon arra, hogy az összes hazai néptanítókban felkeltse az önsegély eszméje iránt való fogékonyságot. Eme rendes teendőkön kivül egyebet is tett a bizottság s ennek minden egyes lelkes tagja. Kiadta pl. három ízben (1878—1880-Xaz „Eötvösnaptárakat". Füzetet írt az Eötvös-szobrának leleplezése alkalmából; egy másikat 1879-ben a tiszavidéki árvízkárosult tanítók felsegítésére „Királyi ünnepek emléke" czímen. Ezenkivöl a bizottság tagjai, anyagi áldozatoktól sem riadva vissza, egy-egy havi gyűlést valamely vidéki városban tartottak az alapnak a vidéki közönség előtt megismertetése czéljából. Ennél azonban fényesebb sikert mutattak fel a bizottság azon ünnepi gyűlései, a melyeket évenként Eötvös halálának évfordulóján február 2-án tartott meg 1899-ig, az új alapszabályok szervezkedéseig. Ezeken a gyűléseken, hol a bízottság tagjai, hol az ügy iránt érdeklődő jeleseink emlékeztek meg Eötvösről, a magyarok nemzetnevelő bölcséről. Péterfy mellett György Al., Lakits V., Sebestyén Gyula, Szász Károly, Zichy Antal, Komócsy J., dr. Bokor J., Várady A., Peres Sándor, Ujváry Béla, Mosdóssy Imre stb. hirdették Eötvös nagyságát. Az Eötvös-alap gyűjtésének és gondozásának nehéz munkája mellett ezerszerte nehezebb volt az a kényes feladat, melyet a bizottság 1877 óta évenként végzett az Eötvös-alap jótéteményeinek odaítélése körül, melyre várakozni szokott mindenkor a kiosztás előmunkálatainak terhes megoldása is. Az ezer meg ezer folyamodvány tárta fel évenként igazán a szivet megrendítő Ínséget és nyomorúságot ; holott a bizottságnak sohasem volt módjában, hogy a nyomornak és Ínségnek enyhítésére minden egyes esetben megtehesse a kellő lépéseket. Miközben