Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-26 / 4. szám

gondviselésnek egyik nagy eszköze a megváltás erőinek közlése, s a ki ez erőket megveti, hát hogyne érezné azok hiányát. A ki a Fiút megveti s megtagadj a, a z az Atyától nem várhat áldást. A keresztyén vallás a szeretet vallása; de nem a bűn szeretetének vallása, s a bűnök bűne a Jézus által ajánlott orvosság alkalmazásának elmulasztása. Mert ez az orvosság is csak úgy használ, ha beveszik. Abban, hogy valaki durván földhöz vágja az orvosságos üveget, vagy finoman félretolja és nem nyul hozzá: lehet valami különbség. De ha az orvosság igazán orvosság, a főbaj mégis csak &z lesz, hogy a beteg nem vette be. 8 a ki Jézust megtagadja, meglehet,, hogy nem az emberek előtt is undok bűnökkel, káromlással, részegeskedéssel, paráznasággal, lopással, képmutalással tagadja meg, hanem finom önzéssel, theológiai műszavakkal s Jézus nélküli belmisszióval, a fődolog mégis csak az, hogy megtagadj a es a következés az lesz, hogy a Jézus, a kinek szemei olyanok, mint a tűznek lángja, szintén megtagadja. Megtagadja, azaz megvonja tőle a bűn megbocsátása felett érzett örömöt; megvonja tőle a bűn elleni küzdelemre való erőt s a boldogságot és áldást, mely többet ér a világ minden kincsénél, s csak azoknak jut osztályrészül, a kik a Jézus nagy isteni váltsága előtt alázatosan feltárjuk szivük ajtaját s róla vallást tettek, őt nem szégyenük, sőt hallván az ő komoly intő szavát: A lá megtagad engem az emberéit előtt, megtagadom énis azt az én mennyei Atyám előtt, egész elragadtatassal,. most már minden félelem nélkül kiáltják. 3. Dicsőséges beszéd ez! Dicsőséges és méltóságos beszéd! Nemes a maga egyszerűségében; dicsőséges a túlvilági hatalom fényétől, melyet melegével is, de égető erejével is az emberi közöny ós elbizakodottság sötétségébe vet, és méltóságos a maga ellenmondást ós megalkuvást nem tűrő feltétlenségénél fogva! Oh a Jézus nagyon szelicl és alázatos volt. A mikor belép a földi életbe, megelégszik egy oly egyszerű keleti házzal, a melyben az emberek az állatokkal laknak együtt. Mint gyermek megelégszik egy egyszerű falusi építőmester környezetével. Lakásul nem választott pompás palotákat, sőt nem volt hova fejét lehajtania. Éhséget, szomjúságot szívesen tűrt el. Szóval nem úgy vonult át a világon mint király, hanem mint szegény ember, a kinek nincs semmi, követelése. Annál meglepőbb, hogy az ő egyéniségét s a vele való összeköttetést vaskövetkezetességgel ajánlja. E tekintetben tréfát nem ismer. Minden alkalmat s az emberi nyelv minden fordulatát felhasználja annak feltüntetésére, hogy a ki vele összeköttetésbe nem lép, a ki az életének épületét nem 0 reája építi, azt nagyon nagy veszteség éri, akármit nyer is a világon. Egy bölcs tanító, a ki csak emberi erőkkel rendelkezik, nem szólhat így: A ki megtagad engem az emberek előtt, megtagadom én is azt az én mennyei Atyám előtt. így nem szólhatott egy oly ködfátyolkép Messiás, a milyent azok rajzolnak magoknak, a kik Őt meg nem értik, de annak a vádnak, hogy nem hisznek igazán benne, elviselésére nincs elég őszinteségük. Így csak az szólhatott, a ki az Istenfiuságról szóló tudatát nem 30 éves korában képzelte el, hanem az örökkévalóságból hozta magával, s a ki jól tudta, hogy nincsen senkiben másban üdvösség, csak egyedül 0 benne. Szabó Aladár. ISKOLAÜGY. Oktatásügyünk 1900-ban. III. Az újabb iskolafajok között egyike a legnevezetesebbeknek a felsőbb leányiskola. Ezek az iskolák 1900-ban új tantervet nyertek, a mely által a leghatározottabban elkülöníttettek a praktikus irányú polgári iskoláktól és az egyetemre előkészítő leánygimnáziumoktól. Czéljuk az általános műveltség nyújtásában határozódik, s e tekintetben, különösen a művelt középosztály leányainak nevelése szempontjából, kiváló fontossággal bírnak. Különös fontossággal bírnak épen a prot. felekezeti leánynevelés tekintetében, mert hiszen tudjuk, hogy prot. egyházainkban a felekezeti öntudat és hithűség épen a művelt középosztályban halványodott el a legerősebb mértékben, s annak új fényre derítése csak a gondos protestáns leánynevelés mellett lehetséges. Örvendve látjuk, hogy prot. egyházaink felismerték már a sajnálatos helyzetet és annak egyik fő orvosszerét a felsőbb leányiskolákban, s az utóbbi évtizedben tiszteletreméltó buzgalmat is fejtettek ki ily iskolák felállításában. Még azonban igen sok az aratni való és kevés az arató; azért csak haladjunk előre, minden erőnket megfeszítve. A felsőbb leányiskolánkra fordított költség (feltéve természetesen, hogy az iskolák nem csupán általános műveltséget nyújtó intézetek, hanem egyszersmind protestáns nőképző intézetek is), igen kifizetik magukat; jobban mint a gimnáziumokra és jogakadémiákra hozott áldozatok. A felsőbb leányiskolák száma 1900-ban 27 volt; számuk, a kőszegi evang. f. leányiskola megnyitásával egygyel szaporodott. Jelleg szerint volt: állami 15, községi 2, r. kath. 5, evang. 1, reform. 3, magán 1. A növendékek száma volt 4ü02; köztük evang. 443, ref 734, unit. 81. A hitfelekezetek közül, egészen természetesen, a legerősebben voltak képviselve a r katholikusok (2205); feltűnő nagy azonban az izraeliták száma (1346), jeléül annak, hogy a zsidóság mennyire felismerte ez iskoláknak az általános műveltség nyújtására alkalmas voltát. Mint bennünket különösen érdeklő adatokat jegyezzük fel a következőket: az egy evang. intézetbe járt 45 növendék, köztük 1 r. kath. 39 evang., 3 reform, és 2 izraelita; a három ref. intézetbe összesen 532 növendék, s köztük 26 r kath., 1 görög kath.. 31 evang.,