Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-17 / 33. szám

helyeselni tudom az alapszabály-revizióban kifejezésre jutott ama tervet, hogy a nagyobb vidéki városokban és ezek környékén lakó tagokat felolvasó ülések tartására, fiók-társulatok szervezésére, társulati kiadványok terjesztésére akarják megnyerni. Ha például Debreczen meg Pozsony, Kolozsvár meg Sopron, Miskolcz meg Hódmezővásárhely, Sárospatak meg Eperjes, Pápa meg Kecskemét, Mezőtúr meg Kisújszállás, Nagykőrös meg Halas, Szatmár meg Békés s a többi protestáns czentrumok protestáns közönsége egyháztársadalmi uton tömörülne ós szervezkednék arra, hogy társulatunk irodalompártoló, irodalomnépszerűsítő munkájában rendszeresen ós tervszerúleg részt venne : akkor bizonyára nem másfél, hanem több ezer buzgó tagja lenne a társulatnak; akkor kétség kivül könnyű szerrel meglehetne kétszerezni, sőt háromszorozni a kiadványok forgalmát s a társulat termékenyítő erejét; akkor valószínűleg azt is el lehetne érnünk, hogy a vagyonosabb protestáns elem nagyobb alapítványok és irodalmi pályadíjak kitűzése által iparkodnék előmozdítani a társulat különböző czóljait. Ekként, szövődnék életszerves kapcsolat a társulat és a közönség között; így fejlődhetnék ki az a felette kívánatos helyzet, hogy a tagok együtt érezzenek és együtt munkáljanak a társulat egészével, a mi a tagsági kötelezettség készségesebb ós pontosabb teljesítését is maga után vonná. Igen, igen. A tagsági kötelezettség teljesítése : e tekintetben is előbbre kell -mennünk. A társulatok közös baj a, a tagdíjak hiányos fizetése, a M. P. Irodalmi Társaságon is kezd erőt venni. Több a tagdíj-hátralók, mint egy egész évi jövedelem. Nos ez nagyon egészségtelen állapot. Szomorú világot vet némely tagok kötelességórzetóre. E mellett a társulat tevékenységét nagyon bénítja. Mert ha a társulatnak nincs pénze, akkor kénytelen összébb vonni a vitorlákat, összevonni, kevesbíteni a kiadványait, ós így kénytelen lemondani nemcsak a kívánatos fejlődésről, hanem még arról is, hogy alapszabályilag elvállalt kötelezettségét a tagjaival szemben pontosan és híven teljesítse. Igy teljesül be rajtunk is egyesek hanyagsága miatt a bibliai szomorú igazság, ha egy tag szenved, az egész test szenved. Ezért újból és újból hangsúlyoznom kell azt, hogy a tagsági kötelezettség pontos teljesítése nélkülözhetetlen feltótele a Társaság életének; felvirágzásának pedig elengedhetetlen kelléke az, hogy a társulat munkássága, tagszáma évről-évre, nemcsak a vándorgyűlések idején, hanem folytonosan növekedjék, szaporodjék. Az eddigi tapasztalat alapján remélhetjük, hogy a hódmezővásárhelyi vándorgyűlés is meghozza a maga termését, a maga áldását! Rajta tehát, készüljünk és legyünk rajta, hogy minél többeu jelenjünk meg a Társaság hódmezővásárhelyi gyűlésén! Se. F. ISKOLAÜGY. Az Eötvös-alap és a tanítók-házai. I. Egy lángbuzgalmá és humánus lelkű ember nevéhez fűződik a czímben jelzett, ma már sok ágú, országos tanítói segélyegyesületi intézmény: Péterfy Sándorhoz, a nagynevű paedagogushoz, kit mi protestánsok is egészen a magunkénak vallhatunk. Nemcsak annálfogva, mert az ág. ev. egyház kebelében (Nemes-Csón, Yasm.) született, hanem annálfogva is, mert tanügyi pályája teljesen az ág. ev. egyházban gyökerezik. Ugyanis, miután 1857-ben a soproni ág. esperességi tanügyi bizottság előtt letette a tanítói vizsgálatot és több helyen nevelősködött, illetve tanítóskodott, 1863-tól kezdve a győri ág. ev. iskolában működött. Innen lett 1865-ben a pesti ág. ev. gyülekezet iskolájának tanítója s ugyanennek 1874-ben igazgatója, míg 1877-ben a budapesti állami tanítónő-képzőhöz nevezték ki a paedagogia tanárává. Ez a férfin hozta létre 1875-ben az Eötvös-alapot mint az orsz. tanítói segélyegyesületet, mely ma ismét más két megvalósított eszmét képvisel, ú. m. a tanítók-házai és a Wlassics-árvaalap eszméjét. És mivel hozta létre ez a mi emberünk ezt a nagyszerűnek mondható, többszörösen ható, jótékony intézményt? Semmi mással, mint akarattal, azzal az őserővel, a mely minden létnek, minden alkotásnak fundamentuma! Mintha a Bajza „Ébresztője" lelkesítette volna a nagy tettre vágyó és az alkotáshoz szervező képességgel biró férfiút eszméje megszületésekor ezen szavak által: Mutasd meg, mit vihet ki Erős szivláng alatt Az elszántság hatalma És az érczakarat. Megmutatta! Megmutatta azt, hogy erős akarat mellett a parányi erők is csodálatra méltó tetteknek lehetnek eszközlői. Mert „parányi erőnek" lehet nevezni ama körülményt, hogy Magyarország 28 ezer tanítóságából alig 3 ezer tagnak évenkénti csekély hozzájárulásából nőtte ki magát az Eötvös-alap olyan tényezővé, melylyel mind Wlassicsnak ós a közoktatásügyi kormánynak, mind az országgyűlésnek le kellett számolni, midőn 1899-ben, Magyarország 900 éves fennállása alkalmával egy millió koronáról szóló hozzájárulási törvényjavaslatot szentesíttetett 0 Felségével a királylyal. Ha akkor, mikor a papokénál sokkal szűkebb anyagi viszonyok közt élő tanítók körében az úgyszólván krajczáros befizetésekkel az önsegélyre fektetett Eötvösalap megalakult (t. i. az alapeszme az volt, hogy minden belépő tag hetenként két krajczárt félre tesz az Eötvös-alap számára, vagyis évenként 1 forintot fizet), ezt az eszmét valaki a protestáns egyház kebelében is felkarolja és megvalósítja: Isten a jó szándékot itt is megjutalmazta volna annyira, mint a hogy megjutalmazta a tanítóknál. Node, hogyha ez az akaraterő eddig