Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-10 / 32. szám

István által A.-Sajóhoz, és nem N.-Vegzveréshez, hova régente tartozott — csatoltatott, mibe az esperesség beleegyezett ugyan (főkép azért, mert ekkép ezen egyház is visszaszereztetett), de a földesúr ilyetén beavatkozását nem igen szivesen vette (Szentkereszti 316. 1.). A szövetkezett rendek fenti rendeletéhez képest 1706. április 21-én általános egyházlátogatás rendeltetett el, melyet Bodovinus András superintendens Pixiades György jegyző és Törék Miklós világi kiküldött kiséretében 1706. május 3-ik és következő napjain a csetneki, ochtinai, nagyszlabosi, restéri, gereli, kobelári, f.-sajói. dobsinai, oláhpatakai, a.-sajói, veszverési, betléri, rozsnyói egyházakban, majd 1707-ben a jolsvai, chisnói, vizesréti, rőczei, hosszúréti, ratkói, kövii, süvetei, rozloznai, ribniki, budikfalvai, pádári, derencsényi, kietei, baradnai, bisztrói, rákosi és szirki egyházakban foganatosíttatott (Péczeli 232—6, 300—38. 1). Az esperesség ez idétt már 31 anyaegyházból állott. 1706. május 3-án baj volt a betléri egyházban, melyet b. Andrássy Pál egyszerre üldözni kezdett, ő t. i. ismételte azt, a mit 3 évvel ezelőtt tett, midőn 4 tekintélyesebb betléri lakost Dernőre magához hivatott és miután ezek mi rosszat sem gyanítva, megjelentek, a krasznahorkavárallyai vár tömlöczébe hurczoltatta őket, kijelentvén, hogy addig szabadon nem bocsátja, míg az ev. lelkészt Betlérből el nem űzik: az esperesség ennek hirére rögtön összefutott és egy panaszlevéllel a szövetkezett rendek tanácsához Egerbe menesztette Dobóczy Jánost. Valószínű, hogy Dobóczy küldetése eredménytelen nem maradt, mert hiszen ez idétt alig volt egy r. k. lélek Betléren és fel sem tehető, hogy az igazságos kormány ily erőszakos eljárást behunyt szemmel nézett volna. 1 Az 1707. április 27-én Csetneken tartott gyűlésen már 35 lelkészt és több világi urat találnak jelen és utóbbiak közül Lányi Pál a (most először?) külön felesketett tanácsba (consistoriumba) is beválasztatott; ezen tanács tagjai voltak: Bodovinus András, superintendens, Sexti András, alesperes,2

Pixiades György, jegyző, Fabriczi János lelkész és Lányi Pál (Szentkereszti 337-8. 1.). A gömöri ág. h. ev. esperesség a hódolati esküt 1707. július 11-én Jolsván tette le, mely azután egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe íratott (Szentkereszti 341—2. 1.). Nevezetes, hogy mennyire tartotta tiszteletben a r. k. fejedelem az evangélikusok jogait, nemcsak hogy vallását, melyhez pedig buzgón ragaszkodott, a többi hitfelekezetek rovására semmiféle előnyben nem részesítette, hanem saját költségén ev. udvari káplánt is tartott, ilyen volt 1707. aug. 27. körül Ács Mihály Rozsnyón, ki az udvari pénztárból 100 frt évi fizetést húzott (ex aula serenissimi principis). Az imént mondott napon határozatba ment, hogy a superintendens intse és ha kell kényszerítse az egyesülésre a kishontiakat (Szentk. 344—5^ 1.). Rozsnyón a magyar és német egyház közt folyton folyvást tartott a viszály; 1707. szept. 18-án itt gyűlés is tartatott, melyen kimondatott, hogy tisztességes nia-1 Képzelhetni, mily kellemes helyzetben találta Hrebenda Tóbiás betléri lelkészt az 1706. május 10-én megejtett egyházlátogatás; egyházába egy r. k. plébános (sacrificulus) mint veréb az elfoglalandó fecskefészekre lesett, a tizedet a töldesúr foglalta le és hívei a négy fogoly kiszabadulása érdekében a legnagyobb kisértetben voltak ! 2 Sexti András alig töltött Szlaboson néhány hónapot, midőn az 1706 elején elhunyt Sartori Illés jolsvai lelkész helyére meghívást kapott, melyet az esperesség 1706 febr. 3-án kiadott engedélyével el is fogadott, „nullám regulám esse quam non exeeptio torsit". (Szentk. 317. I.). gyar egyén temetése két prédikáczióval és úgy menjen végbe, hogy a német lelkész a halottasház előtt, a magyar pedig a templomban tartja a szónoklatát; ha tisztességes német a halott, a magyar lelkész szónokol a ház előtt, a német pedig a templomban, ha magyar halottat kisérnek a magyar lelkész megy jobbra vagy a többi két lelkész között, ha németet kisérnek a német lelkészé a kitűnő hely; a régi egyházi (anya) könyv (liber vetus ecclesiasticus) a' magyar templomban őrizendő, de a német lakosságnak is kell abból bármikor értesítést adni és végül, hogy a német templom a tót lakosságnak is nyitva álljon. (Szentkereszti 346—9. 1.). Ezzel a visszavonás még korántsem ért véget! 1707. decz. 14-én Csetneken 6 tallérral (és nem mint hazai törvények értelmében kellett volna 100 frttal) lett büntetve Unbehaun Mihály német lelkész, ki Hegyfalussy György magyar lelkészt azért, mert Jeszenszky János német nejét temetni merészelte és a stólát is felvette, rágalmazta (Szentkereszti 350—2. 1.) és így ment az 1708-ban is, mikor április 24-én Jolsván elmondatott, hogy Missovitz Mihály német tanító még a tanuló ifjúságot is Oszlánszky Ferencz magyar kántor ellen feltüzelte és hogy Hegyfalussy György a németek jogait tiszteletben épen nem tartotta (Szentk. 357—8. 1.). Miután Bodovinus András elhunyt és temetése 1708. márcz. 16-án Máriássy Pál gömöri alispán és sok más világi és egyházi férfiú részvéte mellett nagy pompával (3 prédikáczióval) ment végbe, már az 1708. április 24-én Jolsván tartott közgyűlést megelőzőleg minden intézkedést megtettek, hogy az elhunyt helyét új választással töltsék be. Zabeler Jakab bártfai superintendens véleményét kikérték, a szövetkezett rendek tanácsát és a kishonti esperességet kiértesítették. A fejedelmi tanácsosok és pedig Petróczy István, Zay Lőrincz, Kajali Pál, Ottlik György, Bibethy Pál, Izdenczy Márton, Jánoki Zsigmond, Gerhard György, Radványi János, Okolicsányi Mihály és Csemeczky Péter 1708. május 24-ón Egerben kelt levelökben a Kassáról Rozsnyóra hívott Saárossy János lelkészt ajánlották, miért is ez Sexti András jolsvai, Paulini György tiszolczi és Makovini János restéri lelkészek mellett 1708. aug. 14-ón Jolsván első helyen kandidálták és ugyanazon napon nagy szótöbbséggel superintendensnek meg is választották (Szentk. 353. és 373. 1.). Saárossy János tulajdonképen rozsnyói magyar lelkész volt és miután mint superintendens a német lelkésznek alárendelve nem lehetett: az élelmes rozsnyói németség ezen úgy segített, hogy szintén meghítta lelkészének— kikötötte azonban, hogy ezért külön lelkészt meghívni és tartani mindig joga lészen (Szentk. 373. 1.). Mindannak daczára a zavar Rozsnyón tovább tartott, a németség az elsőségről leniondani nem akart és nem nyugodott úgy, hogy végre 1709. június 12-én egy nagy nehezen sikerült egyezségben kellett kimondani, hogy a különféle nemzetiségek bármely lelkész szolgálatait vehetik igénybe (Szentk. 380. 1.). A felsőmagyarországi ágost. hitv. ev. egyháznak 1708-ban már Szirmay Miklós személyében külön elnöke — felügyelője mondanók ma — volt, kivel minden udvari rendelet közöltetett (Szentkereszti 374. 1.) és ki hitfelekezetünk érdekeit a fejedelmi tanácsban is képviselte.1 Saárossy János már az 1709. év elején elhaláloz-1 Kár, hogy az egyes szuperintendeneziák történetét nem ismerjük, különben úgy hiszem, ki lehetne mutatni, hogy az egyetemes felügyelői állás nem Mária Terézia, hanem II. Rákóczy Ferencz uralkodása alatt vette kezdetét.