Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-10 / 32. szám

ván az új választásra nézve minden intézkedés megtörtént ós az 1709. április 29-én Jolsván a kishontiakkal közösen tartott esperességi gyűlésen Sexti András jolsvai, Paulinyi György tiszolczi, Felsőczy Márton rozsnyói és Antoni Sámuel csetneki lelkész jelöltetett ki, kik közül 1709. június 2-án Rozsnyón kellett volna superintendenst választani, de miután időközben Zabeler Jakab elhunyt, Gömörmegyét pedig a császári katonaság árasztotta el, a szövetkezett rendek nem Gömörben, hanem Bártfán vagy Szebenben kivántak választani, mi ellen esperességünk 1709. május 30-án kelt feliratában hangosan tiltakozott és pedig nemcsak azért, mert ez idétt a jövő-menő csász. hadak és a pestis miatt egyik faluból a másikba utazni is veszélylyel járt, hanem és főkép azért is, mert esperességünk a jogot, a melynél fogva magának külön superintendenst választott, elvitázhatatlannak tekintette (Sexti 1—4. 1.). Miután ezen felirat mit sem használt, az esperesség a felsőmagyarországi ev rendek (consistorii aug. ev. praesides et assessores) által 1709. szept. 12-re Szebenbe kiírt gyűlésre Fabrici János lelkészt és Szentiványi Mátyást küldte, kiknek jelenlétében Antoni Sámuel csetneki lelkész nagy szótöbbséggel superintendensnek választatott, mire esperességünk is belenyugodott és a megválasztottat 1709. szept. 24-én Köviben megerősítette és beiktatta (Sexti 8-10. 1.). Majd 1709. okt. 24-én Jolsván a külföldi udvaroknál követségben járt báró Helmbach részére a gömöri esperesség még 300 frtot gyűjtött a maga körében, de aztán vége szakadt a dicsőségnek. Magyarország ismét Sí császár kezébe került és 1709. nov. 3-tól 1711. jan. 29-ig a hadviselés elnyomatott és pestis miatt esperességi gyűlést sem lehetett tartani. (Folyt, köv.) NEKROLOG. Szües Dániel siklósi kántortanító emlékezete. Az egyházi élet nélkülözhetetlen tényezői, az igaz református érzet által áthatott, nemes vallásos buzgalomtól hevített tanítók egyik legelsőjének, legjobbjának kidőltét megéri és méltán meggyászolja nemcsak az a szűkebb kör, egyházközsége, melyben nemes tulajdonai a jövő nemzedék nevelésében közvetlenül érvényesültek, hanem közvetve az egész református ker. anyaszentegyház, mely hovatovább nagyobb szűkében lesz az igazán hivatott vallás-erkölcsi nevelőknek, a református buzgó tanítóknak, a szó legvalódibb értelmében. Ezek egyike volt Szűcs Dániel siklósi ev. reform, kántortanító, ki a tekintélyes és nagy múltú siklósi református egyház keblében 30 évig működött s írta be nevét feledhetetlenül nemcsak az ott levő híveink egy teljes nemzedékének, hanem a felsőbaranyai egyházmegye tanítótestületének, sőt az egész egyházmegyének szivébe, jó emlékezetébe is. Mennyire fogta fel s érvényesítette azt, hogy a tanító a templom és iskolai teendőinek hű végzésén kivül a társadalomban, a közéletben, az ifjúság tovább nevelésének irányzásában is érvényesülve töltheti be magasztos hivatását s lesz valódi néptanító, kit tisztelettel vesz körül a társadalom, mutatja az, hogy a boldogult a felsőbaranyai ev. ref. tanító-egylet elnöke, a siklósi ifjúsági egylet (melyet maga alakított) elnöke, a siklósi dalárda és polgári olvasókör tiszt, elnöke (mind az ő ifjúkori lángbuzgalmának alkotásai), a községi képviselőtestület tagja, a polgári iskolaszék gondnoka, a siklósi takarék- és hitelegylet r.-t. felügyelő-bizottságának tagja volt. íme, egy néptanító, a ki a környezetének minden rétegében általános népszerűségnek és tiszteletnek örvend. íme a példa, hogy a rátermett ember díszt és elismerést szerez a tanítói pályának, a mely, ha egész ember tölti be, oly édes gyümölcsökkel örvendezteti meg a hü munkást, milyennel a közpálya magasabb polczán is csak kevesen dicsekedhetnek. S mivel a tanítóság ajakán csaknem általános a panasz, hogy a társadalom kevésre becsüli nagyhivatású munkásait, annak bizonyítására, hogy az ily panaszokkal az illetők legtöbbször magukat vádolják, bár akaratlanul, hadd mutassam fel egy pár vonásban egy köztisztelettől környezett, fájdalom már csak néhai derék tanítónak képét, mely legyen egyúttal cyprus-ág ifjúkori s mindvégig szeretett derék barátomnak frissen felhantolt sírdombján, kinek temetéséről idő után értesülvén, személyesen nem adhattam meg a végső tisztesség adóját. Szűcs Dániel született Nagy-Kőrösön egyszerű, de igen tisztességes és buzgó református iparos szüléktől s szülővárosa képezdéjében végezte a tanfolyamot, s mint egyik legjelesebb növendék 1872-ben bocsáttatott ki a siklósi rektorságra, hol a végzett theologusok után ő volt először mint képezdét végzett okleveles tanító alkalmazva. Letelvén a 3 év, mely alatt jeles eredményt produkált az egyház őt mint, a ki 3 év alatt szorgalmával, képességével, szerény alkalmazkodó magaviseletével nemcsak a hívek, hanem a város egész népessége, valamint a felsőbbség előtt is közkedvességet nyert: állandósította, mint orgonista-kántortanítót. Főtörekvése volt, hogy iskoláját mintaszerűvé tegye. A csinosság, tisztaság, rendszeretet és kötelességteljesítés embere lévén, ezt honosította meg iskolájában is. Felkutatott minden eszközt, hogy iskoláját minél teljesebben felszerelje. Lelkesített, kért a társadalom minden rétegében, alapítványokat gyűjtött s értett hozzá, miként kell az érdeklődést az iskolára fordítani. Tantermében úgy jelent meg, mint szerető édes atya, ki kellő szigort szeretettel tud párosítani, innen eredt tanítványainak páratlan szeretete, s nyomában a meglepő eredmény. De nem maradt az iskola falain belől. Földmíves hallgatóinak ifjaiból polgári dalárdát alkotott, azokat szerepeltette s ezáltal iránta az érdeklődést felkeltve, egyúttal azok művelődését, szépérzékét is ki tudta fejteni. Majd polgári olvasó-kört alapított s fáradhatlan tevékenységével azt virágzásra emelte. Rövid idő alatt így lett az egyházmegye első tanítója, mint ilyet a tanítóegyesület elnöki székébe ültette, s innen ismételt lemondásai után is a kartársak szeretete távozni nem engedte. Az egyházmegyei köz-