Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-27 / 30. szám

tassék, a mely mellett az államellenes törekvések féken tarthatók. Szükség van a lelkészi jövedelmek rendezésére. Jó. A mi lelkészeinkre is nagyon ráfér a segedelem. Elfogadják a segedelmet; de ismét csak olyan módon, hogy sokkal többet veszítünk a réven, mint a mennyit nyerünk a vámon. Nemcsak azt türjük el, hogy a segély fejében egy bizonyos fegyelmi joga legyen az államnak lelkészeink felett, hanem azt is, hogy új gyülekezeteink anyásítása a miniszter ítéletétől tétessék függővé. Ezt megint nem teszszük másból, mint hazafiságból; mert hiszen vannak olyan nemzetiségi egyházak és lelkészek, a melyeknek s a kiknek hazafisága ós állampolgári hűsége nagyon is kétséges és ellenőrzésre és fegyelmezésre szorul. Szükség volt az állampolgárok több fontos érdeke és a magyar állam tekintélyének emelése szempontjából az egyházpolitikai helyzet rendezésére. Jó. Belementünk ebbe is, sőt még szószólói is voltunk a törvényjavaslatoknak. S a kik a legtöbbet vesztettek, újra csak mi vagyunk. Nemcsak elvesztettük azt a tekintélyt és jövedelmet, a melyet lelkészeink az egyházi házasságkötések ós az anyakönyvek vezetése mellett élveztek, hanem szabad kivezető ajtót nyitottunk a felekezetnélküliség törvényével, ós feláldoztuk az 1868: 53. t.-czikket, a melyért őseink évszázadokon át küzdöttek, s a mely bennünket, mint gyengébbeket, az erősebb erőszakoskodásával szemben védelmezett. S tettük ezt nemcsak abból a liberalizmusból kifolyólag, a mely a lelkiismereti kérdések körül a protestantizmust jellemzi, hanem főként hazafiságból. S íme mi az eredmény? Az új törvények mellett sem a magyarság, sem az állam tekintélye nem emelkedett oly mértékben, mint a hogy várhattuk volna, s a mely felért volna a mi áldozatainkkal. A felekezeti békételenség, erőszakoskodás ma nagyobb, mint*valaha; az állami törvény ellen kedvteléssel ós botránkoztató vakmerőséggel tüntetnek a r. kath. ós a nemzetiségi egyházak papjai ; mi pedig egyébről sem tudunk beszámolni, csak veszteségeinkről. Folytathatnám a részletezést még tovább is; de elég lesz az elmondottak után csak általában is reámutatni hazafiságunknak és türelmünknek azokra a nyilvánulataira, a melyekben újra csak mi huzzuk a rövidebbet. így puszta hazafiságból, csak azért, hogy kellemetlenséget ne csináljunk a kormánynak, eltürjük, vagy legfelebb is alázatos instanczfákban panaszolgatjuk el azokat a mellőztetéseket, a melyeket az állam részéről szenvedünk; azokat a túlkapásokat, a melyeket a hatalmas ós hatalomra törekvő r. kath. egyház ellenünk elkövet; azt az óriási aránytalanságot, a mely a protestáns ós nem protestáns egyházak állami gyámolítása körül fennforog, s azokat a törvénytelenségeket, a melyeket a katonai kormány cselekszik az egyházunkhoz tartozó katonák felesketése, vallásukkal ellenkező szertartásokra kényszerítése s az elégtelen lelki gondozás tekintetében. Mind szép ez idealiter. Reálisán tekintve azonban olyan gazdálkodás a jogokkal és az ősöktől reánk hagyott kincsekkel, a melyre már nemcsak az az ítélet illik reá, hogy: könnyelműség, hanem az is, hogy : az ősök, az utódok ós a haza ellen való bűn. Bűn az ősök ellen, mert ők, kik bizonyára voltak olyan jó hazafiak, mint mi, vért ós életet áldoztak azoknak a jogoknak ós szabadságnak a kivívásáért, a melyeket mi most lépten-nyomon feláldozunk. Bűn az utódok ellen, mert kincsek helyett csak szegénységet, bajt ós minden kerítéseitől megfosztott, védtelen portát hagyunk reájok. És bűn a haza ellen, mert a mennyit gyengítünk autonomiánkon, annyit gyengítünk a magyar nemzet alkotmányán ós szabadságán ; a mennyi hívünket elveszítünk, annyi vész el a magyarságból, s annyi kis mécsese oltatik el az evangéliumi világosságnak. Pedig a hol nincs evangéliumi világosság, ez által áthatott és vezérelt értelem s ez által megszentelt érzelem ós akarat, — ott nem lehet nagygyá a nemzet s nem lehet boldoggá a haza! Vigyázzunk azért, hogy hazafiasságunk ne legyen könnyelműség, hanem ott legyen benne a bölcseség is, a mely nem tékozol, hanem gyarapít még akkor is, a mikor áldozatot hoz. Nem volna igazi ós bölcs hazafi az az államférfi, vagy az a hadvezér, a ki életét, a melyre a hazának nagy szüksége van, könnyelműen koczkára vetné. A magyar protestáns egyház szabad ós független fenmaradása és felvirágozása a haza és a magyarság szabadságának, függetlenségének ós felvirágzásának érdeke. Ne vessük azért oda áldozatul bármilyen hazafiasan hangzó jelszónak, hanem tartsuk, védjük és óvjuk; mert ha ezt teszszük, ezzel bizonyítjuk be igazi, bölcs hazafiságunkat! Hamar István. ISKOLAÜGY. A szepesi tanító-egyesület 51-ik közgyűlése. A szepesi tanító-egyesület 51-ik közgyűlését folyó évi július 14. és 15. napjain tartotta meg Gölniczbányán. Az első nap délutánján az egyesület tagjai megtekintették Grölniczbánya nevezetességeit, majd az elő-