Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-27 / 30. szám

PROTE EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-utcssa 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Az igazi hazafiasság. Hamar István. — Iskolaügy: A szepesi tanító-egyesület 51-ik közgyűlése Wéber Samu. Tárcza: Van-e isteni világigazgatás? Ruszkay Gyula. — Misszióügy: Egy falusi lelkész naplójából. Puskás János. — Régiség: A gömöri ág. h. ev. esperesség megalakulása és virágzása II. Rákóczy Ferenez felkelése alatt 1703—1711-ig. M. J. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. Az igazi hazafiasság. A magyar protestáns egyház hazafiasságához nemcsak, hogy kétség nem fér, sőt nagyzás nélkül mondhatjuk, exczellálunk is abban minden más egyház fölött. Ilazafiasságunkról, a magyarsághoz, a hazához ós annak alkotmányához való törhetetlen hűségünkről bőven beszélnek a letűnt idők évlapjai. A mint Gyurátz Ferencz legközelebb igen szépen és igazán mondá: terjesztette (a magyar prot. egyház) a míveltséget, s híven ápolva lelkesedést az eszmékért, lángolásban tartotta a hon- és szabadságszeretetet. És hogy annyi ostrom daczára megmaradt a nemzet alkotmánya, új életre kelt az elaltatott nemzeti önérzet, visszanyerte jogát a külbefolyás által kiirtásra ítélt magyar nyelv, felvirágzott a magyar irodalom, folyton gyarapodott a nemzet szellemi kincstára: mindezért tagadhatatlanul sokat tett az a szellem, melyben a prot. egyházak munkálkodtak; az az öntudatra nevelés, melynek ők képviselői ós védelmezői voltakcc. De nemcsak a régmúlt, hanem a közel mult és a jelen is bizonyságot tesz törhetetlen hazafiságunkról. Nem egyszer hangoztatjuk, s nemcsak hangoztatjuk, hanem tényekkel meg is bizonyítjuk, hogy előbb vagyunk magyarok s csak azután pretestánsok. E hazafiságunkra büszkék vagyunk, de külön érdemnek nem tekintjük; mert hiszen egészen természetes kötelességnek tartjuk, hogy nemcsak mint állampolgárok, hanem mint egyház ós egyháztagok is védelmezői, segítői, építői legyünk annak a hazának, a mely szült, felnevelt bennünket és kebelében otthont adott. Kötelességnek tartjuk, hogy mint egyház és egyháztagok áldozatokat hozzunk a haza oltárára, valahányszor azt a magyarság ós a magyar állam érdeke megkívánja, s elhárítsuk hazánk felől a felekezeti villongások vészes fellegét, tudva azt, hogy egy többféle vallásfelekezetű államnak nem lehet nagyobb belső férge, mint polgárainak .felekezeti meghasonlása, vagy épen az állam ós az egyházak kulturharcza. Vizsgálva azonban e hazafiságot és azokat az áldozatokat, a melyeket ennek oltárára hoztunk a legújabb időkben, úgy tetszik nekem, hogy olyanformán állunk, mint az a végtelen jószívű és végtelen türelmű gazda, a ki jó szivéből kifolyólag elosztogatja vagyonát, a háborúság kikerülése végett elnézi, hogy mindenéből kifoszszák, és végre kegyelemkenyérre szorul. Mert nézzük csak, hogyan állunk őseinktől ránkhagyott kincseinkkel? Hogy iskoláinkat, a melyeknek fentartására többet áldozni már nem tudunk, megtarthassuk a magyarságnak: vagy átadjuk az államnak és a községeknek, vagy pedig államsegélyt kérünk és fogadunk el. Szép, nemes a szándék, csakhogy kivitele olyan, hogy valósággal tékozlásnak mondható. Ha kibocsátjuk kezeink közül iskoláinkat, nemcsak legdrágább kincseinket adtuk oda, hanem legerősebb fegyverünket is, a mely nemcsak a múltban volt megbecsülhetetlen gyámolunk ós oltalmazónk, de annak kellene lennie a jelenben ós a jövőben is. S ha államsegélyt fogadunk el úgy, a mint az ma nyuj tátik, akkor is csak mi magunk vagyunk a károsodottak. A segély fejében autonómiánk egy jelentékeny részét áldozzuk fel s megkötöztetni engedjük kezeinket, a melyeknek szabadokká tételéért őseink oly sokat küzdöttek. S teszszük ezt puszta hazafiságból. Elfogadjuk a segélyt nagy áron, mert hiszen vannak felekezeti iskolák, a melyek nem a magyarságnak és az igaz hazafiságnak, hanem a magyarság- és a hazaellenes törekvéseknek melegágyai, ezeknek pedig nem lehet segélyt nyújtani a nélkül, hogy az államnak oly mérvű beavatkozás ne biztosít-