Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-20 / 29. szám

ezentúl minden évben, a szénabehordás napján kötelességének fogja tartani, hogy fáradozásaimért köszönetet mondjon. Utolsó munkám a juthi határ újból való fölmérése s kiczövekelése lett volna; de ez csak részben sikerült, hirtelen lett távozásom miatt. Ez az egy dolog volt az a hol egyező akarat lelkesítette a juthiakat; s elmondhatom, hogy egyedüli jutalmam a juthiak részéről csak az volt, hogy azon hittel távoztam körükből, hogy ebben tán elismerést nyertem volna, a mennyiben ugyanis a határ 1

/3

-át kiczövekelvén, egy ember sem akadt, a ki ellene kifogást tett volna. Elfogadták, birtokba léptek; sőt még a papi földeknek 2 öllel való kiszélesítése ellen se tettek kifogást. Ezzel végeztem volna, ha csupán mérnöki kötelességek vártak volna reám; de hát papnak is kellett volna lennem. Itt fájdalom, nem mutathatok fel valami nagy sikereket. Tanítottam, a hogy tudtam; intettem ós feddőztem ; sőt sokszor a gúny maró fegyverét is felhasználtam, a kocsma és divatkorság ellen. Feddőzéseimnek, tanításaimnak annyi sikere mégis lett, hogy a míg én Juthon voltam, híveim fényűzése alább is hagyott. Kaszinót sem alapítottam a korcsma külön helyiségében, s oda sem magam nem mentem, sem a tanító, a miért tán a világ meg is ítélhetett, mint elmaradt embert; de azt tartottam mindig, hogy a paraszt ember kaszinója legyen a családja, a biblia s némely jó könyvek az olvasmánya, mert ha egyszer elszokik hazulról, akkor vége. De nem is fityegett ám az óraláncz elől, „a koldus tarisznyája pedig hátul a fiatal emberek nyakába", mint néhol most. (Foiyt. köv.) Puskás János. RÉGISÉG. N égj levél. Adalék Révész Imre életrajzához ós a kecskeméti theol. intézet történetéhez. III. Tatai András Fésős Andráshoz. Kecskemét, 1853, aug. 13. Kedves Barátom! Jól fent kezdém a sort, mert aligha hosszúra nem fog nyúlni levelem. Bocsáss meg, Édes Barátom, hogy eddig késett válaszom, s hiszem, hogy ha végig olvasod levelemet, kész is leszesz megbocsátani. A mi dolgunk fennakadt, mit hogy mind Te, mind T. Révész Imre úr megérthessen, hosszabban kell előadnom; azt azonban előre megjegyzem, hogy nem azon a kérdésen akadt fenn, hogy kit válaszszanak ? mert T. Révész Imre urat, kit már megnyerhetni reménylettünk, önhibánk miatt elveszteni, bizonyosan mondhatom, mindenki érzékenyen fájlalná; azonban biztatjuk is magunkat, hogy a fennakadás nem fog szülni teljes elvesztést; — de mindenesetre a dolog helyzetét őszintén előadandom. 1851. aug. 25. Pesten történt azon intézkedés, miszerint superintendentiánk a nagy-kőrösi gymnasiumot, hogy teljes nyilvánossá lehessen, két tanszékkel segítendi; theologica-paedagogicum institutumot pedig, 6 tanszékkel Kecskeméten nyitand. Ezen 6 tanszék közül akkor kettőt Kecskemét ajánlott, de három hét múlva szavát visszavonta; reá valósággal egy krajczárt sem ád, ő is teljes nyilvános gymnasium felállítására törekedvén, legalább azt emlegetvén. Pesti esperest, Nt. Török Pál úr, ki az iskolai ügyek rendezésében igen buzgó részt vett, s mint tudományos, erélyes s messzeható befolyással bíró ifjú esperes, a többi esperes urakra kizárólagos hatással bír, ezen visszalépést, közvetlen a maga tractusához intézett számadoló körlevelében, — de a mely indirecte többi tractusokhoz is szólott — jó keményen megrótta. Erre a kecskemétiek, nyomtatott röpiratban, vastagon feleltek. Ebből az lett, hogy Török, a Kecskeméten levő bármi iskolai ügytől teljesen elidegenedett és a theológiának Pestre tételét nemcsak indítványba hozta, hanem tavaly, július 1-én, Pesten tartott iskolai bizottmány által el is határoztatta, melyen nota bene, minden esperesek jelen voltak s beleegyeztek. Ez azonban annyiban csak javaslat volt, a mennyiben csak elnökileg lehetett történni mindennek. A bizottmány eleibe terjeszté ezen megállapított javaslatot Főtiszt. Superintendens Úrnak. 0 az esperesek akaratja ellen soha nem szegült volna, de a dolog ily fordulatán megijjedt kecskeméti egyház erőltette, hogy ezt meg ne engedje, annyival inkább elnökileg végre ne hajtsa; ő tehát a javaslatot el nem fogadta; ebből bizodalmatlanság fejlett ki; ennek megszüntetésére lett volna tartandó a legközelebbi közgyűlés. Meg is tartatott az, egy kis viszály közbejöttén kiviil, szép csend- és renddel; az iskolaügy közül közbejött minden intézkedéseit Főtiszt. Úrnak ez helybehagyta, — melyek között az is foglaltatik, hogy jött közbe Pestre áttételt illető indítvány is, de azt Főtiszt. Úr el nem fogadta; — ez határozta el a 4-ik theologia tanszék tüstént felállítását is, mint máskor már írtam. Feltűnő s ránk nézve szomorító volt az, hogy Török ezen a közgyűlésen egy szót sem szóllott semmibe, a Pestre menetelt, bárha én szóba hoztam, nem sürgette. Mi a meglevőnek — bárhol legyen — kiegészítését kértük s nyertük. Eljött az idő, hogy a professor választás végett Főtiszt. Úr az esperest urakat felhívta. Legelőbb is Töröktől kap választ, ily értelemben : miután ő látja, hogy ezen tanszék felállítása az intézetnek Kecskeméten maradását meg fogná erősíteni, ő ebbe bele nem egyezik. Hasonló érteima válasz jött Bátlioritól; Nagy Sámuel, Maller és Fodor Pál semmit sem válaszoltak még eddig sem; a többi helyeslő választ írt. Szinte megjegyzést érdemel, hogy gr. Teleki Sámuel úr is nagy neheztelését nyilatkoztatja azon, hogy a közgyűlés minden intézkedéseket felforgatott, holott mindent helybehagyott. No de, Ő is a Pestre áttételre czéloz. Mi, mihelyt vettük a Török levelét, tüstént írtunk neki, hogy vagy ő ránduljon le Kecskemétre, vagy tűzzön ki időt, melyre mi felmenjünk, hogy vele értekezhessünk, de még eddig nem válaszolt. Ezt az ő válaszát és még a késedelmező esperest urakét akar-