Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-20 / 29. szám

tara bevárni, mielőtt Néked válaszolnék, de már tovább nem halas zthatom. Most már mi nagy habozásban vagyunk, mit kelljen tennie Főtiszt. Úrnak. En azt mondtam az imént Főtiszt. Úrnak, hogy fiiggeszsze fel a dolgot addig, míg egy gyűlést nem tart még az idén, p. o. októberben; essünk által azon a Pestre áttétel kérdésén, ne ereszszük a dolgot több több kedvetlenség terire. Hiszen, Pestre megy, vagy itt marad az oskola, a mint a többség kivánandja, nekünk professoroknak mindegy ; Pest ide már csak órai távolság. Főtiszt. Úr pedig, a kecskemétiek előtt, a közgyűlési határozattal mindég mentve lesz. Azt mondta rá, hogy majd meggondolja, de egyelőre hajlandóbb arra, hogy, ha 5 esperestől olyan választ kap, melyen meghívását basirozhatja, Ő T. Révész Imre urat mindjárt meghívja. Már megvallom, hogy én, a ki pedig azt szeretném, ha ő már akár itt, akár Pesten köztünk volna, ily körülmények közt ezt nem szeretném, mert félek a zavartól; de nem kevésbbó félek annak erélyes fellépés általi eligazításától is, mert : bella ! bella ! nullos habitura triumphos ! Édes Barátom! láthatod ezekből s láthatja Tiszt. Révész Imre is, kivel légy szives ezeket közleni, hogy nem az itt a baj, hogy őtet valaki ne a legforróbban óhajtaná; ha mi ma Pestre költözhetnénk, holnap már Török ölében hozná őtet oda Hanem, ez a mi Török barátunk csakugyan erős akaratú ember; aztán még van egy oldala a dolognak, melynek felemlítósével most adós maradok, melyet a ki ismer, Törököt nem kárhoztathatja. Most már a mi óhajtásunk csak az, vajha a szentesi meghívás után még százszorta többre becsült Tiszt. Révész Imre urat mi, ilyen furcsa körülményeink daczára is, akár itt maradjon iskolánk, akár Pestre menjen ; akár most, akár jövő tavaszszal megnyerhetnők. Csak Törökkel beszélhetnénk, de azt írta, hogy 10-én valamerre kirándul; meglehet, hogy rövid időn határozottabban írhatnék s hiszem, hogy irandok is. Addig pedig kedves családodat tisztelvén, vagyok szerető barátod Tatai András. IV. Fésős András Révész Imréhez. Debreczen, 1863. aug. 18. Tisztelendő Barátom Uram! A több napok óta várt kecskeméti válasznak ily sokáig elmaradása, előre aggodalommal tölte meg engemet. Féltem, hogy a professori választás, melyet pedig a Tatai András úr barátom levelei szerint a körülmények annyira megérlelni láttattak, akadályra fognak találni azon kellemetlen meghasonlásban, mely a dunamelléki egyházkerület kebelében, huzamos időtől fogva, legközelebb ugyan magára ezen superintendentiára, de közvetve az egész magyarhoni felekezetre nézve kártékonyán él s uralkodik. Hogy elő-aggodalmaim nem voltak alapnélküliek: mutatja az én tisztelt barátomnak eredetiben idezárt, hozzám tegnap érkezett levele. Nem akarom én e levelet észrevételeimmel kisérni, sem arra bátorságot magamnak nem veszek, hogy az abban felmutatott körülmények között utasítást adjak T. Barátom Uramnak. Kedves Barátom Uram, egyéniségi helyzetéhez s nézeteihez képest fogja magát legbiztosabban elhatározni. Most csak annyit nyilvánítok, hogy én magam, hasonló körülményeim között, minden tétovázás nélkül a szentesi papi állomásra határoznám el magamat. Ha személyesen szerencsém leendene, szóval többek felett is értekezhetnénk. Most Isten áldja meg és segítse kegyelmével Tiszt. Barátom Uramat oly maga elhatározására, mely magára és ezutáni munkakörére nézve hasznos és boldogító legyen. Szives tisztelettel vagyok T. Barátom Uramnak alázatos szolgája Fésős András. * * * Úgy történt, a mint Fésős András (debreczeni pap és egyházkeziileti főjegyző) tanácsolta. Révész Imre (ekkor balmaz-ujvárosi pap) a szentesi lelkészi állomást fogadta el s Kecskemétről lemondott. Pár évvel később Török Pál szintén akarta Révész Imrét a pesti theol. intézethez tanárul megnyerni, de sikertelenül. Közli: Révész Kálmán. IRODALOM. ** Az állatok világa, Brehm munkájának a madarakról szóló részéből újabb füzet jelent meg, a melynek illusztrácziói exotikus világba vezetik az olvasót. A nálunk is ösmeretes madarak rajzai helyett pazarszinű s rendkívül érdekes madarak képeit kapjuk, mert ebben a 62-dik füzetben a paradicsommadár-félék ismertetése is megkezdődik. A füzethez csatolt színes nyomatú műmelléklet háromféle paradicsommadarat mutat be, hűen visszaadva a színpompájukat is, gyönyörű farktollas alakkal egyetemben. A szövegben a pompás csöricse, a mejnó és aranyraálinkó után mindjárt a paradicsommadarakról, esik szó a melyek gazdag változatban fordulnak elő. Nem kis feltűnést fog kelteni a paradicsomszarkát ábrázoló rajz, a drótfarkú és a galléros paradicsombankáéval, valamint a pártás madáréval együtt. Chernel István a mű magyar kiadásának szerkesztője, ezekről a szines madarakról igen kedves dolgokat mond el, hogy a füzet végén a varjúfélék ismertetéséhez kezdjen, szólván a hollóról is. Az állatok világa a Légrády-testvérek kiadásában füzetenként jelenik meg. Az egyes füzetek, úgy a kiadóhivatalban (Váczi-körút 78) mint minden könyvkereskedésben 80 fillérért kaphatók. Az eddig már közreadott díszes kötésű köteteknek ára 18 korona. ** Magyar írók élete és munkái. A magyar tud. Akadémia megbízásából írta Szinnyei József. IX. kötet 1-sŐ füzet. A megbecsülhetetlen értékű füzetes vállalat