Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-19 / 3. szám

házmegyei gyűlés tagjainak figyelmét a budapesti egyházra. A beavatottak tudják jól, hogy a tulajdonképen való. s a törvény által előírt és így komolyan vehető canonica visitatio a budapesti ev. ref. egyházban már évek óta nem volt. Az esperes és társa megjelentek ugyan az egyházlátogatás teljesítése végett, de egyházlátogatásuk csak a statisztikai kimutatás elkészítésére terjedhetett ki, a presbitériumnak, gondnokoknak jelenlétét nélkülözniök kellett. Ily körülmények között az egyházlátogatás valósággal csak a segédlelkészi iroda látogatása volt, s a gyülekezet anyagi vagy szellemi ügyeinek, továbbá vallástanításának stb. felülvizsgálásáról és ellenőrzéséről szó * sem esett. Hasonlatos lett a budapesti egyháznak espereséhez való viszonya a debreczeni egyház és esperese közti viszonyhoz, s csak a boldogult esperes szelidségén és békességszeretetén mult, hogy a dolog el nem mérgesedett, Most esperesválasztás előtt áll az egyházmegye! Nem jó lenne a budapesti egyház és a pesti egyházmegye s ennek esperese között leendő viszonyról gondolkodni '? Az kétségtelen, hogy a budapesti egyháznak valamely egyházmegye hatósága alá nemcsak névleg, de tényleg is tartoznia kell. Ám az is kétségtelen, hogy a mint bajos a debreczeni egyházat múltjánál s élvezett előjogainál fogva a Kábán lakó esperes hatósága alá helyezni, úgy bajos a 62,000 lelket számláló budapesti egyházat is (melyből p. o. a felső-baranyai egyházmegye — hol 65 lelkész és anyagyülekezet van — kétszer is bőven kikerülne) egy Kosdon vagy máshol lelkészkedo s a budapesti viszonyokkal ismeretlen esperes hatósága alá rendelni. Valamint nem lehet a budapesti egyházat a falusi gyülekezettel egy kalap alá vonni, úgy nem lehet a kettőt egyformán kormányozni, gyülekezeti kormányzata felett felügyelni, szellemi és anyagi ügyeit ellenőrizni sem. Nincs hát itt sem más megoldás, mint a mit a Debreczennek ajánlottak, de a mi ott is még csak pium desiderium: az önálló egyházmegyévé alakulás. A mi azonban Debreczenben nehezen megy, talán Budapesten könnyebben keresztülvihető. Budapest és környéke már most kitenne néhány önálló gyülekezetet; így külön egyházak Budapest III. kerülete: Ó-Buda, továbbá a fővárosba olvadó Újpest, a legújabban anyásított Erzsébetfalva, Kispest; külön gyülekezet lehetne könnyen a budai egyházrész, anyásítandó volna Zugló, Kőbánya s a Rózsa-utczai kerület, s ez utóbbi mintájára évről-évre lehetne szaporítani az önálló kerületi gyülekezeteket. Ekképen Budapest és környéke kiválnék a pesti egyházmegyéből, s mint külön egyházmegye, külön kormányzattal, külön esperes alatt megfelelőleg kormányoztatnék. Ha még ehhez hozzáveszszük azt, a mit Szerkesztő Ur is említ, hogy magának a budapesti egyháznak felvirágzása, anyagi ós szellemi jólléte is attól függ, ha mielőbb külön parókhiákra oszlik, úgy nemcsak a pesti egyházmegyére és annak megválasztandó; esperesére, hanem a budapesti gyülekezetre nézve is halaszthatatlan, hogy a budapesti egyház az egyházmegyéből kiszakadván, külön egyházmegyévé alakuljon. * Óhajtandó volna azért, ha már a legközelebb egybegyűlendő egyházmegyei közgyűlés szóba hozná e tárgyat, s esetleg ily értelmű felhívást intézne a budapesti egyházhoz; ezzel legalább az első lépés megtétetnék az eddigi helyzet megszüntetése felé. Annyival inkább alkalmasnak tartanám a mostani időt, mert a személyi tekintetek, minthogy üresedésben az esperesi szók, most kevésbbó lépnének előtérbe, mint ha a már megválasztott esperesnek kell majd jogaira és kötelességeire hivatkozva a dolgot kiélesítenie. Siculus. Lap szemle. „A Sárospataki Lapok"-ban R. J. a vezérczikkben visszapillant a mult évre és a jelen boldogulásának alapját próbálja keresni. Czikke igen pesszimisztikus, s s a ^velejét körülbelül ebben foglalhatjuk össze: multunkban nincs öröm, jövonkben nincs remény! — A mi a multat illeti, igaz, hogy nein sok öröm volt benne ; de azért mi mégsem látjuk helyzetünket oly sötétnek és reménytelennek, pedig mi igen sokszor reámutattunk nagy bajainkra, A mult év, ha csak kezdetszerűleg is, sok biztató jelenséget mutat fel egyházi életünk terén. Indulás, pezsdülés van közöttünk, s hiszsziik, hogy a most folyó óv zártával, Isten segítsége mellett, még inkább azt mondhatjuk, a mit már ma is mondunk bizonyos optimizmussal: jövonkben van remény! — Rustikus „A legnagyobb oktatási probléma" czím alatt a tantervreform kérdésekhez szól és a legnagyobb veszedelemnek azt látja, hogy a mai alacsonyan járó nemzedék kedvéért alászállítjuk az oktatás czélját és iskoláink színvonalát. Különösen elszomorítónak látja ezt a papképzés terén, a minek következtében „a legideálisabb pálya kénytelen volt vizsgákon kegyelemből átengedett alakokkal megelégedni". Panasza megszívlelésre méltó, annyival inkább, mivel — fájdalom — igaz. Igaza van, hogy ha a régi czéh-rendszer idejében csak az lehetett mester, a ki „remeket" alkotott, úgy a papi pályán is csak az állhatja meg a helyét ós töltheti be magasztos hivatását, a ki nem kegyelemből csúszik át a vizsgálatokon. hanem „remekel". — Közli a lap továbbá a tiszáninneni egyházkerület zsinati előkészítő bizottságának nagyfontosságú munkálatát. Az „ Evang. Egyházi Iskolá"-ban Pröhle Henriknek a felső-vasi evang. egyházmegye papi értekezletén felolvasott és Stromp László pozsonyi theol. akad. tanár vallástanítási tervezetével foglalkozó észrevételeit olvassuk. Az értekezés nagy tanulmánynyal és a kérdés fontosságához méltó komolysággal bonczolja Stromp néze* Kiadtam e czikket, mert igen fontos eszmét pendít meg. Megjegyzem azonban 1. azt, hogy Budapest és Debreczen helyzete, az egyházmegyei hatósághoz való viszonyt tekintve, nem hasonló; mert Budapest nemcsak jogilag, de tényleg is canonica visitatio alatt áll; 2. azt, hogy Budapestnek külön egyházmegyévé tételét magának az egyházközségnek kell kezdeményezni és ennek előfeltétele az, hogy Budapesten az egyházközség több parókbiára oszoljék; 3. azt, hogy ez nagy és nehéz szervezeti ós anyagi kérdésekkel kapcsolatos ügy. a melynek megoldása nagy körültekintést és böleseséget kiván. Ám azért mozgatni érlelni kell. • Szerkesztő.