Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-29 / 26. szám

tes katasztrófa érje: nem tehet mást, minthogy visszatérjen Ősi alapjaira. Ezeket az alapokat nem helyettesítheti sem emberi tudomány, sem semmiféle más vallás, mert egyedül csak a Krisztus tudománya az, a mely egyént ós államokat erőssé, nagygyá és boldoggá tehet. Hallják meg a népek vezetői, mit mond a németek nagy császára: »Ha minden irányban meg akarunk felelni nagy föladatunknak, nem szabad felednünk, hogy az ösalap, a melyen a birodalom keletkezett, elődeink egyszerűségében, isten félelmében, magas erkölcsi nézeteiben gyökerezik ! . . . . Elvárom önöktől mindnyájuktól, lelkészektől ós világiaktól egyaránt, hogy segítsenek nekem föntartani a népben a vallást! . . . Akár modern emberek vagyunk, akár ezen vagy azon a téren működjünk, az mindegy. A ki életét nem a vallásra alapítja, az elveszett Es minthogy ezen a helyen nemcsak beszélni, hanem fogadalmat is tenni illik, ezennel megfogadom, hogy az egész birodalmat, az egész népet, e parancsnoki kar által képviselt hadseregemet, a birodalmat magát és házamat a kereszt alá állítani, és annak oltalma alá, a kiről Péter apostol azt mondta, hogy másban nincs üdvösség és hogy az embereknek nem is adatott más név, a melylyel üdvözülhetnek, — és a ki maga azt mondhatta magáról: »Az ég ós a föld elmúlnak, de az ón beszédeim soha nem múlnak el !« íme itt van egy keresztyén császár vallomástótele a Krisztusról és fogadása a Megváltó keresztje lábánál az Ő nyomdokainak követésére. Hallják meg a népek vezetői, királyok, elnökök ós államférfiak, s kövessók a német császárt az őskeresztyén fundamentumok helyreállításában és az azokra való építésben ! Ez lesz a világ bajainak orvossága és nem más, »mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk^, mint egyedül csak a Názáreti Jézusé! De tanuljanak a keresztyén császár beszédéből magok a keresztyén egyházak is. A vallásnak a népben föntartása nagy munkájához legelső sorban birodalma két fő felekezetének, a protestánsnak és a római katholikusnak papjait hívja segítőkül a császár, és pedig nem úgy, hogy egymással torzsalkodva és egymást rontva romlására szolgáljanak a hazának ; hanem a nagy czélt tartva szüntelenül szem előtt, az egymással való békességben, az istenfélelem ós a vallás tiszteletének fentartását ós erősítését együtt munkálva. Bárcsak tanulnánk meg azért mindnyájan, de tanulná meg főként a római katholikus egyház, hogy azoknak, a kik a Krisztus követőinek vallják magukat, nem az a hivatásuk e világban, hogy hiu földi dicsőségért, külső világuralomért harczolva egymást marják ós rontsák, hanem hogy a nagy ós szent czélt: a világnak a Krisztus tudománya erőivel való újjászülését és megváltását tartva szüntelen szem előtt, a szeretetben egyesüljenek és egyesült erővel törjenek a czél felé. Hogy ma a Krisztus tudománya nem kedves, hogy az ősi keresztyén alapok kilökettek az állami, társadalmi, erkölcsi és tudományos élet lábai alól, — mindez a római kath. egyház világuralmi törekvésére, a Krisztusnak nem e világból való országa helyett földi ország után való erőlködésére, s az ez után való hajsza közben elkövetett botránkoztatásaira vezethető vissza. Ez a hajsza még ma sem szűnt meg, sőt napjainkban épen újra hevesen neki indult, támasztva nyomában elkeseredett felekezeti harczokat, meghasonlásokat a családi, társadalmi ós állami életben s mind messzebb vetve a keresztyénséget isteni vógczéljától. Tanulja meg azért a pápa egyháza, hogy neki nem a pápa, hanem a Krisztus egyházának kell lennie, s hogy hivatását nem a külső és belső világ felett való erőszaktételek, visszavonások ós háborúságok támasztása által tölti be, hanem a keresztyéni szeretet ós egyetértés munkálásával ! De tanulják meg a többi keresztyén egyházak is, hogy hivatásuk a világ újjászülóse ós megváltása a Krisztus erőivel s a békesség országának munkálása, nem pedig az egymással való keresztyóntelen torzsalkodás. »Hogyha egymást marjátok ós elnyelitek, —- mondja Pál apostol, — meglássátok, hogy viszont egymástól meg ne emésztessetek !« Ne legyünk azért hiu dicsőség-kivánók, egymásnak ingerlői s egymásra irigykedők, hanem legyünk egyek a Krisztusban, s akkor annak a czélnak a munkásai leszünk, a melyet maga a megváltó Jézus Krisztus tűzött az ő anyaszentegyháza elé ! Hamar István. ISKOLAÜGY. A magyar nyelv tanítása. Az utóbbi napokban a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium kiadásában egy könyv jelent meg Balogh Páltól: „A népfajok Magyarországon" czímmel, s ugyanakkor Wlassics Gyula m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter egy rendeletet bocsát ki „a magyar nyelv tanítása" érdekében. Én a könyvnek és rendeletnek majdnem egyszerre történt megjelenésében bizonyos Összefüggést látok, s azért előbb a könyvnek némely adatait próbálom feltárni, hogy aztán a miniszteri rendelet intézkedését annál inkább méltányolhassuk. A statisztika adatai, melyek az utóbbi néhány esztendőben megjelentek, mind a magyarság izmosodását, erősödését hirdették, a melyek mint ilyenek, nagyon is