Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-22 / 25. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-utcsa 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Féfévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk : A nagy egyházak rendezése. Szinay Gyula. — Tárcza: Az Istennek kegyelme. B. Pap István. — Könyvismertetés : Bunyitay V., Rapaies B., Karácsonyi János: Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából. Thury Etele. — Belföld: Születési és házassági statisztika 1900-ból. Homola István. — Misszióügy: Magyar nyelvű ref. egyházak Szlavóniában és az ottani misszió. Tóth Lajos. — Külflöd: Angol egyházi szemle. B. P. I. — Irodalom — Egyház. — Iskola — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Pályázatok — Hirdetések. A nagy egyházközségek rendezése. (A zsinati bizottság elé terjesztett indítvány.*) Debreczeni egyházközségünk a minclen oldalról érzett visszás helyzet orvoslása módját a közel multakban a most érvényben levő törvények keretén belől próbálta keresni s az önálló igazgatás alakját a külön egyházmegyévé alakulásban gondolta megtalálhatni. Az én nézetem is az, hogyh a a megoldást a mai törvények keretén belől kell keresnünk, akkor más mód a kibontakozásra valóban nincs. Csakhogy ez a módozat, míg egyfelől nem felel meg egyházunk évszázados alapon fölépült jelen helyzetének, addig másfelől rendkívül nagy nehézséggel valósítható meg. Egyházmegyévé alakulni, az egyház egységének bizonyos megosztásával lehet csak. Úgyde nem hiszem, hogy volna egyházunk hívei közt csak egy is, a ki a nagy, fényes, egységes erejében hatalmas debreczeni egyház egységét féltékenyen őrzött kincsnek ne tekintené, a melyet apáinktól vett örökségként utódainkra áthagyni erkölcsi kötelességünk. Es azt hiszem, hogy volna valaki, a ki az ötödfél századon keresztül egységesen fejlődött és sok nagy fontosságú ügyeiben (ingyen iskoláztatási, ispotályi szegény-, árva-segélyezési, felsőbb leányiskolái stb. ügyekben) a várossal szerves kapcsolatban álló és minden viszonyaiban ós vonatkozásaiban egységes egyházunk különböző egyházközségekké szélforgácsolásának a gyakorlati módját meg tudná állapítani. * Ez az indítvány egyik része annak a nagyobb munkálatnak, a melyet szerzője, ki a debreczeni egyházközségnek gazdasági elnöke, az egyháztanács elé terjesztett és Lapunkhoz is beküldött. Az indítvány veleje az, hogy a nagy egyházak vétessenek ki az egyházmegyék hatósága alól, de azért külön egyházmegyévé ne alakuljanak. A nagy gyülekezetek rendezésében tehát középutat követ a külön egyházközségi és a külön parókhiális rendszer között. Közlésével az a czélunk, hogy a nagyfontosságú kérdés irodalmi érlelését előmozdítsuk. Hozzászólást szívesen vesz a Szerk. Anyakönyvvezetésünknek, egyházi vagyonúnknak, egyházi hivatalos épületeinknek, templomainknak, pénztárunknak, az egyház által kezelt alapítványoknak, a várossal közösségben levő iskoláztatási stb. ügyeknek részekre oszthatást lehetetlenné tevő egységessége: az egységes adminisztrácziónak valamely alakban föntartását elkerülhetlenné teszik. Elkerülhetlenül követeli azt az adóztatásnak és az egyháztagok nyilvántartásának kérdése is. Hiszen a kit ma az összeírás a hatvan-utczai egyházközségben talált s vett föl egyházi tagul és adófizetőül, ugyan az, mire az adó behajtásának ideje következik, már a Kossulh-utczai egyházközségben bérelt lakást, oda költözködött át; amannak az egyháznak már nem tagja, emebbe meg fölvéve nincs. Hisz nagy városban a lakosság túlnyomó többsége nem háztulajdonosokból, ele örökmozgásban levő bérlőkből áll, a kiknél tehát az egyik utczai egyházból ki ós a másikba való belépésnek a nyilvántartást kizáró esete forogna fönn örökösen ós tömegszerűen. Nem állandó: mozgó egyházak lennének ezek. Egyházunk, épen ezen okok kellő mérlegelése folytán, habár az önállóságra jutás útját kereste is, az egyház ilyen megosztásának, a több kis egyházközségekre szótdarabolásnak útjára sohasem lépett, s csupán a lelkészi (parókhiális) körökre osztásba volt volna hajlandó belemenni, ezen az úton elmenvén egészen odáig, hogy azokba a körökbe, némi lokális teendőknek hatáskörbe, vétele mellett, a kör lelkészei mellé kisebb, mondhatni fiók presbitériumok szervezését is javasolta. Hogy ennek a törekvésnek sikere nem lett, hogy a bonyodalom ez úton meg nem oldatott, nem egyházunkon: az egyházkerületen mult, a mely ily módozatok mellett az egyházmegyévé alakulást nem engedte meg. Teljes feloszlást és elkülönítést követelt.