Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-22 / 25. szám

Az önállóságra törekvésnek — jelen indítványomban — én ettől eltérő útján kívánok haladni. En a kérdést nem de lege lata, hanem de lege ferenda szempontjából kívánom tárgyalni. Törvényhozó zsinatunknak hatalmában áll a kérdést törvényváltoztatással ós pótlással a legtermészetesebb módon oldani meg. En nem azt javaslom, hogy új, eddig nem létezett intézményeket létesítsen a törvényhozás, hanem egyszerűen azt javaslom, hogy az évszázadok próbáin átment s bevált, a tényleges, a létező állapot kodifikáltassók. Azt indítványozom, hogy az önállóságra hivatott nagy egyházak az egyházmegye hatósága alól vétessenek ki. Mert ez felel meg : a történelem traditióinak, a mult fejleményeinek, és az évszázados tényleges gyakorlatnak ; ez felel meg az egyház igazgatás ós ellenőrzés helyesen felfogott érdekének és kívánalmának, a dolgok jó rendjének; ez felel meg államéletünk terén hosszú évszázadok hosszú során át fejlett, népünk vérévé vált annak a felfogásnak, a mely szerint hazánk polgári igazgatása föl van építve, a mely józan belátással tesz különbséget község és község közt ós a míg a vármegye atyai gondozása alá utalja azokat a kisebb községeket, a miknek egymagukban gyenge ereje kívánatossá, szükségessé, mellőzhetlenné teszi a csoportosulásban rejlő erőnek az oltalmát, addig a nagy, az erős, a maguk erejében és önállásukban az előre törekvés missziójára hivatott községeket kiemeli e kötelékből, ösmervén azt, hogy a mi ama kisebbekre áldás, az ezen nagyobbakra a haladás béklyója, az áldatlan gyámkodás nyűge. Kinek jutna eszébe, hogy nem jól van az, hogy a nagyobb, a törvényhatósági joggal felruházott városok, hogy Debreczen, hogy Szeged stb. nincsenek alávetve a kisebb községekből alakult, ezek védelmére, gondozására hivatott vármegye hatóságának ? Kinek jutna eszébe, hogy világi törvényhozásunk, mikor az évszázadok fejleményein alapuló eme tényeket, a nagyobb polgári községnek a megye hatásköre alól kivételét és önállóvá tételét csak az újabb időben is 1886-ban kodifikálta, hát akkor retrográd lépést tett, mert ezzel a jogegyenlőséget sértette meg? Kinek jutna eszébe azt mondani, hogy az lenne helyes, ha a nagy Debreczen város ezer ágazatú, bogazatú ügy- és milliókban járó vagyonkezelésének az ellenőrzése, felügyelete ós vizsgálata a megyéhez tartozó valamelyik község tisztviselőjére bízatnék, holott az élőgyakorlat, az ügyekben benne élés adja meg a képességet a felügyelet gyakorlására,ós hol s hogyan szerezhesse meg ezt a gyakorlatot az, ki a vizsgálandó körön kivül egy hasonlíthatlanul kisebb körben él? Indítványom az, hogy az egyházmegye hatósága alól ilyenformán fölmentett nagy egyházak az egyházkerülettel szemben abba a viszonyba lépjenek, a melyben azzal az egyházmegyék állanak. Lelkész elnökeik az esperesekkel, főgondnokaik az egyházmegyei gondnokkal egy rangós jog- ós kötelességkörbe helyeztessenek. Az egyházi felsőbb hatóságokba, testületekbe történő választásoknál a választási jogot az egyházmegyék módjára gyakorolják. Határozataik az egyházkerülethez felebbeztessenek. Ilogy mely egyházközségek tekintessenek e tervezet szerinti nagy egyházaknak s micsoda törvényes elnevezést kapjanak, ón erre közelebbi indítványt nem kívánok tenni. Azt gondolom azonban, hogy erre nézve irányadó az egyházközség által fentartott lelkészi állomások száma lehetne, s nagy egyházközségekül azok volnának tekintendők, a melyekben legalább 4 rendes lelkészi állomás ós ev. ref. felekezeti jellegű gimnázium vagy felsőbb leányiskola, tanító, vagy tanítónőkópző-intézet van. Az elnevezést illetőleg a y>Nagy egyházközség « nevet magam részéről elég megfelelőnek gondolnám, habár szóba jöhetne az » önálló «, avagy a »városi« egyház megjelölés is, ez utóbbi azért, mert a mult századbeli konventek határozataiban a debreczeni nagy egyházat például ezzel a jelzővel látjuk megjelölve. Indítványom ellen, úgy vélem, ezen egyes egyházak népességére hivatkozással érvelni nem lehetne, mert mint a tiszántúli egyházkerület statisztikai állapotának 1893. évi kimutatásából látjuk, egyházkerületünk 13 egyházmegyéje közül 7-nek a népessége alól van a debreczeni egyház mai népességén, mert a bihari egyházmegyéé 49,493, a szatmárié 46,859, az érmellókié 45,419, a beregié 42,192, a nagykárolyió 28,235, a nagybányaié 22,490, a máramaros-ugocsaió 18,700. Valószínű, hogy ezek a számok az óta emelkedtek; ele itt nem az a fő, hanem az, hogy ezek az egyházi körzetek önálló egyházmegyék voltak már akkor is, mikor a lelkek száma bennük annyi volt, a mennyit előbb kimutattam. Még csak azt kívánom megjegyezni, hogy ezen indítványom az ú. n. parókhiális körök alakítását nemcsak nem zárja ki, sőt e mellett is óhajtandó, hogy a hivek lelki gondozása végett a nagyobb egyházak annyi parókhiális körre osztassanak, a hány lelkészi állást tartanak fenn. Azonban a parókhiális körök szervezését és működési körét az egyházak magok állapítsák meg. Szinay Gyula.