Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-08 / 23. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepregliy-utcza 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Emlékezés Tompa Mihályról. Sz. F. — Tárcza: A hóvirágok. Albert József. — Könyvismertetés : Bunyitay V., Rapaics R., Karácsonyi F.: Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából. Thury Etele. — Belföld : Az 1900. évi házassági statisztika. Homola István. — Misszióügy: Magyar nyelvű ref. egyházak Szlavóniában és az ottani misszió. Tóth Lajos. — Külflöd: Külföldi szemle. Dr. Szlávik Má,tyás. — irodalom. — Egyház. — Iskola — Gyászrovat. — Különfélék — Pályázatok — Hirdetések. Emlékezés Tompa Mihályról. — Szobra leleplezése alkalmából. — A Virágregék édes szavú költőjének, a nemzeti allegóriák és elégiák utolérhetetlen mesterének közadakozásból emelt érczszobrát folyó hó 4-én leplezték le szülővárosában, Rimaszombatban. Nekünk is illő megemlékeznünk a költőpapról, hazánk és egyházunk e nagy fiáról. Tompáról szép életrajzokat írtak Szász Károly, Lévay József, nem rég S. Szabó József; de Tompának legjobb irodalmi jellemképét a saját művei alkotják. Ha a Tompa költeményeit figyelemmel olvassuk, föltárul előttünk a költő egész életének hű képe, mondja Lévay. Mint tükörben látjuk azt a benső világot, a melyben magas röptű szelleme szárnyalt, teremtő képzelete sugárzott, érzékeny szive vergődött. Már gyermekéveiben reá szakad az elhagyatottság és a nyomor. Bölcsőjét inség ringatja. Anyját korán elveszti, árva sorsát felfogni s nevelését irányítani nem képes az apa, a szegény, könnyelmű és kontár csizmadia. Könyörületes szivek segítségére szorul, azok nyitják föl előtte a művelődés kapuját. Sokáig járja a nyomor és afíszenvedések iskoláját; de ezek súlya alatt el nem csügged, porba nem sülyed, sőt visszapattan öntudatra ébredt szelleme s erős szárnyalással tör a magas orom felé, a melyről aztán egész hazájára s egyházára fényt lövel. Ám e szenvedések egész életére kiható nyomokat hagytak lelkében. A múzsa nem mosolygó arczczal fordult feléje. A mint lantja először megzendült, szomorú hangot adtak annak húrjai. Tanuló korában is, a sárospataki főiskolában, másoknak kellett szolgálnia, hogy a tanulásnak szolgálhasson. Lelkét égette, szellemét ittassá tette a tudomány szeretete ; de szivét keserűség árasztotta el, ha mostoha sorsára gondolt. Ezért a virgoncz ifjúság örömei és vidám kedvtelései között is ködös, borongó légkör nehezült a benső világára. Ez a mélabús, elegikus hangulat egészen áthatotta a Tompa kedélyét és költészetét, őt magát pedig túlságos érzékenynyé, sőt ingerlékeny nyé tette. Talán halálos szívbajának kifejlesztésében is része volt e túlságosan érzékeny természetének. A pálya, melyre rövid gondolkodás után szinte véletlenül lépett, a falusi lelkészi pálya, a maga csendességével és egyszerűségével, épen megfelelt Tompa szemlélődő, természetkedvelő, költői természetének. Ott életének csendes folyama nem vetett zaklató nagy hullámokat. Megelégedéssel, szinte dicsekvéssel énekli mindjárt pályája kezdetén (Pogány Karolinához irott költői levelében), hogy: »Lant és biblia, e két szent barát, Karján ringatja boldogan magát«. S valóban azon ringatta élete végéig. Mert bár családi bajok, hazafiúi bánat és tömérdek testi szenvedései erős próbára tették, de lelkét a vallás és a költészet mindvégig fenntartotta, sőt erkölcsi és költői erőben mindhalálig fokozta. Tompa költői pályájának érdekes sajátsága, hogy egész haláláig emelkedőben volt (Beöthy). Korona-tanuk erre is a művei, a melyekben Isten, haza és természet, e fenséges eszmék dicsőítése zendül meg leggyakrabban és legfenségesebben. Vallásos hitének életerei minden művein átvonulnak, de leginkább áthatják a vallásos költeményeit, továbbá egyházi műveit: az Olajágat és a predikáczióit. Tompa a legvallásosabb magyar költő. Szorosan vett egyházi dolgozataiban vallásos ihlet, mély bölcseség, formai tökéletesség tündöklik, átszőve a költészet sugaraitól. Nem a tudományosan iskolázott theológia, hanem a bibliai élő hit eleven ereje árad ki és termékenyít a műveiben. Ezért öröklők az alkotásai. Költői lélekkel, keresztyén fenségében fogta föl a lel-