Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-01 / 22. szám

idejét Szegedi oldala mellett töltheté, jellemét, szokásait megfigyelte, hogy tapasztalatait idővel hasznára fordíthassa, mely hogy milyen hasznos volt reá nézve, kiváválóan jellemzik eme szavai: „Sohasem lett volna vallásos és tudományos színezetű kiképeztetésem, ha Szegedi mellett nem vagyok". 1569. külföldi útra indult, Páduába ment s filozofiát hallgatott egy évig; három hónapig beutazta Olaszországot, majd az Alpeseken keresztül a vágyva várt Genfbe érkezett 1570 vége felé. Itt Bézát többször felkereste, a ki mindig szivesen fogadta, és sokszor beszélgettek a Krisztus magyarországi derék vitézeiről: Méliusz Péterről, Hellopaeus Bálintról, Paksi Mihályról, Thúry Mátyásról, Thúry Jakabról és a mi Szegedi Istvánunkról. Átadta Bézának Szegedi művét, melyet az áriánusok ellen írt, melyet ki is nyomatott. Béza megmutatta neki Kálvinnak már begyepesedett sírját. Jeltelen a sír, mert meghagyta, hogy hamvai fölé soha emléket ne állítsanak. Beajánlotta a zürichieknek, hol 12 napot töltött; innen Bullinger tanácsára Bázelbe ment. 1571 márcziusban Wittenbergbe igyekezett. Strassburg, Heidelberg, Frankfurton keresztül ért ide, honnan 4 hónap múlva Párisba indult, hogy Angliába juthasson, hol 13 napot töltött, hogy Londont, Cambridgét megnézze, s négyhónapi utazás után ismét visszatért Wittenbergbe, s innen 1572. ápr. havában visszatért Ráczkevére, hol miután Szegedi május 1-én meghalt, lelkészszé választották. Itt szolgált haláláig .1606-ig. Ez volna röviden szerző 1—30 lapon olvasható tanulmányának tartalma, melyet igen szép kerekded rajzzá tett szép és vonzó előadása. Felhasznált lehetőleg minden adatot, a mit csak Skariczájára vonatkozólag felkutathatott; fő forrása azonban magának Skariczának önéletrajza volt, mely a vita Stephani Szegedini-bői latin nyelven ismeretes, s a melyet Barla most magyarra lefordított. Midőn dicsérem egész eljárási módszerét, melylyel az életrajzot oly élvezhetővé tette, két utalási tévedésre figyelmeztetem. Egyik Tolna reformácziójára vonatkozik, melyet szerző Ribini Memorabiliai czímű művéből idéz akkor, midőn tudja, hogy erre vonatkozólag megvan 1550-ből a kor és szemtanú Eszéki Imrének Flacius Illyiricus Mátyáshoz német nyelven írt levele három példányban a muzeumi könyvtárban (bemutattam a Prot. Szemle 1898. évf. 316 - 326. 11.) és ő mégis a későbbi kútfőhöz, a latin fordításhoz megy. A másik Körtvélyesi János czeglédi lelkész 1592. évi püspökségére vonatkozik, melyet szinte második kézből vesz át, mert- ezen. a legújabb időig ismeretlen püspökre dr. Erdélyi Pál hívta fel a közfigyelmet a Magyar Könyvszemle 1887. évf. 74-88. napjain. A 31—47. lapon Skaricza zsoltárköltészetét méltatja szerző, s kimutatja alapos tárgyilagossággal az általa fordított öt zsoltárnak méltó helyét a XVI. századi vallásos irodalomban. Általában dicséret ós elismerés illeti Barla Jenőt Skaricza tanulmányáért. Lelkesedéssel és lelkesítően tárgyalja hősét, és ezen munkájával méltán sorakozik magyar prot. egyháztörténeti irodalmunk mezejének kevés számú aratói közé. Reméljük, hogy nem utoljára találkoztunk nevével ezen a mezőn, és óhajtjuk, hogy szerzett bab éráit itt fűzze koszorúba. Thury Etele. BELFÖLD. Az erdélyi ref. egyházkerület egyházi értekezlete. Az erdélyi ref. egyházkerület egyházi értekezlete a mult hónap 22. és 23. napjain tartotta meg második közgyűlését Nagyenyed városában. Ez a nevezetes alkalom összegyűjtötte nemcsak a kerület hivatalos vezetőit, hanem az erdélyi papságot is igen tekintélyes számban. Hogyan is ne gyűjtötte volna össze, hiszen az egyház belső építése szent czélján kivül vonzották a megjelenteket mind a régi Alma Mater, mind a kedves régi ismerősök vendégszerető házai, a melyeknek ajtajai igaz barátsággal és szeretettel tárultak fel a régen látott barátok befogadására. Résztvevőkben tehát nem volt hiány, s nem a szives vendégszeretetben sem, a melynek kedves emlékei bizonyára sokáig fognak élni a szivekben. Mindeme kedves emlékeknél többet érne azonban, ha a jelenvoltak azt a nemes elhatározást is elvitték volna magukkal, hogy immár a munka mezejére lépnek. Erre volna a legnagyobb szükség, mert a mint a titkári jelentés mutatja, a nagy szervezet mellett is bizony igen lassú az indulás és csekély a végzett munka. Az első napi gyűlés dolgairól már mult heti számában is megemlékezett e becses lap; annak kiegészítése végett azonban még szükséges felemlítenünk, hogy az érkező vendégeket Kocsárd állomáson, a nagyenyedi egyházmegye nevében Sándor János esperes; Nagyenyeden, a kollégium nevében Gáspár János, a város nevében pedig Varró László polgármester üdvözölte. Mind a három üdvözlésre dr. Bartók György püspök, az értekezlet védnöke felelt, különösen kiemelve, hogy az értekezletnek nem czélja egyáltalán felekezeti harez és visszavonás támasztása, hanem oly eszmék ébresztése és nevelése, a melyek egyházunk s magyar nemzetünk javára szolgálnak. Előttünk a nagy munkatér. Erősítenünk és szélesítenünk keli az erkölcsi alapot, a melyen egyházunk ós nemzeti életünk nyugszik. Nem a különbségeket keressük, a melyek elválasztják a sziveket, hanem azokat a kapcsokat, a melyek összekötik a nemzet polgárait. Bár sikerülne felébresztenünk az összetartozás érzetét! Boldogok volnánk, ha őszinte törekvésünk visszhangra találna minden igaz honfi keblében ! A közg ülést megelőzőleg tartdtt istentiszteletet egészen űvészi jellegűvé tették a gyülekezeti és kollégiumi vegyeskarok énekei és Makkai Dániel szászvárosi kántornak hegedű, cselló és harmónium által kisért magán éneke. Tudjuk ugyan, hogy ez mind csak a kivételes alkalomért volt így; de nem hallgathatjuk el azt a véleményünket, hogy talán egy kissé sok is volt a művészi elemből. Az istentiszteletnek különben fénypontja Kenessey Béla egyházkerületi főjegyzőnek II. Kor. 10 : 4, 5. versei alapján mondott egyházi beszéde volt, a melyben a kor anyagias irányzatával szemben a lelki fegyverekkel való hősi és önfeláldozó küzdelmet hangoztatta.