Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-18 / 20. szám

A tanév utolsó óráján végre az egész évi tananyag újabb összefoglalása kiséreltetnék meg, melyen már az egész évi tananyagból lehetne rámutatni az ismeretek lényegére és legfontosabb mozzanatára. Ezt azt összefoglalást követné a tulajdoképeni „nem nyilvános vizsga", június második felében. Nem lehet nyilvános ez a vizsga, mert mint már fentebb kifejtettem, a nyilvános vizsga, feladata nem lehet az, hogy ott állapíttassék meg, hogy az egyes növendékek ismeretei mely irányban fogyatékosak. Ez a vizsga szaktárgyak szerint tartatnék, olyan formán, hogy egy-egy osztályban mindennap csak egy, vagy legfölebb két, kevesebb óraszámmal biró tantárgyból tartatnék vizsga. Ezen a vizsgán jelen legyen a szaktanáron kivlil legalább még egy tanár ós lehetőleg az igazgató is. Különben az igazgató, mivel ugyanazon egy napon több osztálynak a vizsgája tartatik, ott legyen jelen, a hol az év folyamán szerzett tapasztalatai alapján azt leginkább szükégesnek tartja. Ezen a vizsgán minden tanuló feleljen, és pedig a fentebb leírt általános tóteleket magokban foglaló kérdések közül tételt húzva. Ilyen módon, mivel összefoglaló kérdésekről van szó, ki van zárva, hogy a vizsgát szerencsejátéknak tekintsék a tanulók. Itt említem fel, hogy ezen a vizsgán már helyén volna, hogy bármely fokú felsőbb tanügyi hatóság az ellenőrzést gyakorolja. De megjegyzem, hogy bármely hatóság legyen az, a mely az ellenőrzést gyakorolj a, az a hatóság az egész vizsga átlagos eredményéből, a vizsgái feleletekből szerzett általános benyomásból ítélje meg a tanári munkát. De semmi esetre sem adassék annak az ellenőrző hatóságnak befolyás arra, hogy egyes növendékek érdemjegyeinek megállapításába beleszóljon. Mert mi történnék ez esetben ? Az osztályzat megállapítására befolyással bírna olyan ember, a ki azt a növendéket akkor látja először életében, és ítélne valamely növendéknek egész évi szorgalma és ismeretei felett pár percznyi benyomás hatása alatt. Pedig még az is figyelembe veendő, hogy az ilyen vizsgák már az alkalomnak a rendkívülisége és még számtalan más tényezők miatt sem szoktak mindig a legjobban sikerülni. Végezze tehát az osztályzat megállapítását ezután a tanár, illetőleg a tanári kar; mert hiszen, mint említettem, a vizsgán legalább is két tanár van jelen. Az ellenőrzést gyakorló hatóság pedig tegye meg a maga észrevételeit és tárja fel a fogyatkozásokat ott, a hol az jelenleg is történik. Az ellenőrzés így is teljesen biztosítva van. További kérdés az, hogy ezek a vizsgái feleletek mennyiben számíttassanak be az osztályzat megállapításánál? A vizsgán jelenlevő másik tanár mindenesetre megbeszélést tartson az általa szerzett benyomásról a szaktanárral, de semmi szín alatt ne tétessék függővé az adandó osztályzat a vizsga eredményétől. Figyelembe kell venni a tanulónak egész évi előmenetelét, szorgalmát ós erkölcsi magaviseletét. Mert hangsúlyozom, hogy szerintem nem a tanulóknak a zaklatása a főczél, hanem az évvégi nem nyilvános vizsgákkal egyedül az a czél lebeg szemem előtt, hogy vizsgákkal kell biztosítani azt, hogy a tanulók az egész évi tananyagot összefoglalják, mélyen az emiékezetökbe véssék. Ezt a czélt pedig elérjük azzal, hogy a tanulóknak alkalmat adunk a tanultak összefoglalására. De nem volna helyes egy, esetleg magát az egész iskolai év alatt jól viselő és kellő szorgalmat tanúsító növendéket rosz osztályzattal ellátni, csak azért, mert a vizsgái felelete nem sikerült. Hangsúlyozom, hogy ezzel a vizsga-rendszerrel a főczél az, hogy az ismeretek összefoglalása biztosíttassék. Az osztályzat megállapításánál tekintettel kell lenni nemcsak arra, hogy az azon évi tananyagból megfelelő készültséget tanúsított-e a növendék, hanem súlyt kell fektetni arra is, hogy szellemi és erkölcsi erőben gyarapodott-e olyan mértékben, mint az a következő osztály színvonalához szükséges. Az erkölcsi színvonal megítélése természetesen az illető osztályban tanító tanárok tapasztalatai alapján történik. És egy erkölcsi tekintetben kifogástalan, de esetleg gyengébb készültségi! növendékkel szemben bátran elnézhetjük az ismereteknek némi fogyatékosságát ; mert bármely pályán inkább megállja a helyét egy korához mérten megfelelő jellemszilárdsággal bíró növendék kevesebb ismerettel, mint egy ingatag és fogyatékos erkölcsi érzékkel bíró tanuló az ismeretek bármily tömegével. Annyi azonban megengedhető, hogy a mely tanulónak az összefoglaló képessége nem bizonyul kielégítőnek a nem nyilvános vizsgán, annak az osztályzata lejebb szállítható; bár ez sem indokolt teljesen, mert a nem nyilvános vizsgán már az alkalom rendkívülisége is nagy mértékben hozzájárulhat a vizsga sikertelenségéhez. Tehát nagyon tanácsos, hogy a vizsga eredménye kombináltassék az egész évben adott feleletekkel. Más természetű azonban a kérdés azon része, hogy az elégtelen osztályzattal bíró tanulóknak alkalom adassék-e osztályzataik kijavítására? Erre a kérdésre, azt hiszem, hogy nemmel fog felelni minden' szakember, mert abban az esetben, ha az elégtelen osztályzattal bíróknak alkalom adatik arra, hogy egé-z évi hanyagságukat pusztán a vizsgán adott felettel helyreüssék és így elégséges osztályzatot nyerjenek: akkor a tanulók előtt az igazságtalanság sziliében tűnik fel a tanár, mert elérhetővé teszi pár álmatlanul átvirrasztott éjszaka árán a jobb tehetséggel bíró, de hanyag tanulóknak azt, hogy kicsikarják az elégségest, holott minden osztályban átlag az elégségesekhez tartozván a tanulók legnagyobb százaléka, a tanulók igen nagy része egész éven át munkálkodott, hogy ugyanezt az osztályzatot megnyerhesse. Magam is értesültem róla, hogy egy ilyen „szerencsésen átment diák" azt az épületes kijelentést tette a vizsga után társai előtt, hogy bolond is lett volna, ha az egész éven át tanult volna, mikor elég csak a vizsgára elkészülni. Hogy azután az ilyen példáknak igen sok, hasonló hajóban evező diákra milyen morális hatása van: az elképzelhető ! Az osztályozó értekezletet meg kell tartani a vizsgák megkezdése előtt; de tartani kell ilyen értekezletet a vizsgák befejezése után is. A vizsgák után azért volna lehetséges a legnagyobb körültekintéssel megállapítani az osztályzatokat, mert már akkor a szaktanáron kivül legalább még egy tanár szólhatna hozzá személyes tapasztalata alapján. A vizsgák ezen módjának szerintem az a megbecsülhetetlen előnye volna, hogy az összefoglalás alaposan biztosíttatnék. Mert hiába tud valamelyik tanuló valamit akkor, a mikor azt tanulja és csak közvetlenül a tanulás után tud azzal beszámolni. Ha csak addig marad az meg az emlékezetében, a meddig felelnie kell belőle, az még nem nevezhető tudásnak. Ha ellenben az ismereteknek nagyobb tömegét képes emlékezetében megtartani ós a nem nyilvános vizsgán azzal be is tud számolni: akkor már biztosítva van a szerzett ismereteknek az emlékezetbe vésése. Mert tantum scimus, quantum memória tenemus. * * *