Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-18 / 20. szám

Szorosan összefügg az eddig elmondottakkal az érettségi vizsgák kérdése. Hogy ennek szükségességéről helyes forgalmat alkothassunk, lássuk először a czélját. A kormány kiküldi a maga képviselőjét az érettségi vizsgákra. Nagyon is ki van domborítva az érettségi vizsgáknak az a jellege, hogy ott a kormány akar ellenőrzést gyakorolni és pedig több szempontból. Ellenőrizni akarja, hogy bizonyos életpályákra lépő ifjak csak abban az esetben bocsáttassanak oda, ha a kormány által támasztott követelményeknek megfelelnek, továbbá, hogy ne adassék semmiféle vezető szerep olyan emberek kezébe, a kik az állam czéljaival meg nem egyeztethető nézeteket vallanak; s általában igen kedvező alkalmat nyújt az érettségi vizsga az illető iskola értelmi színvonaláról s az illető iskola szelleméről való tájékozódásra. Az érettségi vizsgáknak azonban az a legfőbb hibája jelenleg, hogy nincsenek összhangban a többi vizsgákkal; mert az évvégi vizsgák jelen alakjukban nem ugyanazt a czélt szolgálják, mint a mely czél az érettségi vizsgák elébe ki van tűzve. Ugyanis az érettségi vizsgáknak a követelményei úgy vannak összeállítva, hogy azok magokban foglalják azon ismeretek megkövetelését, melyek az általános műveltséghez okvetlenül szükségesek; ezeknek a vizsgáknak fő jellemvonásuk az, hogy összefoglaló, áttekintő ismereteke tkövetelnek. Márpedig egész középiskolai pályája alatt a tanuló, a vizsgáknak mai rendszere mellett, csak az egyes tanároknak specziális összefoglaló módszere folytán kerül ilyen valódi összefoglalással járó vizsgára. Azt azonban egészen határozottan állíthatjuk, hogy semmi esetre sem vesz részt minden tanuló minden tárgyból minden évben ilyen összefoglaló ismétlésben. Az érettségi vizsgák tehát az ismeretek összefoglalását követelik ; ezzel szemben a többi vizsgák ilyen követelményekkel nem állanak elő. Ez az oka annak, hogy az érettségi vizsga alkalmával egy egészen új és már újságánál fogva is rémítő benyomást tevő vizsgával áll szemben a tanuló. Ue még ezt a lélektani szempontból fontos mellékkörülményt figyelmen kivül hagyva is egészen bizonyos, hogy először követeltetik tőle az, hogy az ismeretek lényegével számoljon be és pedig az egész évben szerzett ismeretekből egyszerre. Mivel nyolcz éven át ilyen vizsgáról nem tétetett függővé az osztályzata, némi szent borzalommal tekintenek a tanulók erre a vizsgára, és egészen szálló igévé válik köztük, hogy „úgy is minden a szerencsétől függ". Az itt elmondott okok miatt oly nagy az érettségi vizsgákon a bukottak száma! Felteszem most azt a kérdést, hogy egyáltalában sziikséges-e az érettségi vizsgáknak az intézménye? H.-Nánás. Barcsa János. TÁRCZA. . A program szerint átdolgozott zsoltárokról. Az énekiigyi bizottságnak a konventre beterjesztett jelentéséből azt látom, hogy a szövegjavító bizottság végleg megállapodott abban, hogy mely zsoltárokat és dicséreteket vesz föl az új Énekeskönyvbe; de azt is elhatározta, hogy a kritika és a bizottság által kifogásolt szövegek még egyszer átsimíttassanak. E szerint tehát még nem késő a szövegrevizióhoz való hozzászólás. A szövegreviziónál általában helyeslem, hogy a bizottság a Szenczi Molnár-féle szöveget összehasonlította az eredeti forrásokkal és így helyesbítette; helyeslem azt is, hogy az összevonások által az egyes zsoltárok eszme-egysége nem szenvedett, hanem minden zsoltár adva van a maga eszmei egységében, hogy így minden vers énekelhető vagy az olvasásban élvezhető legyen, A részletekre nézve : I. Zsoltár. Átdolgozása sikerültnek nem mondható. Az első versnek a régi szerinti második ós harmadik sorát megcseréli, így : A ki nem jár hitlenek tanácsán És le nem ül a csúfolók székében, Sem meg nem áll a bűnösök útján, De gyönyört lel az Isten törvényében — ez úgy a régi énekkel, mint a bibliai szöveggel ellenkezik. A ritmus kedvéért történte logikátlanság igen szembeszökő és bántó. A második vers sem egészen sikerült; tartalmilag pedig az utolsó sora az eredeti szöveggel is, meg az igazsággal is ellenkezőt állít, mert az eredetiben csak boldogulásról, szerencséssé léteiről van szó, míg az átdolgozás örök maradandóságról beszél. A harmadik vers összevonja egybe az eddigi 3-dik és 4-dik verseket; de szerencsétlenül. A tömörségre törekvés miatt nem fejti ki a gonoszok állapotát, pedig ez itt az ellentét feltüntetése végett feltétlenül megkívántatik. A Szencziféle 4 versre való beosztás határozottan jobb, mert ez kidomborítja az igazak (1—2. v.) és gonoszok (3. v.) közötti ellentétet, és végül a 4-dik versben mondja ki az Űr Ítéletét, úgy az igazakra, mint a gonoszokra. Ily rövid és tömör zsoltárnál nincs helye az összevonásnak; ez tehát 4 versre bővítendő, másképen a régit — leszámítva annak némely verselési hiányát — nem tudja pótolni. Érthetetlen továbbá, hogy miért nem hagyatik meg eredeti dallama és miért van ez a 119-dik zsoltár nehézkes és vontatott dallamára szabva? A szöveg javítandó és eredeti dallama meghagyandó. III. Alapgondolata, hogy az Istenben élő ártatlan ember ellenségei között sem fél. Eléggé sikerült, néhol költői szárnyalású jó átdolgozás. Mérete, dallama a régi. Felveendő. V. Tartalmilag nem felel meg az eredetinek. Egészen kihagyja azon gondolatot, hogy a gonoszok nem állhatnak meg Isten előtt. Csak az igaznak könyörgését tünteti fel. Ez által veszít erejéből. Formailag a régi szerint halad. A második sor: „vedd kegyesen figyelmedbe" — kissé szokatlan, de jobb hiányában megállhat; a 4-dik versben „hál'adó" szó helyett, miután itt hangkilökés, mint poétái kényszerűség, meg nem állhat, helyesebb „hálatelt" szívvel. A régi 12 vers 6-ra van összevonva; de ha legalább 1—2 vers a kevélyek és gonoszok Isten előtti állapotát rajzolná, sokat nyerne e zsoltár. VI. Tartalma hiven adja vissza az eredetit, az elfáradt, a bűntől megalázott léteknek a lelki megújulásért való könyörgését. Mély érzésű, panaszkodó, bűnbánó zsoltár. Átdolgozása is jó. VIII. Kétféle átdolgozásban van. Az I-ső hivebb a Szenczi-féléhez; a II-dik költőibb. A kettőnek kombinácziójából alkotható meg egy legjobb harmadik. Csakhogy az ilyen kifejezések: „tőd" tevéd helyett és „tői" tevét helyett, feltétlenül kiküszöbölendők. IX. Kidolgozása költői, csakúgy lüktet a ritmus benne ; de tartalmilag az eredetit, t. i. Isten hatalmát és igazságát és a szegények iránti védelmét nem adja egészen vissza, a mi nem is lehetséges, miután a régi 20 verset 5-re vonja össze, pedig az által erőteljesebbé lenne e zsoltár. Ezért 1—2 verssel bővítendő. XV. Az eredetinek megfelel; kidolgozása is jó ! XVI. Gyönyörű szép, úgy tartalmilag, mint alakilag.