Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-18 / 20. szám

dőciik ugyanis a teherviselésnek az a határa, a melynél a segítésnek be kell következnie? Mely gyülekezeteink lesznek azok, a melyeken segítünk? S mely egyháztagok lesznek azok, a kiknek adóterhét alászállítjuk? A konvent ezt nem állapította meg ; e nélkül pedig a dotáczió szétosztása, minden egységes alapelv vagy rendszer hiányában, merő kapkodássá ós szétfő rgácsolássá válik, a melynek láttatja épen nem lesz. Ily elvtelenül azonban ennek a nagy kérdésnek a megoldásába bele nem foghatunk, mert különben az egész dolgot veszélyeztetjük. Óhajtandó tehát, hogy ha a konvent nem állapította is meg anyagi erőnk és teherviselési képességünk kimutatásának alapelveit és rendszerét, legalább állapítsa meg azokat az e czélra kiküldött konventi bizottság, ós publikálja minél előbb, hogy mások is hozzászólh assa nak, és a vélemények értékes és figyelembe veendő elemeit leszűrve, oly munkát végezhessen, a mely nemcsak holt statisztikai materiát produkál, hanem helyzetünk világos képét mutatja fel és természetesen szolgáltatja kezünkbe a mértéket annak megítéléséhez, hogy mit bírunk meg a magunk erején ós mi az, a melynek el hordozása hoz az állam segítségét kell kérnünk. Ez kell hogy első teendője legyen a kiküldött bizottságnak; de ez is csak most egyelőre, hogy legalább megközelítőleg pontosan állapíthassuk meg azt az összeget, a melyre mint állami dotáczióra szükségünk van. A kérdés végleges megoldása azonban, nézetem szerint, nem lehet egyéb, mint a teherviselés arányosítása, egységes adórendszer alapján. Addig, míg ezt meg nem valósítjuk, egyházi teherviselésünk bajain gyökeresen nem segítünk. De nem segít s nem is segíthet rajtunk gyökeresen az állam sem; mert hiszen az, egészen természetesen, arra az álláspontra fog helyezkedni, akár most, akár tiz, akár busz óv múlva, hogy a mi terhet csak elbírunk viselni, azt viseljük el önmagunk, ő pedig majd csak az el nem viselhetők hordozasara ad segítséget. Hogy pedig mi az elviselhető s mi nem, szóval teherviselési képességünk reális kimutatása ós annak kihasználása egyedül csak az adózásnak egységes rendszer által való arányosítása mellett lehetséges. Szentmártoni. ISKOLAÜGY. Az évvégi vizsgákról. Hogy azonban ennek a nem nyilvános évvégi vizsgának az alakját és feladatát könnyebben megállapíthassuk: lássuk előbb, hogy melyek volnának az ismétlés főbb mozzanatai, ha nem tévesztjük el szem elől azt a íőczélt, hogy az ismétlés által az ismeretek mélyen az emlékezetbe vésődjenek. Az ismétlés főbb mozzanatai szerintem ezek lennének : A tananyag úgy osztassék fel óráról-órára, hogy az egész átismételhető legyen, sőt még az első ismétlés után az évvégén 6—7 óra ki is maradjon. De már az első ismétlésnél se az legyen az elv, hogy az egész évi tananyag okvetlenül átismételtessék, hanem a végzett tananyagból annyi vétessék fel, a mennyinek az alapos átismétlése biztosítva van. A tananyag tehát szükség esetén bizonyos kevésbbé fontos részletekkel megrövidíthető. De még ez az első ismétlés nem összefoglaló ismétlés Mert még ez alkalommal nincs a tanuló tudatában annak, hogy neki a végzett anyagnak a lényegét kell emlékezetébe vésnie és igen sok tanuló betöltöttnek hiszi feladatát avval, hogy az egész évi tananyagot bemagolja. Azonban ezen a bajon is lehet segíteni és pedig a tanár részéről nem nagy fáradságot igénylő módon. A harmadik évharmad elején, az első ismétlés kezdésekor, a tanulóknak kezébe kellene adni oly tételeket, melyekben össze legyenek állítva azok a kérdések, melyek a végső összefoglalásnál a 4 5 utolsó órán fognak kérdeztetni. Ezek a tételek azonban ne a fejezetek czímeit tartalmazzák, hanem valódi összefoglaló kérdések legyenek. így pl az újkor történelméből a felfedezések és következményeik, vagy a reformáczió főbb mozzanatai, vagy a vallásháborúk stb. Vagy a latin nyelvből Livius olvastatásánál ilyen tótelek volnának: az olvasott anyag tartalma, Livius történetírói jelleme példákkal bemutatva, vagy a régiségtanból a hadügyre vonatkozó résznek az összefoglalása, a mondattanból azon szerkezetek felfrissítése, melyek abban az osztályban különösen gyakoltattak stb. Ezek a tételek a harmadik évharmad kezdetén ltiadandók és pedig azért, mert czélszerű a tanulók figyelmét előre felhíni, hogy ezek a kérdések képezik az összefoglaló ismétlések tárgyát, tehát ezeket különös figyelemmel ismételjék át, mert ezek képezik a végzett tananyagnak a lényegét. Az első ismétlés befejeztével még a fenmaradt 6-—7 utolsó óra fordítandó az összefoglaló ismétlésre és pedig a fentebb emiitett összefoglaló kérdéseket tartalmazó tételekkel. Ez alkalommal a tanár különös gonddal úgy vezesse a kérdéseket, hogy a tanulóknak a figyelme az ismeretek csúcspontjára irányíttassék. Abban az esetben, ha nem ilyen összefoglaló tételekkel végezzük az ismétlést, akkor a vizsgán köriilbelől arra az eredményre jutunk, hogy meg tudjuk ítélni, hogy az egyes növendékeknek milyen emlékezőtehetsége van, de semmi esetre sem leszünk képesek fogalmat alkotni arról, hogy melyik növendék milyen ítélőképességei bír. Ilyen formán megeshetik, hogy az a tanuló, a ki a tananyagot bemagolta, jobb feleletet adhat a vizsgán, mint az a növendék, a ki ugyan nem találta el az illető fejezetnek még a kezdő szavait sem, de alaposabb ítélő képességgel bírván, a végzett tananyagról tisztább áttekintő ismerettel bír.1 1 így vélekedik dr. Rácz Lajos is: Az évzáró vizsgálatokról ez. felolvasásában (Sárospataki lapok 1901. évi 35 s köv. számokban.)