Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-11 / 19. szám

A rendezés végrehajtása, természetszerűleg, minden nagyobb gyülekezetben a helyi területi viszonyok, a lélekszám, az anyagi erő és a gyülekezet-részek fejlettsége szerint más és más módon s hol hosszabb, hol rövidebb idő alatt eszközölhető. Szeremlei pl. Hódmezővásárhelynek tíz külön egyházközségre való beosztását javasolja, kerületenként fokozatosan építendő templomokkal, parókhiákkal, és reméli, hogy 8 —10 év alatt már hat templom (imaház) felépülhet s azok mellé beállítható a hat külön lelkész. Azt hiszem, hogy Debreczenben sem volna kivihetetlen ez a rendezkedés, mert ott is van már négy templom s egy imaház és van hat rendes lelkészi állás. Legtöbb nehézséggel Budapesten jár a külön gyülekezetekké szervezkedés, mert itt kevés a templom és még kevesebb a rendes lelkészi erő; de komoly akarattal ós évek során át tartó erős munkával fokozatosan ott is megvalósítható a külön eklézsia-rendszer. A mi közelebbről Budapestet illeti, itt csak öntudatosan tovább kell folytatni a természetes fejlődés követelte egyházi kialakulást, s néhány év alatt elérhető lesz az, hogy mind a tiz kerületnek lesz külön istentiszteleti helyisége, külön (helyettes) lelkésze, külön helyi bizottsága (quasi presbitériuma). Mind ezek megvannak a régebbi Kálvin-téri és óbudai egyházon kivül már Buda, Kőbánya, Zugló és Erzsébetváros (a rózsa-utczai imaterem) egyházrészei számára és most van kialakulóban a dolog a Józsefvárosi egyházrész számára. Ha folytattatik az egyházrószek eme gyülekezeti tömörítése a Lipótváros és a Terézváros reformátusai között is, akkor a külön gyülekezetekké alakulás magva és legelső feltétele az egész székesfőváros számára biztosítva van. A többi azután a természetes fejlődés ama kettős törvénye szerint, úgy szólván, magától megy: a lcözpont deczentralizátása mellett mindig több és több önállóságot adni az egyes egyházrészeknek, s mikor eljő az ideje, a központi presbitérium deczentralizálása mellett esperességi szervezetbe tömöríteni az önállóvá lett külön egyházrészeket. A közös vagyon és intézmények (pl. a főgimnázium) a mostani buclapest-pesti egyházközség köréből a felállítandó budapesti egyházmegye tulajdonába mennek át; a budapesti egyházi főgondnok a budapesti egyházmegye főgondnokává lesz stb. stb. Ámde nemcsak a 30, 40 és 60 ezer leieknél többet számláló Hódmezővásárhely, Debreczen és Budapest túlnépes gyülekezeteiben halaszthatlan a kisebb gyülekezetekre oszlás úiján való rendezkedés, hanem ugyanazon lelki gondozási s egyházkormányzati okokból minden olyan gyülekezetünk újból rendezendő, a melyikfctfff. a lelkek H PAPA száma fölözi a 4 — 5000 et. Ezekben is kivétel nélkül megvan az a pastoralis és administrationális baj, a mely az egyházi és valláserkölcsi életet oly lankadttá ós erőtlenné tette. A 8, 10, 15, 20, sőt 25 ezer lelkes gyülekezetekben vagy nincs elég lelkészünk, vagy helyes munkamegosztás nélkül csak adminisztrálnak ós a papi funkcziókat őrlik lelkészeink, de a lelki gondozás igen sok ágára nem tudnak időt szakítani. Ezekben is roppant bágyadt az egyház lelki élete. A rendezésnek itt is a külön gyülekezeti rendszer alapján kell történni. Azt a rendszert, a mely egy templom mellé két lelkészt állított, vagy több templom és több lelkész mellett mégis egy közös ekklézsiát tart fenn; azt a rendszert, a mely 4—5 — 6—8, sőt 10 ezer lélek gondozására is csak egy lelkészt tart szükségesnek : a mint az elméleti iudomány régen károsnak nyilvánította, úgy a gyakorlat, a mindennapi élet is olyannak tapasztalja, a mely mellett a legtehetségesebb és leghűségesebb lelkész sem képes a gyülekezet valódi lelkipásztor a, a lelkek igazi gondozója lenni. Ha egyházilag emelkedni akarunk, ezeken a kóros állapotokon mulhatlanul segítenünk kell. A segítségnek két párhuzamos módját látom. Egyik a nagy gyülekezetek felfogásának oly irányban való átalakítása, hogy ők magok lássák be a tömegegyházzal' járó valláserkölcsi és egyházi fonákságokat és romboló bajokat. A míg az ez meg nem történik, addig egy autonom egyház körében nincs földi hatalom, a mely kívülről a bajt gyökeresen ós sikeresen orvosolja. A másik az egyházi törvényhozás halaszthatatlan közbelépése, törvényhozásilag kimondván az elvet, hogy a református egyházban minden 3 ezer lélek után külön gyülekezet alkotandó, külön templommal, külön lelkészszel, külön presbitériummal ós külön vagyonkezeléssel. E végből minden egyes egyházkerület megbízatik, hogy a nagy gyülekezetek .rendezését akimondott elv szerint foganatosítsa. Nekem erős a meggyőződésem, hogy nagy és többnyire városi gyülekezeteinknek ily módon való reorganizácziója nem csupán ezekben a gyülekezetekben frissítené föl és erősítené meg az egyházi életet, hanem termékenyítőleg hatna a kisebb gyülekezetek életére is. Mert ismeretes tapasztalat, hogy a falu a város után indul és a falusi lelkész a városinak a példája után igazodik. A külön gyülekezeti rendszer ezen kivül megtermékenyítené és eredeti mivoltába visszahelyezné a lelkészi hivatásról való fogalmainkat is, a melyet a nagy gyülekezeti fonákrendszer és kényelmes gyakorlat annyira kivetkőztetett a maga eredeti természetéből, hogy nagy gyüle-