Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-27 / 17. szám

fiúk és leányok hány éves korukig maradjanak vegyesen a szeretetházban s miként történjék a 14 évnél idősebbeknek az intézetben tartása? 2. Nem volna-e czélszerű a szeretetházi elemi iskolát gazdasági ismétlő iskolával kiegészíteni, s ha igen, minő módon? 3. Miként eszközöltessék a lányoknak főzésre, mosásra, varrásra oktatása s esetleg a virágkészítésre való megtanítása? 4. Miként gondoskodjék a Társaság a szeretetházból eltávozó növendékek további sorsáról? — A gondnoki jelentésből, a melyet Takách László, a társulat példás buzgóságú gondnoka terjesztett elő, a közgyűlés örömmel értesült az egyesület fokozatos anyagi fejlődéséről, a tagoknak 668-ról 848-ra szaporodásáról, egyeseknek és testületeknek, különösen a református kisebb gyülekezeteknek a Társaság iránt évről-évre növekedő érdeklődéséről. A gondnok indítványára és dr. Kiss Károly és Szőts Farkas pártoló hozzászólása után elhatározta azt, hogy a gyülekezeteket, különösen a nagyobb egyházak gyülekezeteit ismét pártolásra kéri fel; a székesfővárost megkéri, hogy a folyó évre megvont 2800 kor. évi segélyét jövőre ismét folyósítani szíveskedjék, mert az általa felvet 11 gyermeket a Társaság a maga erején nem képes tartani; a vidéki városokat, a még nem adakozott vármegyéket, takarékpénztárakat adományok küldésére bizalommal fölkéri; József főherczeg ő fenségének köszönő iratot küld a szeretetház disz- és gyümölcsös kertje számára ajándékozott fenyőfák, fenyő csemeték, díszfák és gyümölcsfákért. Az igazgatói jelentésből, a melyet Malcay Lajos szeretetházi igazgató olvasott fel, örömmel hallotta a közgyűlés, hogy az Erzsébet-házi keresztyén mentő munkásság jó irányban, egészséges szellemben folyik. (A jelentés Lapunk más helyén olvasható.) Végül az ügyvivő elnöknek, gondnoknak és gondnoknőnek köszönetet szavazott a közgyűlés, melyet Makay Lajos igazgató lendületes imádsága után az elnökség berekesztett. Szép gyűlés volt, nemes munkáról számoltak be az egyesület vezető munkásai. A Bethlen Gábor ifjúsági kör f. hó 21-ón este szépen sikerült estélyt rendezett a ref. főgimnázium dísztermében, s ezzel is újabb jelét adta életrevalóságának. A nagy számmal összegyűlt ifjúság és az előkelő közönség, a melynek soraiban ott láttuk Miklós Ödönt, dr. Hegediis Istvánt, Molnár Sándort, Petri Elek és Hamar István theol. tanárokat stb., nagy érdeklődéssel hallgatta meg dr. Nagy Dezsőnek az 1848: XX. t.-czikkről szóló szabad előadását. Előadó felmutatta a r. kath. egyházi vagyon eredetét és eredeti rendeltetését, majd azokat a hatalmi ellentéteket, a melyek az egyházi vagyonnak eredeti rendeltetése alól felszabadulása következtében a r. kath. egyház és az államok között támadtak s a melyek megszülték az államhatalom részéről azt a törekvést, hogy a r. kath. egyház hatalmát lehetőleg megszorítsák. E törekvés legradikálisabb megnyilatkozása az egyházi vagyon szekularizácziója, a mely Francziaországban tényleg be is következett. Az 1848: XX. t.-cz. sem egyéb, mint a franczia szekularizáczió doktrinér kifejeződése. A teljes egyenlőség azonban, a mely e törvényben kimondatott, sohasem tudott megvalósulni, mivel hiányzott annak előfeltétele: az egyházi vagyon szekularizácziója. A törvényt a maga doktrinér eszmei tartalmában nem is lehetne teljesen megvalósítani a szekularizáczió nélkül. Ezt azonban egyáltalában nem lehet kívánnunk, mivel az nemcsak beláthatatlan bonyodalmakra és nemzeti rázkódásokra vezetne, hanem azért sem, mert az 1848: XX. t.-cz. teljes és következetes végrehajtása semmivé tenné a prot. egyház autonómiáját is és esetleg, egy magyar-ellenes kormányzat esetén, végzetessé válhatnék magára a magyarságra is. Francziaországban a papság állami ellátása mellett a vallás úgyszólván az állam kezébe került; ugyanígy áll a dolog az angol államegyházzal is. Ez lenne a sorsa Magyarországon is az összes egyházaknak. Pedig a prot. egyház autonómiáját nemcsak egyházi szempontból kell lehetőleg sértetlenül fentartani, hanem nemzeti szempontból is, mert az a magyarságnak s alkotmányos nemzeti létünknek is egyik leghatalmasabb bástyája. Autonómiánkat tehát minden körülmények közt meg kell őriznünk, s ebből kifolyólag az 1848: XX. t.-czikknek olyan módon leendő végrehajtását keresnünk, a mely a míg bajainkon enyhít, másfelől autonómiánkat nem csorbítja. A józan és belátó politika nálunk csak azt a rendszert követheti és fejlesztheti, a melyet a lelkészjövedelmek kiegészítéséről szóló 1898. évi XIV. törvényczikk inaugurált. A továbbfejlesztés módja pedig az, hogy a protestánsok egyházi adóztatásán az állani könnyítsen addig a határig, a melyen az egyházi adó terhét a hívek már elviselni tudják. Ez csak akkor történhetik meg igázán, ha a teherviselés mértéke egyformán állapíttatik meg az összes egyházak tagjaira nézve. — Az érdekes és tanulságos előadást lelkes éljenzéssel jutalmazta a közönség. A Bethlen Gábor-kört ismételten is melegen ajánljuk protestáns nagyközönségünk figyelmébe és áldozatkész támogatásába. A görgónyi ref. egyházmegyei tanítók és énekvezórek testületének és temetkezési egyesületének mult hó 20-án volt az alakuló gyűlése Szászrégenben. Elnökké Szabó Miklóst, jegyzővé Makkay Kálmánt, pénztárossá Pataki Lajost, könyvtárossá Hadnagy Károlyt választották meg. Az egyesület kebelében egy 20 tagú dalkör is alakult. A közgyűlés további folyamán az új énekeskönyvvel foglalkoztak. Felméri Sándor és Makkay Kálmán ismertették a gyűjtményt, s ennek alapján a közgyűlés egyhangúlag kimondta, hogy a dallamokból a melizmák teljes kiküszöbölése nemj helyes, mert ezek következetes kihagyása által némely előnyösen ismert dallamunk szépsége sokat szenved. Továbbá, hogy a megújítandó énekeskönyvbe felveendőknek tartja a Kölesei Magyar Himnuszát és Vörösmarty Szózatát; a megújítandó énekek dallamának két énekhangra és orgonakiséretre való kidolgozását az énekvezérek használatára szükségesnek véli, s végül néhány — gyülekezeti éneklésre alkalmas — temetési ének felvételét is véleményezi.