Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-27 / 17. szám

mindent, s teremti meg nemcsak a vallásos gyermeknevelést, hanem az egész családi élet vallás-erkölcsi szellemét. Ez a szellem lesz a család éltető levegője. Ezt szívják be, ezen nevelkednek a gyermekek. Megpróbáltatásban, kísértésben ez a szellem lebeg a családi élet fölött, s megvédelmezi annak szentségét. Ez a családi élet erkölcsi oldala, beláthatatlan áldásos következményeivel együtt. Olyan a személyi életközösség, mint egy szép kifejlődött virág. De mennyit kellett ápolni, mennyit kellett gondozni, öntözni, védeni a hideg szél ellen, míg a kis magból ily szép virág fejlődött. A családi élet erkölcsi oldalát is sok veszély fenyegeti. A közönyösség hidegszele megérinti, a bizalmatlanság elvágja legerősebb életgyökerét, a fejlődés megszakad, lassanként a többi gyökerek is elgyengülnek, s ÍI személyi életközösség elenyészik az élet mindennapiságában. Nem olyan egyszerű a személyi életközösség kifejlesztése; oda nemcsak igazi szeretet, hanem, mint mondottuk, idő is szükséges. A hol ez az idő hiányzik, ott a személyes életközösség megszűnik. S mi marad akkor a házasságból? Semmi egyéb, csakis a természeti oldal. A természeti oldal pedig az erkölcsi oldal nélkül nem házasság! Adhatunk annak akárminő nevet, de házasságnak nem nevezhetjük! Megvalósul-e a mostani társadalomban a családi élet erkölcsi oldala? A jelenkori társadalom egét a materializmus sötét fellegei sötétítik el. Az anyagiság- és érzékiség a légkör elektromos erői. A gondolatok és érzelmek, mint viharos időben a füst, lecsapódnak és a föld porát súrolják. Pedig a föld pora rosz erkölcstan tanító! Bizony nagyon nagy a veszedelem, hogy "ebben a társadalomban, melynek körét így kell rajzolni, a családi életnek csak természeti oldala valósul meg s az erkölcsi közösség teljesen elhanyagoltatik. De a társadalomnak, mint az Isten országát munkáló testületnek, kötelessége az erkölcstan elveit megvalósítani. Mindenekelőtt kötelessége tehetsége szerint arra törekedni, hogy a házasság fogalma a maga teljességében megvalósulhasson s hogy a vele járó kötelességek teljesíthetők legyenek. Teljesíti-e ezt a kötelességét a társadalom ? Tekintsünk vissza arra a néhány vonásra, mit a munkás családi életéből kiemeltünk: ott van a felelet megadva. N.-Dömölk. Kapi Béla, evang. segédlelkész. BELFÖLD. A dunamelléki egyházkerület rendkívüli közgyűlése. Második nap. Az első napi ünnepségek után a második nap délelőtt és délután szorgalmasan tárgyalt a közgyűlés. A világi elnöki széket az új főgondnok, Darányi Ignácz foglalta el és a tanácskozások tapintatos vezetésével általános rokonszenvet keltett maga iránt. A lelkészi elnöki székben, a gyöngélkedő Szász Károly püspököt Koncz Imre vértesaljai esperes helyettesítette. Á gyűlési tagok, csekély kivétellel, teljes számban jelen voltak. Első tárgy a Tisza Kálmán halálának bejelentése s a Dunamelléknek a temetésen való részvételéről szóló elnöki jelentés volt. A közgyűlés mély részvétét fejezte ki jegyzőkönyvében hazánk és egyházunk e nagy fiának halála fölött és a családhoz részvétnyilatkozatot intéz. Majd fölolvastatott dr. Darányi Ignácz levele, a mely szerint az új főgondnok a budapesti theológiai akadémiára tíz ezer, a Budapesten felállítandó magasabb leánynevelő intézetre ösztöndíjalapítványul szintén tíz ezer korona alapítványt tesz; az ösztöndíj kamatjaiban első sorban dunamelléki lelkészek, tanárok és tanítók gyermekei részesítendők. Közgyűlés lelkes éljenzéssel fogadta a szép alapítványokat. Kis* Áron dr., a budai paedagógium igazgatója a presbitériumok szavazatának nagy többségével világi tanácsbiróvá választatván, a hivatali esküt letette s elnök és közgyűlés által nagyon szívélyesen üdvözöltetett. Kiss Áronban oly egyént tüntetett ki bizalmával a kerület közönsége, a ki régi és vallásos tevékenységű munkása a református egyházi életnek; igazi ároni ivadék és ároni egyéniség. Koncz Imre esperes indítványára a közgyűlés lelkes ováczió mellett szívélyes köszönetét nyilvánította Szilassy Aladár főgondnok-helyettesnek, mint oly igaz buzgóságú férfiúnak, a ki az egyházi munkából mindig az oroszlánrészt veszi, de mikor a jutalomra kerül a sor, akkor mindig szerényen félre áll. Ezután a különböző bizottságok kiegészítésére és szervezésére került a sor. A Baldácsy-alap bizottsági tagjává Darányi Ignácz főgondnokot, a missziói bizottságba Mády Lajos, Mészáros János és dr. Kiss Áron tanácsbirákat; a gazdasági bizottságba Baksay Sándor esperest és gróf Teleki József gondnokot; a jogügyi bizottságba liovács Albert tanácsbirót; a theológiai nyugdíjalapi bizottságba, az elköltözése miatt lemondott Puky Gyula helyére Szilassy Aladár gondnokot; zsinati bizottsági tagokul megválasztotta Kovács Albert, Mészáros János, Pctri Elek lelkészi s Ádám András, Karap Ferenez, Szilassy Aladár világi tanácsbirákat, illetve gondnokokat, előadójául Lévay Lajos jegyzői Végiil elhatározta a közgyűlés, hogy az ürességben levő egy lelkészi és két világi tanácsbirói állás betöltése végett a gyülekezeteket szavazásra felhívja; a szavazatok beadására határidőül július l-jét kitűzi; a szavazatok felbontásával az egyházkerület Budapesten lakó tagjait megbízza, s ha újabb szavazásra lesz szükség, ennek elrendelésére a bizottságot fölhatalmazza. Tárgysorozat rendjén a zsinati előmunkálatok tárgyalására került a sor, de a közgyűlés Lévay Lajos előadónak Kovács Albert által támogatott indítványára a javaslatok érdemleges tárgyalását az őszi rendes gyűlésre halasztotta, abból az indokból, hogy akkorra a konventi javaslatok is elkészülnek, az egyházmegyéhez letétetnek s így módja lesz a kerületnek, hogy a zsinati kérdésekről az egyházmegyék véleményével együttesen nyilatkozzék. A középiskolai tanügyi bizottság jelentését Katona Mihály kecskeméti főgimnáziumi igazgató és bizottsági előadó referálta. A jelentés a konvent ós a zsinat elé terjesztendő tanügyi s főleg tantervi kérdésekkel foglalkozott. Egyik legfontosabb része volt a nem-református középiskolákba járó tanulók vallástanítási tanterve, melyet a közgyűlés a bizottsági javaslat értelmében fogadott el. A népiskolai bizottság jelentését Báthory Dániel baracskai lelkész, bizottsági előadó referálta. Itt élénk vitát keltett a theológiai tanülök folyamodása alkalmából fölmerült az a kérdés: köteleztessenek-e továbbra is a Ill-ad éves theologusok a népiskolai tanítói oklevél megszerzésére ? A bizottsági előadó azt javasolta, hogy