Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-27 / 17. szám

a maga alapját, s összeomlik, mint a ház, melynek fundamentum nem vettetett. Eddigi tárgyalásunkból is kittint már, hogy a szocziális kérdés valóban erkölcsi kérdés. Erkölcsi bajok hozták létre. Erős a sejtelmünk, hogy ezek az erkölcsi bajok a családi élet szentélyét sem kimélték meg, hanem durva kezekkel letörölték annak Istentől adott hímporát. A sejtelem tudattá lesz, ha a társadalom képét magunk elé varázsoljuk Engedjék meg, hogy a családi élet köréből három, czélomnak szolgáló pontot emeljek ki. Gondoljuk meg mindenekelőtt, hogy az a munkás kora reggeltől egészen estig a gyárban dolgozik. Lehet, hogy lakása távolabb fekszik, úgy hogy délben sem mehet haza. Családját tehát este láthatja. Az az idő, mit velük együtt tölthet, 4-5 óra. De vájjon elég-e ennyi idő az igazi családi élet kifejlesztésére ? . . . A megélhetés nehézsége sok családban a nőt is munkára kényszeríti. Roscher adata szerint Németországban 1895-ben 160,498 férjes munkásnő volt („System der Volkswirtschaft" III. 780. 1.) Reggel elhagyják a házat, s este fáradtan térnek vissza. Idejüket a gyár foglalja le, nem érnek rá saját otthonukkal törődni! És mi történik a gyermekekkel ? A kisebbeket kiadják a házból, a nagyobbakat pedig vagy a gyárba viszik dolgozni. vagy pedig, mivel az meg van nehezítve, szabadjukra hagyják. A ki már járt a nagy városok munkás negyedében, az ismeri a porban-sárban játszadozó gyerekhadat. Azok mindannyian nélkülözik a szülői gondoskodást ! Arra, hogy minő elhagyottak e gyermekek, élénk világot vet Roscher egy másik adata, mely szerint Manchesterben az 1841. évben a rendőrség 2730 elveszett gyermeket szedett össze. (i. m. III. 780. 1.) Midőn úgy a férfi, mint a nő munkában van, nincsen a gyermekeknek megbízható felvigyázójuk ós nincsen lelkiismeretes nevelőjük A gyermeknevelés csirájában meg van semmisítve. Azaz nevelésről tulaj donképen szólni sem lehet. Hisz a gyermekek maguktól nőnek fel, mint a gaz az útszélen, melyre senki iigyet sem vet. Nem az anya, nem az apa az ő nevelőjük, hanem az utcza. Az utcza pedig rosz nevelő! Nem az erkölcsöt, a szépet, a jót plántálja a gyermek szivébe, hanem az erkölcstelent, a rútat, a roszat. Pedig a gyermek-szív fogékony talaj; s a milyen a mag, olyan lesz a kifejlődő növény is. Az utcza gyermekeiből lesz az utcza fiatalsága, s ekkor már ott van leikökben a kifejlődött plánta: az erkölcstelenség és gonosz. Annak, hogy a nő gyárban dolgozik, nemcsak a gyermekek érzik következményét, hanem maga a férj is. Midőn a munkából hazatér, négy hideg fal várja, mit a hitvesi szeretet meg nem világított, be nem melegített. Egy barátságtalan otthon! Felesége épen olyan fáradt, mint Ő, Lelkében még mindig hallja a gépnek zakatolását, érzi a fullasztó hőséget, s kábult a szolgamunkától. A rövid idő alatt, mi néki is pihenésül adatott, nem tudja otthonná varázsolni az egész üresen álló házat, s azzal a lélekkel, mit a gyárból magával hozott, nem tudja felderíteni mindnyájuk kedélyvilágát. A napimunka után ő fáradt munkásnő, nem pedig hitves! Még egy pontot ki kell emelnünk, mely szintén a családi élet megsemmisülését eredményezi. Ez a munkások lakásviszonya. Már egy más helyen szólottunk a munkáslakásokról. Szórói-szóra ismételhetném azokat a szavakat, Elmondhatnánk még egyszer, hogy milyen káros egészségtani szempontból a föld alatt 6, 8, 12 méter mélyen lakni, stb. De minket most az erkölcsi oldal érdekel. A munkáslakás nemcsak az egészség, hanem egyszersmind az erkölcsiség temetője. A munkáslakások azért ássák meg a családi élet sírját, mert nem képezik egy családnak lakóhelyét. A sok gyermekkel megáldott munkás nem képes egymaga lakást bérelni. Ezért azután albérlőket fogad, idegeneknek egy-két éjjelre, vagy hosszabb időre szállást ád. A statisztika adatai igazán rettenetes képet állítanak szemeink elé. Egy szobába 6—20-an laknak együtt, nemcsak gyermekek, hanem felnőttek is, nemcsak családtagok, hanem egészen idegenek is. Nem részletezzük ezt a dolgot; a tény konzekvencziáit levonhatja magának mindenki. Olvassuk csak el Rirschberg közleményeit a berlini, avany Philipovich adatait a bécsi lakásviszonyokról; avagy olvassuk el azt a megkapó könyvet, mit Gőhre három évi tapasztalatairól írt, s akkor megborzadva állunk meg a jelenkori társadalom ezen botrányköve előtt. De eltértem tárgyamtól! Hisz nem a lakásviszonyokról kell beszélnünk ! Csak azt a kérdést akarjuk fölvetni: lehet-e ily lakásviszonyok mellett igazi családi életről szólni? Bizony nem lehet! Hisz a családtagok nem lehetnek egyedül; a férj ós feleség nem beszélhetnek meg egymással semmit, mert az idegenek ott vannak. Ez az egyetlen idő, midőn együtt lehetnének, midőn a szülők gyermekeikkel törődhetnének, azoknak nevelését irányíthatnák, — de így minderről szó. sem lehet! A jelen társadalom lakásviszonya az erkölcsiség temetője és a családi élet sírja. Három pontot emeltünk ki a munkás családi élete köréből. Először az egész napra terjedő munkát, másodszor azt, hogy a no is gyárban dolgozik, harmadszor pedig a borzasztó lakásviszonyokat. S a végén látjuk, hogy a munkásosztályban az igazi családi élet fennállása lehetetlen. Pedig ha a családi élet megsemmisül, akkor az egész társadalom, az egész emberiség megsemmisül; mert a társadalom fájának az erkölcsi alapon álló család képezi tápláló gyökerét. A szocziális kérdésnek egyik legégetőbb része ez! Nemcsak a társadalomra fontos, hanem egyszersmind a munkáskérdésre is. Mily elvek irányadók ennél a kérdésnél ? — a ker. erkölcstan állapítja meg. A ker. erkölcstan mondja meg: mi az a családi élet, s micsoda feladatok ruháztattak reá. Ezekkel az elvekkel kell mostan megismerkednünk. A keresztyén erkölcstan a családi életet megszenteli. Isteni törvény rendeli el, s egyetemes emberi hivatássá teszi. Alapja: a házasság. Ha helytelen a házasság fogalma, úgy helytelen lesz a családi élet is. 11a a házasság elveszti a maga erkölcsi alapját, akkor a családi élet is elveszti erkölcsi jellegét, s nem illeti meg többé a „szent" jelző. A házasságnak két oldala van: természeti ós erkölcsi oldala. így tehát a családi élet is kétoldalú életközösség: természeti és erkölcsi életközösség. Mind a két oldalnak meg kell valósulnia, és pedig akképen. hogy az erkölcsi közösség szentelje meg a természeti közösséget. Ezt a követelést állítja fel mindenekelőtt a ker. erkölcstan. S ezen az egyetlen egy elven nyugszik az egész családi élet. Ha megvalósul ez az elv, úgy betölti a családi élet a maga hivatását; de ha ez megsemmisül, akkor nem szólhatunk többet családi életről. Tekintsük tehát, mit értünk a családi élet erkölcsi oldala alatt? Röviden felelhetünk: a szivek és lelkek egységét, a családtagok személyi életközösségét. S ezt az erkölcsi közösséget kifejleszti: a szeretet, és tegyük hozzá: az idő. Ez a tartós boldogság alapja, ez az erények kútforrása. Ebben a családi életben talál erkölcsi pihenést az ember, s találja tehetségeinek harmonikus kifejlesztőjét. Az erkölcsi oldal ébreszti fel a szülőkben azt a tudatot, hogy az Istentől rendelt családi élet kötelességeket is ró rájuk. Ez a kötelességtudat irányit azután