Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-27 / 17. szám

XX. t.-cz. végrehajtását sürgető egyházak részére egy, egyszersmindenkorra szóló olyan tőkét adni, a mely azok szükségleteit fedezhetné. A második az, hogy egyházunk adóterhein okvetlen könnyíteni kell. A harmadik pedig, hogy hajlandó az erre szolgáló segítséget, a bizonytalan budgetszerű évi megszavazás helyett törvénynyel fixirozni. Egyáltalában nem látjuk ugyan lehetetlennek azt, hogy a magyar állam a protestáns egyházaknak is olyan aránylagos tőkét bocsásson rendelkezésükre, mint a milyennel a r. kath., gör. kath, gör. kel. ós az erdélyi szász luth. egyház rendelkeznek és pedig nem a magok emberségéből, hanem az állam jóvoltából; de a kérdésnek ezt az oldalát egyelőre, — de csakis egyelőre — figyelmen kivül hagyván, a miniszteri kijelentésnek két utóbbi pontja az, a mely kiválóan fontos s a mely megszabja további teendőink irányát. A kormány hajlandó egyházi adóterheink méltányos leszállításához segédkezet nyújtani ós a segítséget törvény által fixirozni. Két dolog tehát az, a mely sürgősen rendbehozandó. Az egyik: pontos kimutatása tényleges adóterheinknek és ezzel szemben annak a tehernek, a melyet, móltányos elosztás és méltányos önmegterhelés mellett elviselhetünk; a másik pedig: az ily módon nem viselhető szükségleteknek törvény által való biztosítása. E két dolog rendbehozása azonban első sorban nem az államnak, hanem az egyháznak a feladata. Ha a kormány hajlandó megfontolás tárgyává tenni a mi egyházi teherviselésünk ügyét és hajlandó az azon való könnyítéshez segítő kezet nyújtani, akkor legelső sorban is az szükséges, hogy ebben a dologban világosan lásson, vagyis pontos és részletes kimutatás legyen előtte a tekintetben, hogy mekkora az a teher, a melyet híveink viselnek, miként oszlik az meg, miként aránylik teherviselési képességükhöz, miként aránylik ahoz a teherhez, a mit a többi, törvényesen bevett egyházak tagjai viselnek, s mekkora az a teher, a mi magunk által nem viseltethetvén, az állam által volna viselendő? E kérdések tekintetében a pontos ós részletes felelet megadása az egyház kötelessége; mert csak ha ezekre megadtuk a világos feleleteket, akkor remélhetjük azt, hogy törvényileg olyan évi segély biztosíttatik számunkra, a mely lehetővé teszi megélhetésünket, a nélkül, hogy önmagunkat tönkre tennénk. Tudjuk ugyan, hogy egyházi adózásunk reformálása érdekében az egyetemes konvent elrendelte már a teherviselési adatok összegyűjtését; ele ez — eltekintve attól, hogy rémségesen lassan halad — nem terjed ki mindazokra a szempontokra, a melyek tekintetbe veendők, ha helyzetünk felől tiszta s teljes képet, akarunk mutatni. Most már nemcsak annak kimutatására van szükség, hogy a 10 frt államadóig fizető egyháztagok mekkora egyházi terhet viselnek, hanem arra, hogy gyülekezetenként s egyénenként általában mekkora terhet viselnek híveink, s miként aránylik az teherviselési képességükhöz és a többi egyházak teherviseléséhez. Az legyen tehát a legsürgősebb teendőnk, hogy egyetemes konventünk, vagy a legrövidebb idő alatt összehívandó zsinatunk rendelje el az adózási viszonyaink és közszükségleteink világos és részletes kimutatásához szükséges adatok sürgős összegyűjtését; azok alapján, teherviselési képességünk tekintetbe vételével, dolgozzon ki egy arányos adózási tervezetet, s megállapítván, hogy mit vagyunk képesek viselni és mit nem? — a nem viselhető tehernek az állam által átvállalását sürgessék. Hogy a terhek ós szükséletek e felszámítása s az adózás arányos elosztása miként történjék, annak kifejtésére egy czikk kerete igen szük. Azért ezeknek tárgyalását más alkalomra hagyván fenn, csak arra kérjük egyelőre legfőbb egyházi hatóságainkat és specialiter a pár nap múlva összeülendő egyetemes konventet, hogy az 1848: XX. t.-cz. végrehajtása kérdésének a képviselőházban történt megoldásával meg nem elégedve, tegye ezt az ügyet, az egyetemes egyház hangos közóhajtásának megfelelőleg komoly megfontolása tárgyává ós tegye meg az intézkedéseket arra nézve, a mit fentebb hangoztattunk. A kormány részéről, a nélkül hogy vérmes reményeket táplálnánk, azt mondhatjuk: biztató kilátásokat nyertünk egyházunk felsegélésót illetőleg; egyetemes egyházunknak, nem valamely titkos kéz intézéséből, nem is egy politikai lap agitácziója folytán, hanem kritikus helyzetéből kifolyólag közóhajtása, hogy egyházunk méltányos felsegéltetósének kérdése keclvezőleg megoldassák, s eme közóhajtásával egyetemes konventünkre tekint, tőle várván a bölcs és körültekintő intézkedést. Tegyen azért félre egyetemes konventünk minden egyéb tekintetet, csupán egyházunk ós a haza javát tartván szemei előtt, tegye meg előkészítő intézkedéseit arra nézve, hogy az 1848: XX. t.-cz. végrehajtásának nagy kérdése a lehető legkedvezőbben ós a lehető legsürgősebben megoldassék. Szentmártoni.