Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1902-04-27 / 17. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-utcza 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Fétévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk. További teendőink az 1848. XX. t.-ez. végrehajtása ügyében. Szentmártoni. — Az elfelejtettek. Morvay Ferencz. Tárcza. A család és a nő hivatása. Kapi Béla. — Belföld. A dunamelléki egyházkerület rendkívüli közgyűlése. Referens. Misszióügy. A Nagypénteki E. T. Erzsébet-háza. Makay Lajos. — Külföld. Külföldi szemle. Dr. Szlávik Mátyás. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. Évnegyedes előfizetőinket tisztelettel kérjük, hogy előfizetésöket megújítani szíveskedjenek. További teendőink az 1848: XX. t.-cz. végrehajtása ügyében. Az 1848: XX. t.-cz. végrehajtásának nagy kérdése, annak a határozati javaslatnak az alakjában, a melyet a Kossuth-párt nevében Veress József terjesztett elő, elintéztetett a képviselőház f. hó 18-diki ülésében. Négyszáztíz igazolt, szoros értelemben vett magyarországi képviselő közül a határozati javaslat mellett szavazott 61, ellene 147, távol volt 201 képviselő, s így a javaslat 86 szótöbbséggel megbukott. Az 1848: XX. t.-cz. végrehajtásának kérdése azonban ezzel korántsem intéztetett el véglegesen. Azt a határozati javaslatot, a melyet a Kossuth-párt előterjesztett, visszautasíthatta a képviselőház többsége; de magát a kérdést, a maga igazi érdemében egyáltalában nem veheti le a napirendről. Nem, mert a kérdés oly fontos, nemcsak egyházi, hanem nemzeti szempontból is, hogy annak alkalmas megoldását ad grecas calendas elodázni nem lehet. Szentiványi Árpád evang. egyházkerületi felügyelő meggyanúsította ugyan az 1848: XX. t.-cz. végrehajtását sürgető mozgalmat, mintha azt valamely titkos kéz, vagy egy lap támasztotta volna, és pedig nem is egyházi, hanem valamelyes politikai czélok érdekében, s ez által igen sokak előtt tette gyanússá azt; de ez a sajnálatos, a magyar protestáns egyház helyzete és közhangulata felől nagy tájékozatlanságot mutató meggyanúsítás, ha sokat ártott is, egyáltalában nem tehette ós teheti ad acta ezt a nagyfontosságú kérdést. Hogy nem tette ós nem teheti, mutatja az, hogy a kultuszminiszter két ízben is szükségét látta annak, hogy arra nézve nyilatkozzék. Első nyilatkozata még csak olyan se hideg, se meleg s egész általánosságban mozgó volt, a mikor kijelentette, hogy a kormány ós a törvényhozás, a mint eddig, úgy ezután is kötelességének ismeri a bevett vallásfelekezeteket, az állam anyagi erejéhez mérten támogatni; hogy ez a támogatás azonban csak fokozatosan előhaladó lehet, az 1848: XX. t.-cz. szellemében, s hogy »különös méltányos figyelemmel az egyházak hívőinek megterheltetési viszonyaira, a sególyadás kérdésével, az állam pénzügyi erejét mindig szem előtt tartva, a kormány foglalkozni fog«. Második nyilatkozata azonban már határozottabb volt. Olyan, a mely már nemcsak általános ígéretet, hanem bizonyos kézzelfoghatót is foglalt magában. Szükséges, hogy a miniszter e második nyilatkozatát szóról szóra idézzük, mert ez az, a mely reménységet nyújt arra nézve, hogy az 1848: XX. t.-cz. megfelelő végrehajtásának ügye, az azt megillető komolysággal áll immár kormányférfiaink előtt; s ez az, a mely egyszersmind irányt mutat további teendőinket illetőleg. »Kijelentem, — mondá a miniszter — a mint már ebben a tárgyban nyilatkoztam is, hogy az állam fokozatosan végrehajtja az 1848: XX. t.-cz. szellemét, úgy külön törvényekkel, mint egyes czímeken a költségvetésben is ; . . . . kijelentem azt is, hogy a legnagyobb, a mi itt most mutatkozik az egyház híveinek megterheltetése. Kijelentem, hogy a kormány e kérdéssel komolyan foglalkozni fog; sőt. . . . megtoldom avval is, hogy nem zárkózik el a kormány annak komoly megfontolásától sem,.hogy a budgetbe évenként fölvétetni szokott dotácziót nem volna-e helyesebb, czólszerűbb esetleg egy törvénynyel fixiroznicc. Ez a miniszteri nyilatkozat három fontos dolgot foglal magában. Az első az, hogy a kormány nem hajlandó a törvényesen bevett ós az 1848 :
