Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-20 / 16. szám

kulcs kidolgozása által iparkodnunk kell, a mennyit bírunk, annyi egyházi terhet magunknak viselni; a mit aztán nem birunk el, ott, azt hiszem, az állam fo­kozatosan, 'pénzügyi helyzetéhez képest, de nem fog elzárkózni az elöl, hogy meghatározott terv és rend­szer szerint segítségünkre legyen. Fontos teendők, Főtiszteletű egyházkerület ! a lelkészi gondozás és a belmisszió ügyének biztos alapokra való fektetése is. Én azt hiszem, hogy az egyház erejét és jövőjét nem annyira a kifelé való akczióban, mint a belül való építésben és erősítésben kell keresni. Nagy súlyt helyezek lelkész-képzésünk emelésére. Az egyház jövője biztosításának egyik feltétele, hogy minél jelesebb, benső hivatással biró ifja­kat nyerjünk a papnövendéki pályára, s azokat minél teljesebb szellemi, erkölcsi és társadalmi nevelésben részesítsük. Azt hiszem, a theologiai internátus fejlesztése is gondjaink közé kell, hogy tartozzék; de különös gondot kell fordítanunk a tanítóképzésre és egyéb különböző fokozatú is­koláinkra is. Alig van igazabb mondás, minthogy az iskolák az egyház veteményes kertjei. Ezt az igazságot egy perezre sem szabad soha felej­tenünk. Ezen egyházkerületben nagy hiányt fog pó­tolni a felsőbb nőnevelés ügyének rendezése. Én azt hiszem, égető szükség, hogy a központban egy magasabb igényeket is kielégítő felsőbb leány­nevelő-intézet állíttassák fel. Megadta arra az első lökést a nagynevű emberbarátnak, Baár János­nak a budapesti egyházközségnél tett alapítványa. Azt hiszem, helyén lesz e részben a budapesti egyházközséggel karöltve és egyetértőleg eljár­nunk. Annál inkább remélem ezen kérdésnek együttes megoldását, mert a budapesti egyház­házközség főgondnoki állásában Nagyméltóságú Hegedűs Sándor egyházkerületi főjegyző úr sze­mélyében oly férfiút van szerencsénk tisztelni és nagyrabecsül ni, ki mindent lelkesen karol fel, a mi csak egyházi ügyeinket előbbre viheti. Főtiszteletű Egyházkerület! Nem kívánok részletezésbe menni, csak egynéhány legfőbb szempontot voltam bátor kijelölni. Kérem e nagy kérdések megoldására a Főtiszteletű Egyházke­rület lelkes támogatását. Biztosítom a Főtiszteletű Egyházkerületet, hogy az egyházkerület'jogai, egyházi törvényeink által biztosított önállóságának és hatásköré­nek sértetlen fentartása felett erélyesen fogok őrködni. Biztosítom arról is, hogy törekvésem az lesz, hogy presbiteriális rendszerünknek a leg­tágabb rétegekre alapított szervezete szerint az egyházkerület akarata nyilvánításában minden, még a legkisebb és a leggyengébb egyházközség is a maga akaratát megtalálja. Általában eléggé nem hangsúlyozhatom, hogy a Főtiszteletű Egyházkerületnek minden egyházközség ügyét szeretettel kell félkarolnia; de talán legtöbb szeretettel kell felkarolnunk a leggyengébbek ügyét, a határszéleken fekvő kis­egyházakat, a melyek ott mintegy szigeteket képezve, nemcsak egyházunk, hanem hazánknak is őrállomásait képezik. Tudom, hogy egyhá­zaink és tanítóink ott nehéz viszonyok közt élnek; de buzdítsa az a tuclat őket, hogy bár­mennyire távol legyenek, szivünkhöz mindany­nyian közel állanak és hogy egyházunkat szol­gálva, erős nemzeti missziót teljesítenek. Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés ! Világ­szerte látjuk feltűnni a felekezeti túlvitt érzé­kenység jelenségeit. A túlvitt érzékenység peclig sohasem az erőnek, hanem mindig a betegségnek a jele. Azt hiszem nekünk kötelességünk mindent előmozdítani, a mi a vallásosságot ós hitéletet emeli és fejleszti, de egyszersmind ép oly erély­lyel ós következetességgel mindent kerülni és hátráltatni, a mi a felekezeti szükkeblűséget és gyűlölséget mozdítja elő. Ezen fogalmak közel látszanak állani egymáshoz, pedig valósággal felette távol vannak egymástól. Nem is egy forrásból veszik eredetüket. Az egyiknek eredete a benső meggyőződés, a másiké az emberi szenvedély; —- már peclig ez utóbbi forrás nem szokott mindig tiszta lenni. Az egyik érzés éltet ós életet fakaszt, a másik azt is kiöli, a mi él. A Megváltó nem azt mondta, .hogy: »szeresd hitsorsosodat, mint tenmaga­datcc, hanem azt mondta, hogy : »szeresd fele­barátodat, mint tenmagadatcc. Felállította a Meg­váltó a szeretet törvényét az egész emberiség részére, hogy a szeretet melegét mindenki érezze, a ki csak e földön Isten képére született. Azért is e törvény világtörténeti hatásában messze túlhaladta a keresztyénség határait. Ez legyen a mi legfőbb törvényünk is egymás között és más felekezetekkel szemben is. Nincs ország, melynek a kölcsönös türe­lemre annyira szüksége volna, mint Magyaror­szágnak. Bárhova tekintsünk a földtekén, pro­testánsokat maidnem mindenütt fogunk találni, de magyarokat, vagy fajrokonokat ezen a földön kivül nem találunk sehol. Azért is úgy szolgál­juk egyházunkat, a mint azt dicső elődeink szol­gálták ; akkép, hogy egyházunk hű szolgálata által a haza is mindenkor szolgálva legyen. Ez lesz az én vezércsillagom. Ennek a je­gyében foglalom el a Dunamelléki ev. ref. egy­házkerület főgondnoki széket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom