Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-12 / 2. szám

is, téged is bánt az, hogy ezekért az ideális erkölcsi, ezekért a krisztusi czélokért nem buzog, nem hevül és nem dolgozik eléggé a magyar protestáns egyház nagy többsége. Bizony, elismerem, jobb volna, s még magyar nemzeti szempontból is áldásosabb volna, ha hitfeleink azokra a valláserkölcsi és társadalmi sebekre és bajokra vetnék tekintetöket, a melyek miatt „pusztulunk, ve­szünk1 ', s azokhoz az erőforrásokhoz sietnének, a melyek életet adnak, erőt fokoznak és növekedést biztosítanak. De hidd el barátom, hogy egyházunk e lelki, hazánk ez erkölcsi gyógyítása érdekében is ma több történik, mint tiz-husz évvel ezelőtt. Ma már, szórványosan bár, de mégis megindult, terjed és erősödik az a valódi ke­resztyén munka, a mely Krisztus szellemében először az egyént, az egyes tagokat igyekszik kimenteni a testi és lelki nyomor halálos veszedelméből, hogy azután az egész egyházi és állami szervezet megelevenedjék és újra épüljön. Ezért jól teszed, barátom, ha elítéled a hitkö­zönyt és az erkölcsi elposványosodást; ha fájdalommal szemléled „a presbitereket, a kik alig tudják, hogy azok, s a kiket legfölebb Viktória királynőért vagy nagy­jainkért tartott gyászistentiszteletek alkalmával lehet látni a templomban". Ez méltó följajdulás. A mai művelt férfiak­nak nagy hibájok, egyháziasságuknak öreg szennyfoltja a templomkerülés. Először hiba önmaguk és családjuk ellen, mert rendszeresen elzárják magukat az egyházak­kal való belső, lelki közösségtől, és a templomkeriilő presbiterek megteremtik ezt a felfordult világot, hogy ők szabnak törvényt, ők kormányoznak, magok pedig nem élnek az egyházban és az egyház szerint. Másik hibájok az, hogy bár elöljáróknak neveztetnek, de tény­leg nem járnak elől a jóban, sőt templomkerülésükkel rosz példát adnak hitfeleiknek. De, barátom, ha jól megnézed, itt is láthatod immár a jobbra fordulás biz­tató jeleit. íme, csak itt Budapesten is, a presbiterek közül immár nemcsak Szilassy Aladár a templom állandó látogatója; vagytok ott már, vagyunk ott már mások is, s a presbiterek padja nem kong többé az ürességtől, mint évekkel ezelőtt. S úgy hallom, hogy másutt is javulgat a helyzet. Végül engedd meg, hogy a franczia és magyar reformátusok közt vont analógiádnak egy ténybeli téve­dését és a végkövetkeztetésedet helyreigazítsam. Tényleges igazság, hogy a protestáns befolyás Francziaországban aránytalanul nagy, s hogy e miatt a protestantizmus nagy szálka ott, mind a klerikális, mind az atheista világ szemében. A reformátusok Franczia­országban aránylag gazdagabbak, műveltebbek és befo­lyásosabbak, mint bármely más hitfelekezetűek. Az is tény, hogy a templomi szószék hatása a franczia refor­mátusok között is meggyengült és a templomokat nem látogatják annyian, mint régebben Ezt így olvasom és így hallom én is. De t. barátom, ne felejtsük azt, hogy a franczia reformátusoknál kitűnően szervezett lelki gon­dozás, tömérdek egyháztársadalmi és egyesületi hiterő­sitő és szeretet-gyakorló keresztyén intézmény és tevé­kenység egészíti ki a templom igehirdető munkásságát, a mi által franczia hitfeleink mégis elérik azt a czélt, hogy az evangélium megtartó erejét a társadalom minden réte­géhez eljuttatják. Már pedig ez a fő-, ez az „egy szük­séges dolog". Oly intenzív ott a belső és a külső misszió, hogy kiállja a versenyt a herrnhuti vagy a skót református egyházéval is. Aztán Francziaországban csak a régi reformátusság fogy, az összreformátusság azonban jelen­tékenyen szaporodik. Mert igaz, hogy a gyermekkorlá­tozás nemzeti bűne a franczia reformátusságot is fogyasztja; de az is tény, hogy a mit a születések révén veszít, azt kétszeres számban visszaszerzi a tervszerű hittérítés, a nagyszabású evangélizáczió révén a franczia kalvinizmus-Már pedig, ha valamely keresztyén egyház vonzani, téri. teni, hódítani tud, van „abban élni hit, jog és erő". Végkövetkeztetésedet sem hagyhatom szó nélkül. Igen sötéten látsz és nagyon csüggedezel, t. barátom ! A beteg egyház még nem halálra vált egyház, ha beveszi természetes gyógyszerét. Szomorú a képe, leverő a hely­zete a szegény magyar Sionnak; de nem reménytelen. Említettem a megtartás és jobbrafordulás, látom a fel­gyógyulás biztató jeleit. Vannak buzgó tagjai, s ezek napról-napra szaporodnak, a kik igaz hittel járulnak az elhanyagolt orvoshoz, a kik visszatértek az egy igaz Megtartóhoz. Pedig ha Jézushoz és az ő evangéliumához szívvel-lélekkel visszatér a magyar protestantizmus, akkor csüggedésre nincsen ok; visszatér igaz keresztyén ideálja, megizmosodnak vallás-erkölcsi erői, megelevenednek holt tagjai, s bizalom és munkakedv, önérzet és föltámadás lép a mostani vergődés helyébe. Imádkozzunk és dolgozzunk, hogy minél többen erőt vegyünk az élet ama fejedelmétől. Mert az isteni kijelentésnek és a világtörténetnek inegdönthetlen igaz­sága, hogy a mely egyén s a mely egyház hisz és él a Krisztusban, az soha meg nem hal, mert Krisztus a feltámadás és az élet. Szerkesztő. ISKOLAÜGY. Oktatásügyünk 1900-ban. Mult év novemberében terjesztette be a miniszter­elnök a képviselőházhoz a kormány 1900. évi működé­séről ós az ország közállapotairól szóló nagyfontosságú jelentését, a hozzá való statisztikai táblázatokkal együtt. A 793 oldalból álló jelentés, a mely első részében az egyes minisztériumok működéséről, a második részében az ország közállapotairól számol be, a harmadik részé­ben pedig a statisztikai táblázatokat közli, kiválóan érdekes és fontos hazánk minden rendű és rangú lako­sára nézve, mert belőle a haza anyagi, szellemi és erkölcsi képe domborodik ki; de kiválóan érdekes lapunkra s lapunk olvasóira nézve is, különösen azok­ban a részeiben, a melyek az egyházi, iskolai és az erkölcsi életre vonatkoznak. Másnak, vagy ha más nem vállalkoznék reá: más alkalomra hagyván az egyházi

Next

/
Oldalképek
Tartalom