Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-13 / 15. szám

egységes jogosítás kérdése körül folyó vitákat. Nálunk is napirenden van ez a kérdés. Az egységes jogosításnak vannak előnyei is, hátrányai is; épen ezért igen meg kell gondolnunk, hogy belemenjünk-e e nagy reformba, míg az külföldön ki nem próbáltatik. 0 nem ellensége ugyan az egységes jogosításnak, de megvalósítására még nem tartja elérkezettnek az időt. Ebből folyólag a következő indítványt terjesztette elő: „Mondja ki az egyesület, hogy az egységes jogosítása középiskolát szükségesnek tartja; de teljes megvalósítására nem tartja még elérkezettnek az időt". A közgyűlés az indítványt egész terjedelmében magáévá tette és határozattá emelte. A következett indítványok során a közgyűlés az egyesület tiszteletbeli tagjaivá választotta Antal Gábor püspököt és gróf Degenfeld József főgondnokot; a jegyző és pénztáros részére 200—200 korona tiszteletdíjat szavazott meg; azután pedig megtette az intézkedéseket egy gimnáziumi olvasókönyv szerkesztése és egy, a VIII. osztálynak éö a tanítóképezdéknek szóló történeti kézikönyv íratása iránt. Az első elkészítése végett, Váró Ferencz elnöklete alatt egy öt tagú szerkesztő-bizottságot választott; az utóbbira pedig nyilvános pályázatot hirdet. Végül kimondta a gyűlés, hogy a zsinatra, illetve a zsinati előkészítő bizottsághoz egy memorandumot fog felterjeszteni, a melyben az egyházi törvény nevelés és közoktatásügyi részének reformját illetőleg kifejti véleményét s egyszersmind a fenforgó bajok és sérelmek orvoslását fogja kérni. A megállapított programm letárgyalása után örömmel vette tudomásul a gyűlés a nagyenyedi Bethlenfőiskola tanárainak, Nagy Lajos rektor-professzor által előterjesztett szives meghívását a jövő évi közgyűlésnek Nagyenyeden leendő megtartását illetőleg, s ennek megfelelőleg a jövő évi közgyűlés helyéül Nagyenyedet jelölte meg. Dóczy Imre elnök, összefoglalván a gyűlés eredményeit, s köszönetét fejezvén ki úgy az előkészítők, mint a város, egyház és főiskola és mind az összes résztvevőkkel szemben, berekesztette a gyűlést, azzal a forró óhajtással, hogy a megalakított orsz. ref. tanáregyesület szolgáljon mindenha iskoláink és egész egyházunk javára és felvirágoztatására. Tiszta szívből óhajtjuk ezt mi is. S csak a kegyelem Istene adjon sziveinkbe buzgóságot, szeretetet, egyetértésnek lelkét, — akkor óhajtásunk be is teljesedik. Adja Isten, hogy úgy legyen! Referens. MISSZIÓÜGY. A »Falusi belmisszió«-hoz. Pár éve mult, hogy szerencsés voltam találkozni Lukácsy Imre kedves barátommal, a viszlói gyülekezet új papjával. S mint új lelkészekkel történni szokott, ő is teljes elragadtatással beszélt egyházáról, minden szavából a lángoló lelkesedés és szeretet sugározván felém. Ekkor mondám én aztán neki: Edes barátom! — úgy látszik — te szerelmes vagy ekklézsiádba. Jól van ez így, mert a lelkipásztori sikeres működéshez első kellék, hogy a lelkész szerelembe essék gyülekezetével! ... És örömmel látom, hogy ez a „szerelem" nem a mézeshetek égő s nem egyszer gyorsan ellobbanó szenvedélye volt, hanem állandó érzület az, mely ösztönzi, hajtja őt, hogy egész erejével munkáljon szeretett egyházáért, -— a Krisztusért. Erről tesz bizonyságot „Falusi belmisszió "-ja is, mely dolgozat nem annyira rendszeres összefoglalásáért és kerekdedségéért tetszik nékem, hanem mert a való életből van merítve anyaga, s gazdag egy falusi hű lelkipásztor bölcs tapasztalataival. A falusi belmisszió körét és irányát általában helyesen szabja meg, s határozottan osztozom nézetében, hogy az iskola-helyiség s az estvéli idő, polgárnépünk többféle gyarlósága miatt, nem alkalmas egyházi vagy vallásos előadások tartására. Engem már régóta sürget a fiatalság, de még nem mertem próbát tenni az esté-Ivekkel. Ám, a ki nálam bátrabb, — tegye; de akkor a lelkész első bemenő s utolsó kijövő legyen a helyiségből, hogy jelenléte fegyelmezően hasson a léhább ifjúságra. Szerintem tehát a vallásos felolvasásokra egyedül alkalmas hely a templom. Azonban nem a vasárnap délutáni időben. Két templomozás után későn lenne, s egy napra három szolgálat sok a jóból lelkésznek is, hallgatóknak is. Mert, mondhatom, az erre való nép —- a baranyai viszonyokat nem ismerem — a délutáni predikácziót (vagy bibliamagyarázást) semmiféle felolvasásért el nem engedi. Aztán meg csínján ezzel a dologgal. Ha felolvas a pap, könnyen lustaságának tudhatják be a hívek, hogy „exemplárról beszél", nem pedig könyv nélkül. Kérem ez így van. Tartsuk hát a felolvasásokat köznap reggeli templomozás alkalmával, lietenkint egyszer avagy kétszer. Ez nem feltűnő újítás, hisz az adventi időszakban legtöbb helyt szokás a köznapi bibliamagyarázat. Mintegy folytatjuk hát ezeket farsangban és böjtben, — míg a külső munka meg nem csappantja az érdeklődést, — felolvasások alakjában. Ha szabad példákra hivatkoznom: Sár-Keresztur apostoli buzgalmú lelkipásztora, — ha jól emlékszem,— a millennium évében nemzetünk történetéből olvasott föl részleteket szép érdeklődés mellett, mindig az Áron-székből. Vagy, ha nem ítélnek szerénytelennek, én szintén a papszékből ismertettem a hívekkel kedd és csütörtök reggeleken Kálvin életét; most pedig, tekintettel az érdeklődésre, Jézus szenvedéseiről tartok ugyancsak e napokon felolvasásokat. Egyéb teendőim mellett egy kissé terhes munka, de fáradságomért jutalom figyelmes hallgatóim elismerése. Mert a templomhoz korlátozott belmissziónál a lelkész nem számíthat — falun legalább — munkatársakra. A tanító csakis az énekvezetéssel, szép magánénekkel vagy művészi orgonajátékkal működhetik közre s emelheti az előadás művészi színvonalát; de a tanítás, a felolvasás mindig a lelkipásztor dolga.) S a mennyiben ő maga minden mindenekben, felolvasásai összeállításánál tervszerűleg járhat el; és ekként az egyes előadások nem egymással össze nem tartozó, kaleidoszkopszerű ragyogó részletek, hanem egymásból folyók s együtt egy egészet képeznek, azt a czélt szolgálván, hogy minden lélek foglyul ejtessék a Krisztusnak. Ehhez aztán nem kell semmiféle mesterkedés. A becsületes, buzgó munkálkodás idők folytán biztosan meghozza a kivánt sikert. Ha az első évben csak 10—20 hivőt nyertünk meg, — ügyünknek ezek lesznek csöndben dolgozó munkásai és mint kicsi kovász a sok lisztet, úgy alakítják át lassanként a gyülekezeti életet. Egy sokat tapasztalt buzgó skót papról beszéli Stalker,hogy midőn ötven éves papi jubileuma alkalmával gyülekezetének apraja-nagyja elhalmozta szeretetének jelével, s kérdezék ifjabb kollégiái ennek a ritka szép jelenetnek titkát, az öreg Henderson így felelt: Nincs ebben semmi különös. Ugy-e az erdőt sem egyszerre vágják le, hanem darabonkint ?! Én is, mikor