Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-12 / 2. szám

Negyvenötödik évfolyam. 2'dik szám. Budapest, 1902. január 12. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I III., Csepreghy-utcza 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk. Vallástanítás: konfirmáczió. Csűrös István. — A magyar protestantizmus jövője. Szerkesztő. — Iskolaügy. Oktatásügyünk 1900-ban. H. I. — Belföld. Budapesti egyházunk költségvetése. Szöts Farkas. — Lapszemle —r. —u. — Külföld. Németországi egyházi szemle. Dr. Szlávik Mátyás. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Hirdetések. Az előfizetések megújítására és új előfizetők gyűjtésére tisztelettel és bizalommal kérem e Lap olvasóit. A 3-dik számot már csak azoknak küldjük meg, a kik az előfizetési díjat beküldötték. Az előfizetés ára egész évre 18, félévre 9 korona; 3. és 4. osztályú lelkészeknek és a tanítóknak 12, illetve 6 korona. Az előfizetési díjak a kiadóhivatal új czímére (VIII., Csepreghy-utcza 4.) küldendők. A vallástanítás: konfirmáczió. M. T. K. Szokásnak és törvénynek hódolok, midőn most e helyen tanári székfoglaló értekezésemet megtartom. Mást nem adhatok, mint a mi lényegem. Tudós értekezést tőlem ne várjanak, mert nézetem szerint az én feladatom nem a vallásról, hanem a vallást tanítani és pedig nem bármilyen vallást, hanem a keresztyén vallást. Már pedig a vallásról általában sokféle tudomány szól; ele a vallás nem tudomány, annál kevésbbé a keresztyén vallás, a mely életelvek summája, az emberi élet kovásza, a bölcseség kezdete és koronája, a Jézusban megtestesült isteni könyörülő szeretet igéje, a mely áthatja az ember minden ténykedését, az életműködés minden körét. Nincs semmi, a mit oly szorosan magunkhoz ölelhetnénk, a mi annyira és oly maradanclólag a sajátunk lehet minden földi változások felett, mint a keresztyén vallás; mert ez az embernek az örökkévaló Istennel való legteljesebb életközössége. S ha ez így van, akkor a keresztyén vallástanítás tiszte nem lehet kizárólag ismeretközlés és az értelmi képességek kifejlesztése, mint a reál tárgyaké, fő feladata sem lehet az, mint a humán tárgyaké ; feladata az, hogy az Istennel való életközösségbe bevezesse, illetve abban tökéletesítse a gyermeket. Mivel pedig ez életközösségbe jutás kizárólagos feltétele részünkről a hit, minthogy csak ez által emelkedhetünk ki testi börtönünk nyűgeiből, e földnek, e világnak mulandó köréből s léphetünk érintkezésbe az Örökkévalóval: a keresztyén vallástanítás feladata a hitnek felgerjesztése vagy a már felgerjesztett hitnek megerősítése. Mivel továbbá a hit bár a legparányibb szikrájának is kipattantása a szülői és elemi oktatás tiszte : a középiskolai vallástanításé nem lehet más, mint e szikrának élesztése, a felébredt hitnek megerősítése, konfirmácziója. »Ilyen mereven állítani ezt még sem lehet«, — mondhatják sokan — hiszen a konfirmácziói oktatásra megfelelő idő, 6 vagy 8 hét van kitűzve, s ez teljesen elegendő arra, hogy a gyermeket hitében megerősítsük. A középiskolai vallástanítás czélja pedig nyilvánvalólag az, hogy a különféle vallásalakokat, azoknak történetét, a szentírás egyes könyveit, a főbb keresztyén igazságokat, a keresztyén felekezeteket, azoknak történetét hazánkban és másutt, kezdettől fogva napjainkig megismertesse«. Teljes tisztelettel vagyok e vélemény vallói iránt, de egyetérteni velük csak akkor tudnék, ha valóban keresztyén társadalom közepette élnénk. Sőt ez esetben magam mondanám, hogy nyujtsuk meg a konfirmácziói oktatás idejét s töröljük el az iskolai vallástanítást. Ámde, a társadalom, a melyben élünk csak részben keresztyén, s ez a része is inkább névleg, mert hiányzik belőle a keresztyén hit. Hiányzik a családokból, az iskolákból, hiányzik az állami és társadalmi institucziókból, sőt alig-alig él, ittott szórványokat véve ki, az egyházakban is, A keresztyén vagy a keresztyénnek nevezett intézmények mintha csak a kegyelet tárgyaivá lettek volna; fenntartjuk ugyan, mint némely régi várakat és kastélyokat, a hová jól esik időnként 3