Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-23 / 12. szám

V. Fejezet. A tanítókról. A 101. és 102. §§-kal összeolvasztandó a 425. §. Általában véve pontosabban körülírandó a tanítók belső vallási és erkölcsi kvalifikácziója, és hogy tanítói és nevelői működésükre nézve feltétlen követelményül jelentessék ki a keresztyéni vallás-erkölcsig és egyházias szellem. Tanítóink élete, magán- és hivatalos magatartása, tanításuk és nevelésük szelleme, igen sok esetben nagyon sok kívánni valót hagy fenn; igyekeznünk kell tehát, hogy iskoláinkat, mint veteményes kertjeinket, lehetőleg megóvjuk az egyházról való elszakadástól. A külső kvalifikácziót illetőleg, a tudományos készültség igazolásán kivül, feltétlen követelményekül mondandók ki még az egyházunkhoz tartozás, magyar állampolgárság és a magyar nyelvnek szóban ós írásban tökéletes bírása. A 102. §-ban intézkedés teendő a lelkészeknek a tanítók által való kathedrai helyettesítéséről is. Ennek mértéke és mikéntje, úgy a gyülekezet java, mint az akár egyik, akár a másik részről jöhető visszaélések megakadályozása szempontjából világosan és részletesen meghatározandó. VI. Fejezet. Az énekvezórekró'l. 105. § A külső kvalifikáczionális követelmények közé beveendők: az egyházunkhoz tartozás, magyar állampolgárság, magyarul szóban és írásban tökéletesen tudás. Ezenkivül pedig a belső valláserkölcsi kvalifikáczió is feltétlenül megkövetelendő, s úgy a magán, mint a hivatalos élet körében kötelességükké teendő,'4

ép úgy mint a tanítóknak: a feddhetetlen erkölcsi élet és egyháziasság. A 106. §-ban kimondandó, hogy hivatalos teendőik végzése közben, különösen pedig az istentiszteleteken és temetéseken, tisztességes és fekete ruhát tartoznak viselni. VII. Fejezet. A tanárokról. Úgy a rendes, mint az ideiglenes, helyettes ós segédtanárokra nézve feltétlen követelményekül állítandók fel a reformátusság, magyar állampolgárság, a magyar nyelvnek szóban és írásban tökéletes tudása. A 108. §. 2. pontjába, az elmozdítás okai közé fölveendő a vallás- és egyházellenes magatartás is. A 109. §-ban „az ifjúság valláserkölcsi nevelésére" passzus így módosítandó: „az ifjúság valláserkölcsi és egyházias nevelésére". VIII fejezet. A lelkészekről. A 110. §-t illetőleg kívánatos, hogy miután az általános hangulat a felé irányul, hogy a lelkészválasztás teljesen szabaddá tétessék, tegyen intézkedést a zsinat az iránt, hogy a lelkészképzés, mind elméletileg, mind gyakorlatilag olyanná tétessék : hogy leendő lelkészeink minden tekintetben képesek legyenek megfelelni annak a nagy feladatnak, mely a lelkészi pálya természetéből kifolyólag általában és a mai megváltozott és nehéz helyzetből kifolyólag különösen előttük áll. Az egyház fenmaradásának és felvirágzásának egyik leglényegesebb faktora a kor színvonalán álló, hivatását és munkakörét világosan ismerő és azt be is tölteni igyekvő lelkészi kar. Minden egyház, különösen pedig a római katholikus, kiváló gondot fordít lelkészeinek úgy elméleti, mint gyakorlati kiképezésére és hivatása hü betöltésére nevelésére ; igen óhajtandó tehát, hogy ref. egyházunk is olyan lelkészékkel rendelkezzék, a kikkel félelem nélkül állhat meg a mai kor nehéz küzdelmei között. Kimondandó továbbá, hogy egyházunkban csak magyarul szóban és írásban értő magyar állampolgárok viselhetnek lelkészi hivatalt. A 111. §-nak a lelkipásztori gondozásra vonatkozó része pontosabban és részletesebben körülírandó. Befoglalandó e §-ba mindaz, a mi a kura pasztorális és az egyházi hit- és erkölcsi élet fokozása, az óvó és a mentő szeretetmunkák körébe tartozik. A 112. §. az istentiszteletnek és a szakramentumok kiszolgáltatásának megszabott rendjéhez való alkalmazkodást írja elő. Ez a megszabott rend azonban sem zsinat, sem konvent, sem egyházkerületek által nincs megszabva, csupán csak a helyi és igen sokszor lényegesen eltérő szokás által. Igen óhajtandó volna tehát, hogy szertartásaink rendje, az A) 3. pont alatt foglalt vélemény értelmében megállapíttatnék. A 114 §. utolsó pontjának rendelkezése nem hajtatik végre kellő szigorúsággal. Óhajtandó tehát, hogy az espereseknek hivatalból folyó kötelességükké tétessék az ilyen esetekről az egyházmegyei gyűléshez való jelentéstétel. A 115. §-ban a „káté magyarázatai" helyett: „heidelbergi káté magyarázatai" teendő. A 130. §-ból törlendő az a rendelkezés, hogy a lelkészek a betegeket magánlakásaikon csak felkérés eseteiben kötelesek meglátogatni. A betegek látogatására vonatkozó rendelkezés olyképen volna módosítandó, hogy a meglátogatás, felkérés esetén feltétlenül kötelességgé teendő; más esetekben pedig a pasztorális prudenczia szerint való eljárás ajánlandó. E §. az érvényben levő agendáról is szól; de ilyen érvényben levő agendája egyházunknak nincs. Óhajtandó tehát, hogy a zsinat ilyennek megállapítása iránt is intézkedjék, a liturgiális cselekményekre vonatkozólag az A) 3. pont alatt nyilvánított vélemény szellemében. A 131. § ban intézkedés teendő az iránt, hogy a keresztyén ós nem keresztyén házasságkötés eseteiben, valamint a vegyes-házasságoknál a nem egyházunkhoz tartozó fél javára reverzálist adó egyháztaggal szemben a hirdetés és az esketés tekintetében követendő eljárásra nézve a lelkészek világos utasításokat nyerjenek; s általában arra utasíttassanak, hogy a vegyes-liázasságok körül egyházunk érdekeit, minden, az evangéliumi keresztyénség szellemével megegyező módon megóvni igyekezzenek. A 132. §. rendelkezései kibővítendők volnának azzal, hogy az átvétel vagy az egész gyülekezet, vagy legalább is a presbitérium szine előtt ünnepélyesen, a hitvallás letétele és úrvacsora-osztás mellett történjék. A 134. §. a temetésnek az egyházkerület által megszabott szertartásáról szól. Ilyen megszabott rendje azonban temetéseinknek nincs. Óhajtandó ennek is megszabása, az ^á) 3. pont alatt foglalt vélemény szellemében. Miután jelenlegi törvénykönyvünk a segédlelkészekről csak mint létezőkről szól, de róluk különösen és részletesen sehol nem rendelkezik: a lelkészekről szóló fejezet után egy külön fejezet veendő fel a segédlelkészekről, a mely azoknak mind külső, mind belső kvalifikáczió ját, hivatalos teendőit, magánéletét, helyzetét és jogviszonyait részletesen meghatározza. IX. Fejezet. Az egyházmegyei jegyzőkről. A 144. §-ban körülírandó valláserkölcsi kvalifikácziójuk is. A 146. §-ban kimondandó, hogy hivatalukat az egyházmegyei gyűlés szine előtt leteendő hivatalos esküvel foglalják el.