Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-23 / 12. szám

Hittani jellegök, kálvinista izök határozott és erőteljes ez egyházi beszédeknek. S ez a második jó tulajdonsága a Dicsőfi prédikálásának. Annak a színtelen ós erőtelen, annak a se hév se hideg semmiféle theológiának, mely a legtöbb jelenkori prédikátort hátrányosan jellemzi, a Dicsőfi beszédeiben semmi nyoma. Határozott, szilárd kálvinista predikácziók ezek. Ám a sok a jóból is sok. Ez a kemény gerinczű, vastagnyakú dogmatizmus nem mindig párosul a szükséges hiterővel és evangéliumi melegséggel. Dicsőfiben mintha túlsók volna a merev tan- és /e/keresztyénségből; mintha nem volna elég a szív és érzület keresztyénségéből. Pedig azt hiszem, hogy a keresztyén prédikátornak az érzület és a lelkület krisztianizálására is kell törekedni. Én csak azzal tartok: christianus mihi nomen, református cognomen; mert Krisztus s az ő evangéliuma az első és csak azután Kálvin s az emberi filozófia. Előnyére kell írnom e beszédeknek a szerző nagy olvasottságát, tudományos képzettségét, a mit Dicsőfi nem is mulaszt el hallgatóival éreztetni. Költők és bölcselők, államférfiak és tudósok műveiből sokszor és szépen idéz a tudós szerző. Homérosz és Horáczius, Shakspere és Beranger, Moor T. és Longfellow, G-őthe és Schiller mellett Arany, Petőfi, Tompa, Madách, sőt Humboldt, Carlyle, Emerson, Eötvös, stb. szép mondásai is gyakran előfordulnak e predikácziókban. S ez helyesen is van. Az Isten igéjének örök bölcsesége mellett a nagy elmék rokon bölcseségével is lehet, sőt kell táplálni a keresztyén lelkeket. A nagy keresztyén elmékben a krisztusi örök keresztyénség ereje visszhangozik. — Azt azonban ismét helytelenítenünk kell, hogy (pl. a 13. beszédben) részletes értekezést tart a fillokszera pusztításairól; (a 14-ikben) részletes külföldi és hazai statisztikát közöl az 1000, 2000, sőt 8000 fürtöt termő nagy szőlőtőkékről, a hazai és külföldi nagy szőlő-termésekről és alacsony borárakról; a (11-dikben) hosszasan értekezik a madarak hasznosságáról stb. A tudományok ilyen aprólékos részletei nem valók a templomi szószékbe. A prédikálás modora Dicsőfinél túlnyomólag a tanítás és a dorgálás. Elvileg ez ellen sem teszek kifogást. A kálvinista egyház tanító egyház s egyik jellemvonása : az igazság egyenes és őszinte kimondása. De nekem úgy tetszik, hogy Dicsőfi egy kissé túlfeszíti a húrokat a gyakori, sőt túlsók feddőzóssel és jdorgálózással.) Ez a módszer inkább lever, mint fölemel. Ez az ótestamentomi szigor és ostorozás ma már csak nagy óvatossággal, tapintatosan és csínján alkalmazható. Kevesebb az ótestamentom törvényes szigorából és több a Krisztus szeretet-evangéliumából: azt hiszem, ez a helyesebb prédikáló modor. Nyelvezet tekintetében Dicsőfi jellegzetes, erőteljes, színes író. Tud lendületesen, tud magas szárnyalással, tud nemes pathoszszal írni. Ámde van aztán e beszédek stílusában sok érdes, sok nyers, darabos, sőt durva vonás is. Az „otromba", a „szemtelen", a „pimasz" kifejezések, melyek itt-ott előfordulnak, teljességgel nem a templomi szónok szájába valók. Az ilyen homiletikai és esztetikai megtévelyedések nem méltók sem Dicsőfi egyéniségéhez, sem a templomi szószék méltóságához Véleményemet összefoglalva: Dicsőfi beszédeit értékes prédikáczióknak tartom ; de egyéni jellegzetességüknél fogva inkább tanulmányozásra, mint használatra alkalmatosaknak. Nagy olvasottságával szerző alaposan tájékoztat a korkérdésekben és szilárd bibliai tudásával biztos keresztyén irányelveket hirdet. Intelligens olvasó sokat okul e beszédekből; tanulmányozó lelkipásztor sok hasznát veheti e nem közönséges prédikáczióknak. S—s. BELFÖLD. Zsinati előmunkálatok. A dunamelléki egyházkerület elnökileg összehívott zsinati bizottságának javaslata. MÁSODIK RÉSZ. I. Fejezet. Egyes egyháztagokról. A 88. §-ban az egyes egyháztagokuak nemcsak az intés, a vétekben elesettek felemelése teendő kötelességükké, hanem a szeretetből folyó jótétemény, a türelem, a békességre törekvés, hűség, áldozatkészség stb. stb. S általában tömören összefoglalandók e pontban mindazok az erények, a melyek egyházunk tagjait, mint a Krisztus követőit kell hogy ékesítsék. II. Fejezet. Az egyházakról. A 89. §-ban a „tisztességes magaviseletű" meghatározás helyébe, a 91. §-nak megfelelőleg, a „közbecsiüósben álló, értelmes, feddhetetlen erkölcsű, vallásos buzgóságukról ismeretes és egyháztagsági kötelességeiket híven teljesítő" meghatározás teendő. A 90. §-ban kimondandó, hogy a felmentési díjat a presbitérium, vagy annak vonakodása esetén az egyházmegyei gyűlés állapítja meg. III. Fejezet. Az egyházközségi gondnokokról. A 91. §-ban kimondandó, hogy a gondnokok a beadott szavazatok általános többségével választatnak. A 92. §-ban a felmentési díj megállapítására nézve a 90. §-hoz ajánlott pótlás szintén beiktatandó. A 95. és 96. §-ban, mind a főgondnokoknak, mind a gondnokoknak kötelességükké teendő mindaz, a mi a presbitériumnak és az egyes presbitereknek kötelessége. Ugyancsak kötelességükké teendő a gondnokoknak, hogy ha a gyülekezet közmunkát vállal, annak végzésénél jelen legyenek, vagy legalább is alkalmas és megbízható helyettest állítsanak. IV. Fejezet A szegények és árvák gondnokáról. Az 98. §-ban világosan meghatározandó, hogy a szegények és árvák gondnoka a presbiterek közül választandó-e vagy választható általában a gyülekezet férfi tagjai közül. Továbbá kimondandó, hogy a választhatóság feltótelei ugyanazok, a melyek az egyházközségi gondnokokra nézve megállapíttattak. A 99. §-ban az „árvák iskoláztatására" szavak után betoldandó: „konfirmáltatására."