Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-16 / 11. szám

163 ISKOLAÜGY. Nevelési feladat a hálátlanság ellen. (Folytatás és vége.) „A hálátlanság szülője a szemtelenségnek s legnagyobb vezérr minden aljasságra". Xenophon (Cyropaedia, I, 2, 7.) Hogy a hálátlanság, ez a gonosz lelki megtévedés, nemcsak a férfiakban van meg, hanem feltalálható a nőkben is: fényesen igazolja Lear angol király viperalelkiiletű idősebb két leányának, Goneril-nek és Reg annak szörnyű hálátlansága királyi atyjuk ellen. Miután a két lelketlen teremtés a királyt mézes-mázos beszéddel a maga részére nyerte, ellenben a 3-ik (kisebb) testvérüktől, Cordeliától, az apai szivet elfordította : leányait a király férjhez adva s trónjáról lemondva az országot a két idősebb közt felosztotta. A királyi méltóság- és birtoknélküli öreg királyt azonban a két öröklő leány közül egyik sem akarta eltartani, sőt még házukból is kiutasították A csak nem régiben büszke és hatalmas király a szégyen, megalázás és inség következtében így kiált fel Shakespeare-nél: „Jaj annak, a kit késő bánat ér . . . Hálátlanság! te íuárványszinű ördög, Utálatosb ha gyermekben Jakol,, A tenger szörnyinéi! — Óh gyermeki Hálátlanság ! Nem olyan-e, mintha e száj Megmarná a kezet, hogy tápot ad néki ?" Említsük fel még a nők közül a hazánk történetében is szereplő Nápolyi Johannát, I. Lajos királyunk öcscsének, Endrének hűtelen nejét, a ki a királyi ház tagjainak segedelmével Endrét meggyilkoltatta. így hálálta meg Róbert Károly magyar királynak ama jószívűségét, hogy ez Endre fiát már kis korában eljegyezte Johannával s attól fogva folyton Nápolyban neveltette és a nápolyi királyi trónt erőre és hatalomra segítette. De Johannát is utóiérte a Nemezis keze! Yégiil mutassuk be a hálátlan tecemtést egy pár alhgoriai képben is. E tekintetben első sorban az Aesopl'haedrusi mesék szolgálnak klasszikus példákkal, azután pedig a Heltai, Pesti Gábor, Gregus'Ágost és mások példázatai. A sok közül említsük meg a kűtba esett rókái, mely a kút káváján benéző kecskebakkal huzatja fel magát a kettős veder segítségével, hogy aztán ez kerüljön a kút fenekére. — Nevezetes példát nyújt az a farkas is, melynek torkában egy csont fennakadván, sok igéret mellett a darut veszi rá, hogy tegye meg a veszedelmes műtétet és őt halálos bajából szabadítsa ki. Ezt a daru élte koczkáztatásával teljesiti is, de a farkas Ígérete még szép szóvá sem zsugorodott, sőt a a darut jól megpirongatta az igéret említésért és azért, hogy ellenben a daru nem köszönte* meg a farkasnak, hogy hosszú nyakát épségben kihúzhatta a torkából. — A keblen melengetett kígyó sem volt különb, vagy még olyan sem, mint „farkas koma". Ez a „sima" állat ugyanis a hidegtől megdermedvén egy könyörületes ember őt felvette s keblén addig melengette, míg a kigyó ismét életre vergődött, a mikor első teendője az vala, hogy jótevőjét halálosan megmarta. S midőn társai kérdezték: jótevőjével miért cselekedte ezt ? „Azért — feleié hogy példát ad jak: senki jót a gonoszszal ne tegyen!" — Hány róka, hány farkas, hány kígyó stb. van az élet ezer meg ezer változatú mezején az Isten képére teremtett s okos lélekkel felruházott emberek alakjában ? ... Az ilyenek alkotják azt az „erkölcsellenes világot", mely Heltai Gáspár egyik fabulája szerint : „Nem tud egyébbel, hanem csak bosszúval és hálaadatlansággal minden jótétet megfizetni. Olyanok a tiszteletbeliek, mint az út mellett való hársfa, mikor eső lészen. mind alája futnak az emberek ; ha elmúlik az eső, mindenki leszakaszt annak az ágaiból. Ez a világnak jutalma és fizetése. Ezt várjad hív szolgálatodért — egyebet nem". Ezek után az a kérdés merülhet fel, hogy a hálátlanság a maga erkölcstelen tulajdonságában a közpályának a társadalmi, családi és magánéletnek minő viszonyaiban s általában minő helyzetben leginkább lealázó, leginkább undorító? Felelet: általában mindenik' en lealázó és undorító. De legalázóbb és legundorítóbb első sorban a családi kötelékben, midőn részint a szülők élnek vissza gyermekeiket illetőleg Isten adományaival az által, hogy őket szépre, jóra, igazra nem tanítják s vallásos hitben nem nevelik; részint, s főleg, midőn a gyermekek élnek vissza szülőiknek, mint Isten helyetteseinek jóságaival — vétkezvén Istennek V-ik parancsolata ellenére. Eme ponttal esik össze, midőn a közélet terén egyes pályákon olyan példákkal találkozunk, hogy az egyház, vagy valamely intézet, mint Alma Mater nevel, segélyez valakit, míg ez állásba jut, vagy hivatalt ad neki az egyház, iskola és társadalom szolgálatában: s az a valaki épen az őt fölnevelt egyházi és iskolai Alma Materrel szemben lesz többféleképen háládatlan, de főleg akkor, midőn kérkedő hangon hirdeti: minek a vallás, minek az egyház, minek a felekezet, minek az iskola? Erre nézve kinek-kinek bőséges tapasztalatai lehetnek, tehát a példák felsorolása szükségtelen. „Tőrdöfő Brutusok" minden-lépten nyomon ma is találkoznak még szabadsági jelszó hí ján is! Visszataszítóan, sőt megdöbbentően jelentkezik a hálátlanság, ha pláne egész osztályok, egyes pártok, sőt egész nemzetek esnek ezen ocsmány vétekbe, mint pl. nálunk egyes nemzetiségek a hazával, — s az ó-kori görögök nagy fiaikkal szemben. Általában pedig: súlyosbító körülményül veendő, ha a háládatlan müveit előkelő jóléttel biró állapotban van (Coriolán, Jugurtha, Leár király leányai); ellenben fiatal, tapasztalatlan észnél (V. László), továbbá sok csapás és szenvedés közt, műveletlenség, szegénység és félrevezetés közepette enyhítő körülmény található. S mi a teendőnk, ha a mindennapi életben hálátlansággal találkozunk; ha háláadatlan emberrel gyűl meg a bajunk ? E kérdésre különböző feleleteket hallunk. Vannak, a kik hidegvért vagy közömbösséget ajánlanak, mintha mondanák megnyugtatásul: „A világ háládatlan, csak a kutya háládatos" (Eötvös K. Utazás a Balaton körül, I. 247). De a nevelés ily könnyen nem sikolhat keresztül a kérdésen. A háládatlanságot minden egyes előforduló esetben megvetni, üldözni és elriasztó például pellengérre kell állítani. Épen mint az imént idézett helyen folytatva olvashatjuk, hogy t. i. egy alkalommal a befagyott Balatonon irtóztató ködben egy mérnököt s a vele volt társaságot egy halász kutyája mentett ki az ott-fagyástól és a biztos haláltól oly formán, hogy a maga helyes ösztönével partra vezette az egész érdemes csapatot, holott addig a mérnök a mappa segítségével sem tudott kiigazodni. S mikor aztán a parton egy perczig ott lábatlankodott a kutya a mérnök mellett, ez őt oldalba rúgta s még azon felül e szóval illette: „Czoki innen!" Hanem a kutya gazdája nem tűrte el szó nélkül, azért igy búcsúzott el a mérnöktől: 21*