Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-09 / 10. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-utcza 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk. A, magyar protestantizmus jövője, Bernát István. — Iskolaügy. Nevelési feladat a hálátlanság ellen. Benke István. — Tárcza. A jelenkori társadalom és a jelenkori szocziális kérdés. Kapi Béla. — Belföld. Zsinati előmunkálatok. — Misszióügy. Falusi belmisszió. Lukácsy Imre. — Külföld. Külföldi szemle. Dr. Szlávik Mátyás.— Nekrolog. Dobos László. Nyáry Pál. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat — Különfélék. — Adakozás. — Pályázatok. — Hirdetések. A magyar protestestantizmus jövője. — Válasz a válaszra. — E Lap tisztelt szerkesztője szives volt e tárgyban tett felszólalásomra hosszabb válaszszal felelni. Az ő véleménye szerint a dolgok nem állnak ugyan jól, de azért reményt veszteni nincsen okunk. Felhozza a javulás jeleit; fel azt, hogy míg tíz évvel ezelőtt nálunk a protestáns egyházak kebelében írmagja is alig volt a hiterősítő belmissziói tevékenységnek, ma már másként áll a világ, s vannak buzgó tagjaink, a kik napról-napra szaporodó számban térnek vissza a hitnek forrásához, a keresztyén ideálhoz. Ennek a folyamatnak végén már látja a bizalomnak, a munkakedvnek, önérzetnek és feltámadásnak általános jeleit. A felhozottakat tagadni sem okom. sem jogom nincs. Egy részét azoknak ismerem én is. Az ébredésnek jeleit alkalmam volt megfigyelni nekem is. De mindamellett abban a nézetben vagyok, hogy szemben a másik oldalon mutatkozó romboló hatásokkal, a terjedő közömbösséggel s a kényelmes nembánomsággal, mely mindinkább szélesebb rétegeket ejt hatalmába: a javulás jeleit túlbecsülnünk nem szabad ós nem is lehet. Magának a belmissziói tevékenységnek eddigi története, azok a halasztások ós huzavonák, a melyek az országos szervezésnek útjában álltak, határozottan azt mutatják, hogy a nagy többség még mindig irtózik az áldozatoktól, kívántassanak azok akár pénzben, akár odaadó tevékenységben. Az egyes czentrumok között a kívánatos kooperáczió helyett versengés clul ós nyilt dolog a visszavonás. Magában az egykor annyira erős ós hatalmas Debreczenben lehetetlen eltagadni a tespedés és hanyatlás aggasztó jeleit. Budapesten, mely immár a legnagyobb reformált egyház az országban, a gyéren befolyó egyházi adók s a befolyásos, de egyházi ügyekkel kevéssé törődő presbiterek magatartása eléggé bizonyítja, hogy az új szellem még nem elég erős arra, hogy a lelkeket a közömbösségből felrázza, odaadó és feláldozó munkára serkentse. Igaz, hogy vannak már egyesek, ele itt is inkább nők, mint férfiak, a kik megértették az új idők szavát; a kik tudják, hogy a modern társadalmi alakulás bonyolult feladatai között a legelső ós legfontosabb az, a mely a nagy tömegekben a hiterőt ós erkölcsi érzést erősíteni és nemesíteni törekszik. Ezt nemcsak tudják, hanem érte munkálkodnak is. Tevékenységük azonban még mindig csak oázis a pusztaságban. Szűk térre szorítkozik és csak szórványos. A gyülekezetek nagy része tőlük távol áll és munkájuk sikerét előmozdítani nem hajlandó. Szemben azokkal az adatokkal, melyeket épen e Lapból ismerünk és a melyek a születendő gyermekek vallásának megállapítására vonatkoznak, lehet-e, szabad-e javulásról és az önérzetnek felébredéséről beszólni ? Csak nemrég olvastam, hogy Majláth gyulafehérvári püspök Kolozsvár városának teljes katholizálását ígérte meg. Nem tudom, mennyi benne a valóság, de egy szemernyi igazság kétségkívül lesz benne. Az ideál mindenesetre az volna, hogy itt Budapesten teremtsünk olyan állapotokat, melyek aztán példát mutatnának a vidéki egyházközségeknek is. Az első és legnehezebb lépések ebben az irányban tényleg megtörténtek. A Lorántffy Zsuzsánna-egyesület és az Ifjúsági egyesület működése máris kezdi megteremni gyümölcseit. A kör azonban, a melyre kiterjed, szerintem még mindig nagyon szűk, mert ezrek és ezrek vannak, a kik arról tudomást sem szereztek. Két-